1	Az alábbi szöveg az OM megbízásából 2002 szeptembere és 2003 márciusa között, az OKI FKK által végzett, A tanulók munkaterhei című kutatás eredményeit közreadó tanulmánykötet rövidített zárótanulmánya, amelyet a 2003. június 12-én megrendezett OKI szakmai nap számára készítettünk.
2	Jelentősek ebből a szempontból az OKI Kutatási Központ munkatársának korábban indított, 7. és 9. évfolyamot érintő kutatási eredményei!
3	Itt most eltekintünk azoktól az esetektől, amelyek speciális okok miatt (pl. egészségügyi, deviancia stb.) „módosítják” az iskolai programot.
4	E konklúzió megfogalmazására más, korábban végzett, a hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcainak felszámolására irányuló iskolai stratégiákat feltáró kutatásunk kapcsán jutottunk.
5	Az iskolák vezetői fontosnak tartanák a külső szakmai ellenőrzés jelenleginél keményebb, számukra is pontosabb információkat, jelzéseket, szakmai döntéseket megalapozó rendszerének a kialakítását. Ennek hiányában gyakorlatilag alig rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek lehetővé tennék számukra azt, hogy például a szakmailag alkalmatlan, motiválatlan stb. pedagógusok helyett megfelelő szakembereket tudjanak alkalmazni.
6	Természetesen kivételekkel számos helyen lehet találkozni. Az okok többnyire prózaiak: terem-, pedagógus- (stb.) hiány.
7	Ezt az érettségi eredmények egyértelműen dokumentálják.
8	Ez a probléma számos, itt most nem tárgyalandó kérdést vethet fel, így például, hogy a különórák piaci alapokon történő biztosítása hogyan érinti az iskolákban dolgozó pedagógusok idő- és munkaterheit vagy annak a kérdését, hogy ezen programokban történő részvétel mennyiben járul(hat) hozzá a pedagógusok egzisztenciális biztonságának növeléséhez.
9	A városokban élők helyzete sokkal előnyösebb. A nyelviskolák (és a magántanárok) jelenléte valóban széles, szinte testreszabott választékot kínál.
10	Ifjúság 2000. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (Arkánum 2001 CD).
11	Ez a szakiskolások esetében világos összefüggést mutat, mert ők azok, akik a hétvégeken alig valamivel több mint egy órát fordítanak tanulásra.
12	Noha a megnézett műsorok jellegéről itt nem kértünk információkat, más kutatásokból, felmérésekből valószínűsíthető, hogy a tanulók többségének „fogyasztói szokásai” nem térnek el az átlagos tapasztalatoktól: így a megtekintett programok többsége a sorozatokból, az akció és vígjáték jellegű filmekből, sportközvetítésekből, valamint a nonstop zenecsatornák klipválasztékának megtekintéséből tevődik össze. A tévé speciális, tudományos értékeket is közvetítő csatornái (Spektrum, Discovery stb.) még nem épülnek be a tanulást segítő stratégiák közé, nem beszélve arról a hátrányról, amely – különösen a kistelepülések esetében – fizikailag sem teszi lehetővé a sok esetben kábeleken fogható műsorok megtekintését.
13	Noha „kemény” adatokkal nehéz alátámasztani, mégis fontosnak tartjuk a „adattörmelékek” alapján azt a véleményt megkockáztatni, hogy a középiskolás korcsoportok esetében – az életkor növekedésével – mind a szülők, mind pedig a pedagógusok részére ez az intervallum az ellenőrizhetőség szempontjából egyre inkább nehezen belátható „szürke zónává” válik. Ez mind a család, mind pedig az iskola szempontjából számos nehezen kezelhető problémát jelent!
14	Ez a kedvező helyzet azonban az esetek többségében nem járt azzal, hogy a pedagógusok igyekeznének a korábbiakhoz képest „túlvállalni” magukat. Ha ez így történt volna, akkor ennek nyilvánvalóan az oktatás minősége látta volna a kárát.
15	Más kérdés, hogy azokban az esetekben, amikor az iskola nem rendelkezik megfelelő szakos pedagógussal, azok a tanárok, akik elvállalják a számukra „idegen” tárgyak tanítását, ezt kivétel nélkül komoly, nehezen viselhető, sok időt felemésztő tevékenységként élik meg!
16	A hivatalosan elfogadott arány az, ha minden tanórára egy felkészülési óra esne, de ezt – az alább leírandó egyéb körülmények miatt – a megkérdezett pedagógusok és iskolavezetők egyaránt képtelenségnek tartják.
17	A részleteket lásd erről: A kutatás során készített esettanulmányok elemzése (Singer Péter és mtsai.).
18	Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a továbblépés szempontjából meghatározó jelentőségűnek tarjuk a pedagógusok „közérzetével” történő, azt a szakmai és az emberi tényezők oldaláról megközelítő „foglalkozást”. Nem kell külön hangsúlyozni azt, amelyre különben korábban már számos kutatás rámutatott, hogy mindennek milyen szerepe lehet az iskola klimatikus – tanárt és diákot egyaránt érintő – feltételrendszerének alakításában.
19	Jellemző, hogy ha mégis sor kerül erre, akkor a pedagógusok túlnyomó többsége – mint interjúalanyainktól tudjuk – tehernek éli meg ezt a tevékenységet. Alsó tagozatban a szülőkkel történő kapcsolattartás intenzívebb, jobban dokumentált. Felső tagozatban és középiskolában a legritkább esetekben, az alsó tagozaton gyakrabban készültek a látogatást követően „feljegyzések”.
20	Számos alkalommal találtunk „üres” iskolákat. A vezetők közül egy személy és a titkárság üzemelt már csak a kora délutáni órákban. Ez a tanulói munkaterhek alakulását erőteljesen befolyásolja.
21	Ennek a helyzetnek is van egy másik oldala, nevezetesen az, hogy a pedagógusok többsége számára ez nem jelent valódi előnyt az időgazdálkodásban, mert nem jár órakedvezménnyel a továbbképzésen való részvétel. Ezért a munkaterhek ezekben az esetekben a hét négy napjára sűrűsödnek.
22	Néhány esetben nehézséget okoz annak a megítélése, hogy valójában melyik tevékenységet végzi a pedagógus „főállásban”. Itt elsősorban a szezonális mezőgazdasághoz, valamint az idegenforgalom-turisztika területéhez köthető elfoglaltságokról van szó.
23	Minderről csak informális beszélgetések útján lehet valamelyest képet kapni. Amit szinte teljes „hírzárlat” övez, azok a jövedelmekkel összefüggő kérdések. Leginkább a szülők azok, akik a legpontosabb információk birtokában vannak.
24	Evidens, hogy a szerényebb anyagi helyzetben lévő családok ilyenkor elsősorban az iskolától várják a segítséget. Ennek elmaradása után következnek azok a (sokszor valóban nagyon komoly problémákat kiváltó) döntések, amelyekről itt beszélünk.
25	A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok elszívó hatása kedvezőtlenül hat az általános iskolákban tanító pedagógusok közérzetére.