Dán Krisztina

Az iskolai könyvtárak fejlesztésének stratégiája¹

Az iskolai könyvtár fontos szerepet tölt be a tanulók önálló ismeretszerzéséhez szükséges képességek fejlesztésében, az információs társadalom világára történő felkészítésükben. A szerző olyan stratégiát vázol fel az iskolai könyvtárak fejlesztésére, amelynek érvényesülésével az iskola jobban fel tudja készíteni a diákokat az önálló tanulásra, az információs és kommunikációs technikák alkalmazására. A stratégia átfogja az iskolai könyvtárak tevékenységének egészét az állománygyarapítástól az adatbázisok fejlesztésén át a könyvtár-pedagógiai szakmódszertanig.

A reprezentatív felmérés főbb tapasztalatai

A 2001–2002-es tanévben 1200 intézményben végzett vizsgálatban az volt a kutatási célunk, hogy országos reprezentatív mintán a statisztikai adatfelvételnél mélyebben, árnyaltabban, az eseti tapasztalatoknál egzaktabbul vizsgáljuk meg a különböző nagyságú településeken és eltérő iskolatípusokban működő iskolai könyvtárak helyzetét. A felmérés alapján kialakult hiteles és differenciált helyzetkép alapul szolgálhat ahhoz, hogy a közoktatás feltételezett szükségleteihez méretezett könyvtári modell megfelelő fejlesztési stratégiával elérhető, megvalósítható legyen.²

A cél érdekében megvizsgáltuk, hogy

• a törvények és jogszabályok által előírt működési követelmények miként valósulnak meg a gyakorlatban;
• az előírt könyvtári ellátási feladatoknak megfelelnek-e a könyvtárak;
• milyen személyi és tárgyi feltételek mellett nyújtanak informatikai és pedagógiai szolgáltatásokat a könyvtárak a helyi pedagógiai programok, tantervek megvalósításához;
• az információs társadalom kihívásai milyen mértékben jutottak érvényre az iskolai könyvtárak információs tevékenységében, elektronizációs, telematikai fejlesztésében;
• az elmúlt tíz évben milyen pozitív és negatív változások tapasztalhatók a könyvtár működésében;
• az igények hatására és a rendelkezésre álló feltételek között hogyan változott meg az iskolai könyvtárak szolgáltatási kínálata; milyen szakmai színvonalon képes ellátásban részesíteni használóit;
• milyen szerepvállalásra és együttműködésre képes az iskolai könyvtár a tanulók könyvtárhasználati és információkezelési képzésében;
• milyen mértékben veszi igénybe az iskolai könyvtár tájékoztató és pedagógiai szolgáltatásait a potenciális használói kör;
• milyen esélyekkel szorgalmazható a korszerű iskolai könyvtár modelljének általánosabb elterjesztése;
• a jelenlegi helyzetet és az iskola szükségleteit alapul véve mely területeken kell a könyvtárak működési körülményeit javítani;
• milyen fejlesztési stratégiák alkalmasak arra, hogy a meglévő kondíciók általános javításával minél előbb be tudják tölteni a könyvtárak alapvető funkciójukat.

Adatfelvételünk az alábbi működési területekre és feltételekre irányult:

• a könyvtárak szervezeti, elhelyezési, berendezési, felszerelési körülményei;
• az informatikai és telematikai felszereltség színvonala;
• a könyvtári állomány mennyisége, formai összetétele, a különböző dokumentumtípusok arányai és a gyűjtemény fejlesztésének forrásai, anyagi feltételei, a gyarapítás módja és rendszeressége;
• a személyi ellátottság a foglalkoztatás, a képesítés és a továbbképzési szokások metszetében;
• a nyitva tartás mértéke,
• szolgáltatási struktúra, szolgáltatóképesség;
• könyvtárhasználati képzés;
• a könyvtár pedagógiai felhasználása, használói igénybevétele;
• a könyvtár önértékelése.

Az országos helyzetre levonható főbb következtetések

A feltételekre és a működésre vonatkozó adatokból egyértelműen kiderül, hogy az iskolai könyvtárak körülbelül 33–35%-a alkalmas a jogi és szakmai értelemben általánosan kötelező alapfeladatok ellátására. Ez az arány csak valamivel jobb, mint a tíz évvel ezelőtti állapot.

