Gáspár Mátyás

Iskola és teleház

Mit adhat egymásnak a két intézményrendszer, hogyan lépjünk tovább?

A világháló terjedésében jelentős állomás volt a kistelepülések lakói számára internetezési lehetőséget biztosító teleházak megjelenése. A tanulmány az iskola és a teleház összekapcsolódásának lehetőségeit mutatja be. A két intézmény informatikai infrastruktúrájának és szakmai kompetenciáinak együttes fejlesztése jelentősen meggyorsíthatja a kistelepüléseken az informatikai kultúra fejlesztését. A szerző konkrét javaslatokat fogalmaz meg az összekapcsolódás programjának végrehajtására.

A prófécia

A címben feltett kérdés 1997 decemberében, az első magyarországi teleház-konferencián vetődött fel először. Három akkori miniszter – Baja Ferenc környezetvédelmi, Lotz Károly közlekedési és hírközlési és Magyar Bálint oktatási – vett részt a rendezvényen, és bábáskodott a civil mozgalom kormányzati partnerségének születésénél. A konferenciáról távozóban Magyar Bálint azt mondta: „A teleházaknak akkor lesz jövőjük, ha a meglévő intézményrendszert – iskolákat, könyvtárakat és művelődési házakat – erősítik.”¹ Azóta öt év telt el, a teleházak és telekunyhók száma az akkori néhányról ötszázra emelkedett. Minden ötödik kisközségben van ilyen intézmény. Jó esély van arra, hogy a kistelepülési közösségi hozzáférési helyek száma 2003-ban megduplázódik, és a kormányzati stratégiák, programok szerint legkésőbb 2006-ig a közösségi hozzáférés hálózata 2500-3000 ponttal kiteljesedik Magyarországon.² A miniszter jóslata bevált, a teleházak és telekunyhók kétharmada önkormányzati intézményben működik, de egy kis – általunk meghatározónak tartott civil – többlettel. Döntő többségükben civil szervezetek tulajdonában vannak az eszközök, azok szervezik, felügyelik az új szolgáltatásokat. Nem ritka, hogy a teleház működése a leépülő vagy már szét is esett intézményt társadalmi bázison újjáéleszti. Ez elsősorban a művelődési házak és ritkábban a könyvtárak esetében fordul elő.

Az elvesztegetett évek

Az ígéretes kezdet után azt gondoltuk, hogy valóban lehetséges és szükséges, hogy a Sulinet- és a teleházprogramok „összeérjenek”. Az elmúlt években a teleházak oldaláról tettünk is néhány kísérletet arra, hogy az együttműködés kialakuljon. Ehhez bátorítást adott a néhány iskolában létesült teleház, a közösségi iskolák szövetségének kezdeményezése a teleházhálózatba való bekapcsolódásra s a teleházak kiszélesedő – később a teleház programjának minimumában kötelező szolgáltatásként meghatározott – oktatási tevékenysége. Az oktatási ágazat, illetve a Sulinet (átmenetileg átkeresztelt Irisz-Sulinet) és a teleházmozgalom intézményes partnerségének kialakulása szempontjából azonban az 1998–2002 évek terméketlenek maradtak. Ez idő alatt a közművelődési és a kulturális ágazattal stratégiai együttműködés bontakozott ki. A tárca stratégiáiban, pályázataival, a rendszeresen közösen szervezett rendezvényeken vizsgálta és ösztönözte a teleházak létesítését, befogadását helyi intézményeibe. A Magyar Teleház Szövetség létrehozta kulturális tagozatát ugyanebből a célból. Nem véletlen, hogy a teleházak tömegesen „költöztek be” a befogadóvá vált intézményekbe, bevitték képességeiket, civil értékeiket, kultúrájukat és nem utolsósorban az általuk megszerzett forrásokat.

Az oktatási ágazat egyoldalúan profitált a teleházmozgalomból. Ahova már nem jutott el a Sulinet, ott a teleházak a közösség érdekeit és szükségleteit szem előtt tartva, az önkormányzatok támogatásával rendre felvállalták az iskolások informatikai képzését, sőt annál sokkal többet. Az oktatási kormányzat figyelemre sem méltatta ezt a tényt, az iskolai informatika egyébként természetes anyagi támogatásáról már nem is beszélve. A teleházmozgalom és az oktatási ágazat szorosabb partnersége számos előnnyel járna elsősorban a legkisebb településeken, de pozitív, járulékos hatásai az egész oktatási rendszerben érzékelhetők lennének a hálózati lehetőségek kihasználása révén. A továbbiakban ezeket a lehetőségeket veszem sorra abban a reményben, hogy ez alapul szolgálhat a létrejövő együttműködéshez.

