Kojanitz László

Szakiskolai tankönyvek összehasonlító vizsgálata I.

A tanulmány – amely egy sorozat első része – egy tankönyvelemzéssel foglalkozó kutatás főbb eredményeit mutatja be. A szerző felvázolja azt a szempontrendszert, amelynek alapján a 9–10. évfolyamon használatos szakiskolai tankönyveket elemezte. Megvizsgálta, hogy a tankönyvek tartalma, szövegezése, az illusztrációk minősége, jellege, a könyvekben szereplő feladatok milyen mértékben segítik a tananyag megértését.

Az összehasonlító tankönyvi vizsgálatok célja

Egy-egy összehasonlító vizsgálat a tankönyvszerzők és a pedagógusok munkájához többféle segítséget is adhat. Strukturált ismereteket közvetíthet a tankönyvek tanításban, tanulásban betöltött funkcióiról és minőségi kritériumairól. Felhívhatja a figyelmet azokra a tankönyvi jellemzőkre (idegen szavak aránya, mondatok hosszúsága, szövegek strukturáltsága, illusztrációk változatossága, feladatok típusai stb.), amelyek a leginkább befolyásolhatják a használhatóságot és a tanulás eredményességét. E tankönyvi jellemzők adatszerű feltárása és összehasonlítása szembesítheti a készítőket azokkal az erényekkel és hibákkal, amelyek addig még nem tudatosultak számukra. Az ilyen módon felismert és dokumentált hiányosságok konkrét és könnyen értelmezhető szempontokat adhatnak az átdolgozáshoz és a további fejlesztőmunka minőségi kritériumainak a meghatározásához. A pedagógusok számára ugyanezek az adatok és összehasonlítások a tankönyvek közötti választást tehetik könnyebbé és megalapozottabbá.

Egy-egy konkrét vizsgálatnak mindig lehetnek általánosítható tanulságai és a közvetlen gyakorlati munkát szolgáló eredményei egyaránt. Ezt a kettősséget érdemes a vizsgálatokat végzőknek is figyelembe venniük. Egyrészt tényszerű és informatív adatokat szolgáltatni a vizsgálatba bevont tankönyvekről, másrészt általánosítható ismereteket nyújtani arról, hogy a különféle tankönyvi jellemzőknek milyen és mekkora szerepük van a tankönyvek hatásmechanizmusában.

A tankönyv funkciói és a minőség összetevői

Ahhoz, hogy az új tankönyvek a korábbiaknál jobb minőségűek legyenek, elemzések és kutatások segítségével pontosan fel kell tárni a jelenlegi tankönyvek használhatóságával kapcsolatos problémák konkrét okait. Az eredményes tankönyvfejlesztés érdekében a kiadóknak is érdemes kidolgozniuk egy belső értékelési rendszert, amely képes objektív visszajelzést adni a készülő vagy frissen kiadásra került tankönyvek minőségéről és gyakorlati beválásáról.

A nemzetközi kutatásoknak köszönhetően ma már rendelkezésre állnak a komplex tankönyvi értékelésekhez szükséges kutatási módszerek és értékelési technikák.

A vizsgálati és értékelési rendszer kialakításakor egyrészt figyelembe kell venni az összes olyan funkciót, amely a mai tanulási környezetben elvileg elvárható a tankönyvtől. Másrészt érdemes konkretizálni, hogy az egyes funkciók szempontjából a tankönyvi minőség mely összetevőit kell elsősorban vizsgálni.¹

A szakiskolai tankönyvek vizsgálatának kutatás-módszertani koncepciója

A magyar közoktatás legneuralgikusabb szektora a szakiskolai oktatás, azon belül is a közismereti tudást nyújtó 9. és 10. évfolyam. Évek óta tragikus adatok jelennek meg a bukott és lemorzsolódó tanulók növekvő számáról, amelyek alapján egyesek a közismereti képzés indokoltságát is megkérdőjelezik ebben a képzési típusban.² A hazai és nemzetközi tudásmérések pedig nemcsak az ismeretek mennyisége, hanem a gondolkodási képességek és az iskolai ismeretek hétköznapi helyzetben történő alkalmazása terén is minőségi különbségeket regisztrálnak a szakiskolába járó 14–16 évesek és a hasonló korú gimnáziumi és szakközépiskolai fiatalok tudása között. Egy 2000-es vizsgálat szerint például a tanulási eredményeket leginkább befolyásoló induktív gondolkodás terén a gimnazisták kétszer olyan gyors ütemben fejlődnek, mint a szakmunkástanulók, s a szakközépiskolába járók fejlődése is jóval gyorsabb náluk.³ Így a kezdeti különbségek a középiskolás évek alatt tovább nőnek.

Az eredménytelenség okai összetettek. Fontos ezért a tanulási kudarcok minden lehetséges forrását külön-külön is megvizsgálni. Így érdemes elemzés tárgyává tenni a szakiskolások közismereti tankönyveit is. E tanulmány a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Korona Kiadó és a Konsept-H Könyvkiadó nemrég megjelent magyar nyelv és irodalom, történelem és földrajz tankönyveivel foglalkozik.