• Az iskolai könyvtárak túlnyomó része nem felel meg maradéktalanul a jogszabályokban megfogalmazott elemi működési követelményeknek, még kevésbé a közoktatás feltételezett szükségleteinek.
• A statisztikai adatok alapján differenciáltabban meghatározhatók a tanítás mellett könyvtári munkát végző pedagógusok könyvtárra fordítható órakeretei, így a törvényi normának megfelelő személyi fejlesztés kiszámíthatóbbá és ütemezhetőbbé válhat.
• Pontosan lehet látni a könyvtárostanárok képesítés szerinti megoszlását, ennek alapján tervezhetőbbé válik a hiányzó végzettség megszerzése. Most sikerült először képet kapni arról, milyen arányban felelnek meg a törvényileg előírt kettős (pedagógiai és könyvtárosi) képesítési követelménynek a könyvtárostanárok. A 28 százalékos megfelelési arány javítása várhatóan komoly feladatok elé állítja a képzőintézményeket.
• Először került sor az iskolai könyvtárak informatikai felszereltségének és informatikai szolgáltatásainak mérésére és számbavételére. A felmérés adataival is bizonyítható, hogy a kilencvenes évek közepétől ezen a területen komoly szemléletváltás történt: az iskolai könyvtárakban is megkezdődött a számítógép, a könyvtári szoftverek alkalmazása, hozzáférhetővé vált a helyi és/vagy világhálózat. A korszerű eszközök térhódítását, és az eszközök iránt megnövekedett használói igényeket jól jelzik a felmérés tényszámai. Az elektronizációs folyamat erősödése vélhetően a könyvtár egész szakmai és pedagógiai tevékenységére hatással lesz. Korábbi zárt működési köréből kilépve az iskolai könyvtár – rajta keresztül az intézmény is – esélyt kap a könyvtári, információs rendszer szolgáltatásainak fogadására, a részvételre a dokumentum- és információcserében.
• A változások eredményeképpen az iskolai könyvtár hozzájuthat a saját gyűjteményén túlmutató dokumentális és információs forrásokhoz, ami a gyűjtemény racionálisabb (de nem olcsóbb!) fejlesztésére is hatással lesz. A szolgáltatások igénybevétele azonban nemcsak a könyvtár informatikai eszközeinek megteremtését vagy éppenséggel korszerűsítését követeli, hanem az ehhez szükséges szakértelem megszerzését is szükségessé teszi.
• Az iskolák állományi nagyságrendjének mennyiségi adatai szerint a gyűjtemények elvileg megfelelő ellátottságot biztosíthatnának, a rendszeres állományelemzés, -kivonás hiánya azonban kedvezőtlenül befolyásolja az állományok minőségi összetételét. Még mindig jelentéktelen arányban található a könyvtári gyűjteményekben (2,2-2,5%) a nem könyv jellegű dokumentum, és a gyarapodásban való részesedésével (5,5%) sem várható minőségi változás.

A tankönyvek jelentős hányada az éves beszerzésben (50%-ot meghaladó arányban) viszont arra enged következtetni, hogy a könyvtári gyűjteményben a könyvek és egyéb ismerethordozók megfelelő választéka helyett a „tankönyvtár” válik meghatározóvá, holott a könyvtár éppen a tankönyvön kívüli források bevonását biztosíthatná a tanítási-tanulási folyamatba. Igaz, hogy a tartós tankönyvek nyilvántartása és kezelése jogilag előírt könyvtári feladat, de ez a szociális ellátás körébe tartozó adminisztratív tevékenység nem tartozhat a könyvtári gyűjteményre épülő szakszolgálat körébe.

Az állománygyarapítás mennyiségi átlagértékei nagyjából megfelelőek, de a beszerzési alkalmak rendszertelensége, az egyéni vásárlási alkalmak túlsúlya és a dokumentumok forintban kifejezett átlagértéke némileg kétségessé teszi a minőségi garanciákat.

Az iskolai könyvtárak fejlesztési stratégiája

Az iskolai könyvtár küldetése

„Az iskolai könyvtár a tanulást segítő szolgáltatásokat, a könyveket és egyéb forrásokat biztosítja az iskolai közösség minden tagja számára. Egyúttal lehetővé teszi, hogy kritikus gondolkodóvá, a különböző típusú és formájú információhordozók hatékony használójává váljanak, és hozzáférjenek a szélesebb könyvtári és információs hálózathoz.” Az UNESCO által 1999-ben elfogadott küldetésnyilatkozat meghatározza az iskolai könyvtár kettős alapfeladatát: egyrészt biztosítja tanulói és nevelői jogon az iskola alaptevékenységéhez nélkülözhetetlen forrásokhoz és információkhoz való hozzáférést, másrészt olyan tanulási környezetet biztosít, amely korszerű információhasználati, könyvtárhasználati tudást, szokásokat generál.