Iskola a teleházban, teleház az iskolában

Nehéz és szükségtelen is lenne minden esetben különválasztani a lehetőségeket a két szintérre, mert az egyik intézménytípusban kifejlődő „teleházas” szolgáltatás könnyen átvihető a másikba, s a hálózat különleges lehetőségeket teremt ugyanazon szolgáltatások közös ellátására. Ezért nem is törekszem erre. A címmel csupán jelezni kívántam a partnerség lényegét, a megoldások, szolgáltatások, módszerek kölcsönös átvihetőségét és az intézménytől való függetlenségét.

• A Sulinet-hálózat kiterjesztésének lehetősége a kistelepülések teleházaira nem új felismerés. Itt az infrastrukturális feltételek lényegében adottak, a szolgáltatás meghatározó részét többségük már jelenleg is ellátja, csak a sulinetes iskolák számára biztosított támogatások, kedvezmények nélkül. Ezzel a lépéssel egy csapásra több százzal bővülhetne a Sulinetbe bevont iskolák száma.
• Jól ismert igény és lehetőség az is, hogy a (kis)települési iskolák informatikai infrastruktúráját az iskolai oktatási időn kívül – teleház formájában – hozzáférhetővé kellene tenni a helyi közösség számára meghatározott szolgáltatások keretében. Ez lényegében megegyezik a közösségi iskolák koncepciójával, azon belül egy szűkebb tevékenységi területtel.
• Az iskolabázisú teleházaknak nem kell szükségképpen az intézmény részeként működniük, hanem a jelenleginél sokkal szélesebb körben, erre a célra létesülő diák vagy felnőtt civil szervezet, esetleg szerződéses üzleti partner is elláthatja ezt a szolgáltatást. A teleház működése az iskolai feladaton és a közösségi szolgáltatások ellátásán túl kiegészítő bevételhez, az infrastruktúra fenntarthatóvá tételéhez is hozzásegítheti az iskolát, mert a rezsiköltségen több ágazat, finanszírozó osztozik.
• A tanári idegenkedést az informatikai feladatoktól, a gyorsan változó ismeretek követésének problémáját fel lehet oldani úgy, hogy az iskolai informatikai oktatási, gyakorlási, kiegészítő tanulmányi feladatok egy részét az erre a célra szervezett diákközösségre, élenjáró tanulókra bízzuk. Ez a – gyakorta kényszer szülte – megoldás (gyerekek tanítják a gyerekeket és a felnőtteket) a teleházakban magától értetődő, és sok helyen igen jól működik.
• Az eddig elért eredményekre építve önálló programként célszerű megszervezni, segíteni, kiszolgálni a már működő és folyamatban lévő programok keretében létesülő³ roma teleházak, közösségi házak oktatási tevékenységét, háttérszolgáltatásait, mindegyik számára hozzáférhetővé téve az elért eredményeket, megszerzett tapasztalatokat.
• Távoktatási, illetve az oktatást támogató programokat lehetne indítani a világ teleházainak együttműködése keretében. Célja a határainkon túl élő magyar közösségek képzésének segítése nyelvük, kultúrájuk megőrzése, értékeik nemzetközi bemutatása érdekében, elsősorban a gyerekek, fiatalok közreműködésével és a legkorszerűbb informatikai és kommunikációs eszközök lehetőségeinek (multimédia) kihasználásával.
• A teleház nyitása az iskola, az iskola nyitása a közösség felé a korszerű informatikai és kommunikációs technológiák felhasználásával számos új kibontakozási, fejlődési lehetőséget teremt a helyi oktatási intézmények számára, amelyek szinte kivétel nélkül különlegesen fontos szerepet kaphatnak az EU-csatlakozási folyamatban. Ilyen lehetőségek:
• közösségi, népfőiskolai képzési, felvilágosító programok,
• felnőttképzési, egyetemi és iskolarendszeren kívüli képzések távoktatási centrumai,
• iskola előtti gyermek- és óvodai informatikai programok (multicenter-szolgáltatások a kistelepüléseken).
• A teleházas iskolák, illetve az erős oktatási profilú teleházak számára fontos személyi feltétel a távmunkában dolgozó – s ilyen minőségében az elérhető támogatásokat élvező⁴ – oktatásszervező hálózati mentor, aki főállásban végzi ezt a tevékenységet, ismeri, összekapcsolja a helyi szükségleteket és a hálózaton elérhető lehetőségeket, hivatásszerűen látja el azt a feladatot.
• Az oktatási tevékenység, a korszerű információs és kommunikációs technológia és a gyermekekkel való foglalkozás együttesen szinte kiköveteli a kistelepüléseken jelenleg szinte teljes mértékben hiányzó tehetségkutatás és -gondozás infrastruktúrájának és szolgáltatásainak megteremtését. Mérhetetlenül sok tehetséges gyerek kallódik el ennek hiányában.
• Az iskola-teleház-közösség szerves és módszeres összekapcsolódása és intézményeinek országos hálózaton való megjelenése hálózati szolgáltatásokat feltételez, és egyben lehetővé is tesz a végpontok aktív – esetenként önálló szolgáltatókénti – közreműködésével. Ezek sora teljes mértékben a működés tapasztalatai, igényei alapján tárul fel. Néhány előre is látható, sejthető:⁵
• on-line tanulmányi versenyek,
• on-line tudományos diákköri kutatási és prezentációs programok,
• teleház bázisú közösségi tanulmányi feladatok, programok és ezek eredményeinek bemutatása (pl. erdei iskolák),
• gyerekek, fiatalok bevonása közfeladatok (pl. helyi statisztikai, környezetvédelmi, turisztikai) megoldásába, azok eredményeinek felhasználása az iskolai oktatásban,
• távkorrepetálás,
• az egyes tárgyakhoz kapcsolódó internetes feladatok gyűjteményének elérhetővé tétele,
• táborozások szervezése a teleházas településeken,
• nemzetközi cserekapcsolatok határon túli teleházak közreműködésével.

