1	Trencsényi László fogalmaz így a Népszabadság 2003. március 17-i számában, kiegészítve Vészi János halálára a lapban megjelent nekrológot.
2	Vészi János könyvében az alfa-intézményeknek fejlődési fokozatai vannak. A lényeg nem, de az intézmények viszonya fenntartóikhoz a fokozatok szerint változik. Másrészt: 1980-ban vagyunk! A lehetséges fenntartók ekkor a szakszervezetek helyi csoportjai, a helyi termelőszövetkezetek, helyi állami gazdaságok, ipari üzemek, kereskedelmi vállalatok, a helyi tanács stb. Az alfákban ezek közös intézményi képviselete, gondnoksága gazdálkodik. Éppenséggel nem lenne lehetetlen a 21. századi Magyarországon is megtalálni azokat a helyi fenntartó szervezeteket, intézményeket, amelyek a helyi közösségeket képviselhetnék, és azokat a fenntartási módokat, amelyek a képviselet közösségi elvárásainak megfelelhetnének.
3	Ivan Illich az 1970-es években (katolikus lelkészként) meghirdette a társadalom iskolátlanításának – tulajdonképpen ultrabaloldali – programját. Az iskola intézménye helyett a társadalom öntevékenységére kívánta bízni a tanítást. (Deschooling Society. New York, 1971) Ezt követően teóriája a társadalom totális intézménytelenítésévé bővült.
4	Mindez nem akadályozta a mozgalom kibontakozását, de csökkentette mozgásterét, és megindította az intézmények, sőt az eszmei modell államosítását is.
5	Bill Lomax: Magyarország, 1956. Fordította és kiegészítette: Krassó György. Bp., 1989, 15. és 13. Lomax könyvét nem sokkal angliai megjelenése után, szamizdatként, itthon magyarul is olvasni lehetett.