A fejlesztési stratégiát meghatározó főbb tényezők

Pedagógiai meghatározottság

A könyvtár kettős cél érdekében szervezi meg működését, alakítja gyűjteményét, fejleszti szolgáltatásait, és igényli a működéséhez szükséges feltételeket.

A könyvtár szerepe, jelentősége tehát önmagában nem értelmezhető, csak az oktatás-nevelés egésze, átfogó problémái felől közelíthető meg, mint ahogy a könyvtárhasználatra nevelés eszközei, módszerei is a tantárgyi tartalmakkal együtt jelenhetnek meg, egyúttal viszszahatnak a szaktárgyi tananyag-elsajátítás minőségi fejlesztésére.

Az iskolai könyvtár nem önálló intézmény, de jól körülhatárolható létesítmény, amely sajátos eszközeivel hozzájárul az iskola pedagógiai programjának megvalósításához, szervezetileg és funkcionálisan beépül az iskola tevékenységének egészébe. Minden szakterülettel együttműködik, az iskola információs szervezetének részeként pedig különösen szoros munkakapcsolatban áll az információs tevékenységet folytató egységekkel.

Könyvtári információs rendszer

A pedagógiai meghatározottságot szem előtt tartva az iskolai könyvtár az iskola más területeihez képest sajátos helyzetben van, a pedagógiai feladatok mellett szükségszerűen ellát könyvtárszakmai tevékenységeket is, a könyvtári információs rendszernek is része. Ennek következtében meg kell felelnie a szakterület speciális jogi és szakmai követelményeinek. Így tud csak hatékony szolgáltatásokat nyújtani, korszerű – más könyvtárban is alkalmazható – könyvtárhasználati kultúrát közvetíteni. Végül ilyen módon válhat csak képessé a könyvtári rendszer által nyújtott szolgáltatások fogadására és közvetítésére. Az iskolai könyvtári stratégia kidolgozásakor ezért figyelembe kell venni a hazai könyvtárak fejlesztési programját és az informatikai fejlesztés lehetőségeit.

Szükséges, hogy a szakmának a stratégia kidolgozásához olyan iskolai könyvtárképe, kidolgozott modellje legyen, amely a küldetésnek megfelelő működési és feltételbeli sajátosságokkal rendelkezik. Mind a szakterületnek, mind a szélesebb társadalmi környezetnek konszenzusra kell jutnia a koncepció kialakításában annak érdekében, hogy a fejlesztési stratégia megfelelő támogatása biztosítható legyen. (Már eddig is komoly problémákat okozott, hogy a korszerű iskolai könyvtári ellátás fogalmán nem ugyanazt értették a döntéshozatal különböző szintjein.) Közmegegyezésre van szükség a főbb koncepcionális kérdésekben, az iskolai könyvtári normatíva elfogadásában. Az általános iskolai és középiskolai könyvtári normatív szabályozó tervezet kidolgozásakor figyelembe vettük az iskolai könyvtárügy nemzetközi szervezetének ajánlásait, az előttünk járó országok tapasztalatait és természetesen a hazai hagyományokat, szükségleteket és lehetőségeket.³

A normatíva olyan koherens szakmai tervezet, amely irányt kíván szabni a könyvtári fejlesztés különböző lépcsőfokain tartó intézményeknek saját helyzetük értékeléséhez és elképzeléseik megtervezéséhez. Ajánlás szintű tervezési segédlet, amely a legjobb helyzetben lévők számára is programot tud adni, és a leszakadóknak is segíthet fejlesztési prioritásaik megfogalmazásában.

Keményebb szabályozókat jelent a törvényi és jogi szabályozás a stratégiai lépések kijelölésében, hiszen ebben az esetben a működési minimumkövetelmények általános körű megvalósításáról van szó.

A könyvtár megítélésének szemléleti hiányosságai és az anyagi eszközök szűkössége miatt a könyvtárak korszerűsítésével, elektronizációjával egyidejűleg kell megteremteni az iskolák jelentős részében a szolgáltatóképesség alapvető feltételeit.