A következő lépések

1998-ban az akkori Kulturális és Oktatási Minisztérium a teleházmozgalom kibontakozását a tárca fontos ügyének tekintette.⁶ A „programok összeérésének” elmaradása szerencsére nem akadályozta meg a civil bázisú közösségi hozzáférési hálózat kiteljesülését. Annál fontosabb és hasznosabb lenne most az együttműködésből fakadó kölcsönös előnyök kihasználása. Ennek aktuális lépései a következők lennének:

• Kössön partnerségi megállapodást az Oktatási Minisztérium és a Magyar Teleház Szövetség, amelyben megfogalmazzák a közös célokat és elkötelezettséget, kereteket teremtenek a kölcsönös előnyökkel járó együttműködéshez.
• Gyűjtsük össze és tegyük közkinccsé a teleházak – különös tekintettel az iskola bázisúakra – és a hasonló közösségi hozzáférési intézmények bevált oktatási programjainak eredményeit.
• Hozzuk létre a jó megoldásokat működtető szervezetek referenciahálózatát, és az újítókat vonjuk be a további fejlesztések stratégiai terveinek, szakmai programjainak kidolgozásába.
• Hozzuk létre a Magyar Teleház Szövetségen belül az oktatási tagozatot, amely folyamatosan gyűjti, elemzi a közösségi hozzáférési hálózat oktatási tapasztalatait, javaslatokat tesz akciókra, új programokra, szolgáltatásokra.
• Az Oktatási Minisztérium írjon ki pályázatot annak feltételeire, hogy a teleházak bekapcsolódhassanak a Sulinet-hálózatba, vállalva annak kötelezettségeit, és igénybe vehessék az ezzel járó kedvezményeket, támogatásokat.
• A teleházat létesíteni kívánó iskolák kapjanak a Magyar Teleház Szövetségtől intézményes szakmai, módszertani segítséget, igénybe vehessenek hálózati szolgáltatásokat az intézmény beindításához és működtetéséhez.
• A Magyar Teleház Szövetség és az Oktatási Minisztérium indítson olyan közös programokat, amelyek a következő feladatok megoldására irányulnak:
• az oktatási és kapcsolódó közösségi hozzáférési szolgáltatások technológiáinak, minőségi követelményeinek kidolgozása,
• az oktatási feladatok új rendszerű ellátását biztosító finanszírozási megoldás kidolgozása és bevezetése,
• egyes oktatással összefüggő háttérszolgáltatások kifejlesztése a közösségi hozzáférési hálózat számára,
• a közösségi hozzáférési helyeken, távmunkában alkalmazható oktatásszervező hálózati mentorok képzése és foglalkoztatása.