Ez azt jelenti, hogy a korábbi fejlesztési ütem, a financiális támogatás mértéke mellett semmiképpen nem lehet nagyobb változásokat elérni a területen. Ahhoz, hogy legalább az elmúlt évtized során kiadott jogszabályi normáknak megfeleljenek az iskolák, a közoktatási ágazatnak kiemelt informatikai területként kellene kezelnie az iskolai könyvtárakat, és néhány éven keresztül jelentős normatív és céltámogatással, valamint szakmai szolgáltatásokkal kellene kezdeményezni, elősegíteni és erősíteni a helyi fejlesztési szándékokat.

Stratégiai alapelv: a helyi és a rendszerszerű tervezés, fejlesztés összhangja

Referencia-könyvtárak létrehozása differenciált fejlesztéssel

Pedagógiai, könyvtár-technológiai és informatikai szempontból olyan referencia-könyvtárak létrehozását kellene pályázati úton támogatni, amelyek az iskolai könyvtári ellátás legelőnyösebb tulajdonságait egyesítve a vonzáskörzetnek be tudják mutatni az optimális működési feltételek, a korszerűség és a szakszerűség hozadékait a szolgáltatásokban, ezzel húzóerőt gyakorolhatnak a térség iskolái előtt. A könyvtárhasználat tanításának és a szaktárgyi könyvtárhasználat tantárgy-módszertani műhelyeiként és továbbképzési bázisaiként is működhetnének. Hasonló szerepkörrel kellene működniük a gyakorlóiskolai könyvtáraknak a pedagógusjelöltek (nem csak a könyvtár szakosok) könyvtár-pedagógiai felkészítése érdekében.

Intézményi szinten meg kell teremteni a szolgáltatóképesség minimális (normalizált) személyi, tárgyi és szakmai feltételeit.

Információs és kommunikációs infrastruktúra

A fejlesztésben kiemelt feladat az iskolai könyvtárak információs és kommunikációs technológiájának fejlesztése (megfelelő technikai berendezés, internetcsatlakozás). Az iskolai könyvtárak bekapcsolása a könyvtári-informatikai rendszerbe a fejlesztés alapvető feltétele. Ezzel zárt rendszerükből kilépve megsokszorozhatják állományi és információs lehetőségeiket. Különösen fontos a kistelepülések esetében a hálózati csatlakozással az adatbázisok, információs források, szakmai szolgáltatások elérése. A felmérés szerint ezeken a településeken a legnagyobb a lemaradás.

Az Országos Dokumentumellátási Rendszer (ODR) szolgáltatásainak fogadására nemcsak technikailag kell felkészíteni az iskolai könyvtárakat, hanem a használathoz szükséges szakértelem megszerzésének továbbképzési lehetőségeivel is.

Központi ellátórendszerek, szakmai szolgáltatások

A 21. században nem rendezkedhetnek be az iskolai könyvtárak az önellátásra. Minél kisebb a település, illetőleg az oktatási intézmény, annál nagyobb szüksége van a szakmai szolgáltatásokra. A fejlett iskolai könyvtárüggyel rendelkező országokban világszerte rendszerszerű stratégiai programokkal oldották meg a könyvtárak szolgáltatóképességének, modernizációjának általános körű fejlesztését. Dániában, Angliában Franciaországban, részben Németországban is jól működő szolgáltató intézményhálózat segíti a helyi szakmai feladatok elvégzését, és juttatja el hagyományos úton és elektronikus hálózaton keresztül a helyi gyűjteménnyel ki nem elégíthető forrásokat. Hazai viszonylatban is voltak kezdeményezések a központosított ellátórendszerek létrehozására (főként városi közkönyvtárak működtették), de financiális problémák miatt a meglévő szervezetek többsége elsorvadt. Érdemes lenne nagyvárosi kerületekben, városkörnyéki vagy kistelepüléses körzetekben megszervezni és pályáztatással kiépíteni az iskolai könyvtáraknak nyújtott központosított dokumentumellátás és szakmai szolgáltatások rendszerét. Kísérleti jelleggel célszerű lenne először négy-öt ellátási szervezetet létrehozni a pedagógiai szolgáltatóintézmények, nagyobb oktatási intézmények vagy nyilvános lakóhelyi könyvtárak mellett, gyakorlóiskolák esetében a főiskolai könyvtárakban működtetett ellátóközpontok formájában.

Településcentrikus fejlesztés

További lehetőség a kisebb (négy-ötezernél kevesebb lakosú) települések könyvtári ellátását olyan kettős funkciójú könyvtárak létesítésével megoldani, amelyek az iskolába vagy közvetlen közelébe telepítve a nyilvános közkönyvtári és az iskolai könyvtári ellátásra is alkalmasak, és rendelkeznek az információs rendszerhez csatlakozás technikai feltételeivel. Az azonos településen vagy lakókörzetben működő különböző típusú könyvtárak fejlesztésének összehangolása és együttműködése (gyűjtőköri egyeztetés, közös adatbázisok létrehozása stb.) is segítheti a meglévő feltételekkel való hatékonyabb gazdálkodást.

Szakterületi együttműködés

Jelentős tartalékokat mozgósíthatna az azonos szakterületen működő különböző könyvtártípusok (szakkönyvtár, főiskolai, egyetemi könyvtár, szakközépiskolai könyvtárak stb.) együttműködése. Az iskolai könyvtárak szakmai információhoz jutását megsokszorozhatná a pedagógusképző intézmények és a hozzájuk tartozó gyakorlóiskolai könyvtárak szakmai kapcsolata.

A könyvtárak szakmai állapota, használói igények, pedagógiai hasznosulás

A működési feltételek milyensége nagymértékben meghatározza az iskolai könyvtár szolgáltatóképességét, a szolgáltatások struktúráját és minőségi színvonalát. Az utóbbi másfél évtizedben a közoktatás modernizációs és esélyteremtő törekvései eredményeként gyarapodtak az iskolai könyvtártól elvileg elvárható alap- és kiegészítő szolgáltatások, átrendeződött a rangsoruk. A jobb körülmények között működő iskolai könyvtárak (30-35%) a mindennapi gyakorlatban is pontosan jelzik az olvasó- és tájékoztatószolgálat, a helyben használat, a pedagógiai szolgáltatások megerősödő szerepét, a reprográfia és az informatikai szolgáltatások megjelenését. A felmért intézmények adatai szerint a kölcsönzési forgalom mellett nőtt a helyben használati esetek és az alkalmanként használt dokumentumok félesége és mennyisége. A helyben használt dokumentumok átlagos mennyisége kétszer több, mint a kölcsönzötteké. Helyi mintavételek alapján tudjuk, hogy a jobb körülmények között működő könyvtárakban az állomány helyben használata akár a kölcsönzési adatok hatszoros, hétszeres értékét is elérheti.

Az iskolák nagyobb részében azonban a felsorolt tevékenységek a kölcsönzés primátusa mellett csak nehezen hódítanak teret, korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem léteznek.

A felmérésből látható, hogy a differenciált, érdemi szolgáltatások jelentős része (tájékoztatás, irodalomkutatás, témafigyelés, az információkeresés technikájának megtanítása stb.) megoldhatatlan a könyvtár megfelelő szakmai színvonala, naprakész tájékoztatóeszközök és források és mindenekelőtt a könyvtárostanár szakmai felkészültsége nélkül.

A direkt tájékoztatóeszközök (kézikönyvtári anyagok) jelenléte mennyiségi és minőségi szempontból erősödött az állományon belül, tapasztalataink szerint 6–8%-os átlagérték mellett a jobb körülmények között működő könyvtárakban a referenszgyűjtemény akár a 15%-os állományi arányt is elérheti.

Az állomány feltártságával kapcsolatos hiányosságok azonban sürgős szakmai döntéseket és segítséget kívánnak. Jelenleg az állományban való tájékozódás legáltalánosabb eszköze a raktári rend. Megfelelő katalógusrendszerrel (alapkatalógusokkal) az intézmények 10-15%-a, legalább egyféle katalógussal vagy az állomány töredékes feltártságával hozzávetőleg 45-50%-a rendelkezik. A fennmaradó hányadban (kb. 40%!) teljességgel hiányoznak a feltáróeszközök, vagy a katalógus főbb szerkesztési elveit bemutató mintakatalógusok működnek. Ez a hiányosság nemcsak az állományban való dokumentum- és információkeresést akadályozza, hanem a könyvtári tájékozódás, az információkeresés technikájának elsajátítását is megoldhatatlanná teszi.

A hagyományos cédulakatalógusok építése mellett vagy helyett egyre több iskolában kezdték el a helyi számítógépes adatbázis létrehozását integrált könyvtári rendszerek alkalmazásával. A felmérés szerint az intézmények 30%-a alkalmaz a katalógusépítéshez szoftvert, és 13%-a rendelkezik külső, országos adatbázisokkal. Az előrelépést azonban akadályozza az adatbevitelhez, a retrospektív konverzióhoz szükséges munkaidő (olykor szakértelem) hiánya.

A tantervi reformtörekvésekben, a szolgáltatási struktúrában meghatározó szerepet kapott a könyvtárhasználati foglalkozások és a könyvtárra épülő szakórák órarendszerű megtartásának követelménye. A helyi pedagógiai programok bevezetése során érezhetően megemelkedett a könyvtári tanórák száma, és az elkövetkezendő években további gyarapodásukra lehet számítani. Ahhoz, hogy az iskolai könyvtárak vállalni tudják ezt a kötelező alapfeladatot és az oktatás egész folyamatában erősödő dokumentális, információs igények kielégítését, mind a feltételeket, mind a szakmai állapot színvonalát nagyságrendekkel javítani kell az elkövetkezendő években.

Javaslatok

• E Az iskola minőségbiztosítási folyamatának részeként a pedagógiai program (helyi tantervek) megvalósításához igényelt könyvtári szolgáltatások megtervezése. A tárgyi, személyi és szakmai feltételek megteremtéséhez a könyvtár körülményeinek, szakmai állapotának helyi felülvizsgálata és a hiányok ütemezett felszámolása.
• Az iskolai könyvtárak számítástechnikai és távközlési infrastruktúrájának folyamatos fejlesztése. A könyvtár hálózati hozzáférésének biztosítása az iskolák hálózatra kapcsolásával párhuzamosan. A könyvtári nyilvántartásokhoz és feltáráshoz egységes számítógépes integrált rendszer és adatbázisok biztosítása.
• A hálózati csatlakozásig minél több külső adatbázis biztosítása CD-n, különös tekintettel a pedagógiai tájékoztatás eszközeire és a közismereti és szakirányú képzés főbb információs forrásaira.
• A közös katalogizálás tervezetének kidolgozása és megvalósítása. Ennek keretében egyrészt a hálózaton keresztül vagy CD-n az iskolai könyvtárak lehívhatnák kurrens gyarapodásuk rekordjait, másrészt az iskolákban meglévő (zömében hasonló összetételű) állományok retrospektív adatbeviteléhez könnyen kezelhető adatbázist jelenthetnének az iskolai gyakorlatban jól hasznosítható tárgyszó, ETO-jelzet együttes alkalmazásával.
• A központi feltárást érdemes lenne a könyveken kívül kiterjeszteni a nem nyomtatott dokumentumokra is, továbbá a folyóiratok és gyűjteményes munkák analitikus feltárását is központi szolgáltatásként kellene biztosítani.
• Célszerű lenne azoknak a bibliográfiai és teljes szövegű adatbázisoknak a hálózati forrásait, webhelyeit összegyűjteni és használatukat továbbképzés útján megismertetni, amelyek az iskola mindennapi tájékozódási szükségleteihez a naprakész információkat elérhetővé tennék.
• A fentiekhez szükséges központosított szakmai szolgáltatásokat a pedagógiai szolgáltatóintézmények (megyei, fővárosi, kerületi pedagógiai szolgáltatók) rendszerében az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) koordinálásával célszerű megtervezni, és a helyi műhelyek megteremtéséről – pályázattal támogatott rövid kísérleti ciklust követően – gondoskodni.

• Feltétlenül szükségesnek tartjuk a Könyvtárfejlesztési Bizottság legitimitásának biztosítását és működésének további folytatását. Indokolt lenne biztosítani a Bizottságban a megyei szolgáltatóintézmények képviseletét és néhány gyakorló könyvtárostanár közreműködését.
• A szakterületet érintő ágazati és szakmai döntések előkészítésében szükségesnek tartjuk a Könyvtárostanárok Egyesületének erősödő közreműködését, véleményezési és vétójogának érvényesítését.
• További megerősítésre szorul az iskolai könyvtárak közoktatási célú fenntartói ellenőrzése. Ebben az esetben nemcsak az iskolai könyvtárak elkülönített és nevesített ellenőrzéséről van szó (mint például a gyűjtőköri szabályzat, könyvtári SZMSZ esetében), hanem arról is, hogy a könyvtár szerepének vizsgálata az iskola működésén, pedagógiai programján és minőségfejlesztési rendszerén belül is megfelelő hangsúlyokat kapjon.
• Az OPKM jelenlegi feltételei nem biztosítják az iskolai könyvtári szakfelügyeleti munka szervezésének és koordinációs szerepkörének vállalását. Feladatköréhez újra kell gondolni a kívánatos működési garanciákat.

A pedagógiai alkalmazások módszertani segítése

A helyi könyvtár-pedagógiai programok megvalósítása korszerű pedagógiai gyakorlatot, szakmódszertani felkészültséget, valamint megfelelő kondíciókkal rendelkező, szolgáltatóképes iskolai könyvtárakat feltételez.

A NAT követelményeinek a teljesítéséhez az iskolai könyvtárnak ki kell lépnie hagyományos, járulékos szerepköréből, és át kell alakulnia a pedagógiai folyamatokba aktívan beépülő forrásközponttá, többfunkciós színtérré, a különböző információhordozókat egyesítő eszköztárrá. Ez azonban nemcsak könyvtári technológia kérdése, a könyvtár akkor válhat csak a tanítási-tanulási folyamatok meghatározó tényezőjévé, ha a tanulók ismeretszerző tevékenységében tényleges szerephez juthat. Elvileg talán már nem kell megindokolni, hogy a könyvtárhasználat, az információkezelés képessége az élethosszig tartó, hatékony tanulás egyik alapvető feltétele. Az sem szorul magyarázatra, hogy milyen tantervi struktúrában oldható meg mindez, és az sem, hogy a könyvtári ismeretek, műveletek csak rendszeres tantárgyközi gyakoroltatással fejleszthetők biztos használói tudássá. A gyakorlati megvalósítás azonban a megszokott tanítási-tanulási módszerek újragondolásával új tanulásszervezési formák alkalmazását teszi szükségessé.

A folyamat felgyorsításához szükség van arra, hogy a könyvtári források, tájékoztatóeszközök tantárgy-pedagógiailag megalapozottan épüljenek be a tanítási órákba, ott tényleges funkcióhoz jussanak a tanulói-tanári tevékenységekben.

Javaslatok

• A pedagógusképző intézmények készítsék fel a tanárjelölteket a különböző nyomtatott és elektronikus források feldolgozásán alapuló tanítás-tanulás módszereire, a könyvtári információszerzés, -kezelés, -feldolgozás megtanításának gyakorlati teendőire. E fejlesztő folyamatokba vonják be a pedagógusképző intézményekhez tartozó gyakorlóiskolák könyvtárait. A kötelező gyakorló tanítás követelményei közé épüljön be a forrásokat használtató, könyvtárban szervezett szaktárgyi óra megtartása is.
• A már pályán dolgozó pedagógusok a továbbképző intézmények programjában kapjanak lehetőséget e szakmódszertani tudás megszerzésére. (Tapasztalataink szerint jelenleg elsősorban a könyvtárostanárok továbbképzési kínálatában jelenik meg a könyvtárhasználat szaktárgyi lehetőségeinek megismertetése.)
• Olyan pályázatok, fejlesztőprogramok indítására van szükség, amelyek keretében egy-egy nagyobb témakör ismeretforrásainak önálló feldolgozásával bemutathatók a tantárgyakra szabdalt ismeretanyag összefüggései, a tananyag jelenhez kapcsolható aktuális üzenetei. A fejlesztő programokra vállalkozó iskolák tekinthetők a könyvtár-pedagógia hiteles referenciahelyeinek.
• Szükségesnek látjuk a képzéshez, önképzéshez rendelkezésre álló szaktárgymódszertani jegyzetek, tankönyvek, tantárgyi bibliográfiák és egyéb módszertani segédletek kínálatának, választékának bővítését. (Megjegyezzük, hogy a könyvpiacon hozzáférhető módszertani szakirodalom sem tartalmazza többnyire a forrásokra, könyvtárra alapozott tanulásirányítás, tanulásszervezés kérdéseit.)
• A szaktanárok munkájának értékelése során az intézmény vezetői várják el és minősítsék a könyvtár alkotó pedagógiai felhasználását, a tanulók önművelésre, önálló ismeretszerzésre nevelését.