Elsősorban arra kerestem a választ, hogy e tankönyvek tartalma, szövegezése, illusztrációi és feladatrendszere megfelelő segítséget nyújtanak-e ahhoz, hogy a szakiskolai tanulók kellő érdeklődéssel és megértési nehézségek nélkül sajátíthassák el a három műveltségterület ismeretanyagát. Vizsgáltam tantervi követelményeknek való megfelelésüket. Kétféle vizsgálati módszer segítségével is összehasonlítottam a szövegezés komplikáltságát. A vizsgálat kiterjedt az illusztrációk számára, minőségére és tanulásban betöltött funkciójára. Végül összehasonlítottam a tankönyveket a bennük található kérdések, feladatok száma és típusa szerint is.

A vizsgálat során elsősorban a tankönyvanalízis módszerét alkalmaztam, vagyis a tankönyvek bizonyos jellemzőit statisztikus módszerrel, adatszerűen rögzítettem, és így grafikusan is összehasonlíthatóvá tettem. Ez a kutatási módszer olyan adatok rögzítését és sokoldalú elemzését teszi lehetővé, amelyek alapján következtetni lehet a tankönyv gyakorlati alkalmazhatóságára. Az így nyert számszerűsíthető adatok összevethetők más kutatások eredményeivel is. Korreláció koefficiensek kiszámítását teszik lehetővé a tankönyvet használó diákok tanulási eredményeivel, motiváltságának mutatóival, s így előre jelezhetik egy tankönyv beválásának esélyeit, még mielőtt a kész tankönyv az iskolába kerülne.⁴

A kerettantervi követelményeknek való megfelelés

Az oktatáspolitikai célkitűzések és szándékok gyakorlati megvalósulását gyakran megakadályozza, vagy legalábbis hátráltatja, hogy a tankönyvek nem követik és nem tükrözik az új tantervi előírásokat. Egyes tankönyvekben éppen azok a pedagógiai célok és követelmények sikkadnak el, amelyek a korábbi gyakorlat megújítását szolgálnák. Ennek többféle oka lehet. Például, hogy a korábban bevált szerzők nem tudnak és nem is nagyon akarnak változtatni szemléletükön sem a műveltséganyag kiválasztása, sem pedig az ismeretközvetítés módszerei tekintetében. Piaci megfontolások is közrejátszhatnak az új követelmények érvényesítésének elmaradásában. Egyes kiadók ugyanis arra alapoznak, hogy a tanárok egy része csak formálisan akar megfelelni az új tartalmi követelményeknek, és ők továbbra is azokat a tankönyveket fogják választani, amelyek a napi munkában nem kényszerítik igazi változtatásokra őket.

A fentieket figyelembe véve fontosnak tartottam megvizsgálni, hogy a szakiskolai kerettantervek kiadása után készült új tankönyvek tartalma és feladatrendszere összhangban van-e az adott tantárgy kerettantervi célkitűzéseivel és követelményeivel. Leginkább azoknak a követelményeknek a megvalósulására voltam kíváncsi, amelyek a mindennapi életben is jól felhasználható ismeretek és képességek fejlesztését, illetve a tanulók érdeklődésének felkeltését szolgálják.

Magyar nyelv és irodalom

A Magyar nyelv és irodalom szakiskolai kerettantervének készítői szakítottak a hagyományos – irodalomtörténeti kronológián vagy műfajelméleti logikán alapuló – tematikákkal. Ez a döntésük összhangban van azzal a tantervi célkitűzéssel, hogy „Az irodalom, a művészet önismereti, az önmegértési és önmeghatározást elősegítő lehetőségeit kell tudatosítani. Az olvasmányok kiválasztása az olvasási kedv erősítését és a kommunikációs nevelést szolgálja”.⁵ A szakiskolai kerettanterv irodalmi tematikája tehát nem a hagyományos irodalomtanítási gyakorlatot tükrözi, hanem éppen ennek radikális átalakítására ösztönöz. Ezért az irodalom esetében érdemes már a tankönyvek tartalomjegyzékét összehasonlítani a kerettantervi tematikával.

Mint a 3. táblázatban látható, két tankönyvsorozat szinte teljes mértékben, illetve kis eltéréssel követte a kerettantervi tematikát. Ez legtöbb esetben a címek szó szerinti egyezését is jelenti. A szoros egyezésnek kétféle magyarázata is lehet. Egyfelől a kiadó ezzel is hangsúlyozni akarta a tanárok számára, hogy a tankönyv megfelel az új kerettantervi előírásoknak, másfelől, hogy a szerzők egyetértettek és azonosultak a változtatással. Ez utóbbi nagyon valószínű például a Konsept-H Kiadó tankönyveinek esetében, hiszen itt a belső tartalom és feladatrendszer is nagyon sok újszerű megoldást mutat. A tematika átalakulása a tankönyvekben a kerettantervek nyomán azért is fontos fejlemény, mert a nemzetközi kutatások egybehangzóan azt állítják, hogy a tankönyv, tananyag kiválasztása és elrendezése gyakorolja a legérzékelhetőbb közvetlen hatást a pedagógusok tervezőmunkájára és tanórai gyakorlatára.⁶

A kerettanterv alábbi célmeghatározása is hasznos útmutatóul szolgál a szakiskolai tankönyvek tartalma szempontjából:

• A szakiskolában a magyartanítás elsődleges célja a tág értelem vett olvasás-, írás- és beszédtanítás – s mindezeken keresztül a gondolkodástanítás. Ez a feladat elválaszthatatlan az önbizalom-erősítéstől és a sikerélmény-nyújtástól. E célok elérése érdekében a diákok saját, mindennapi és jobbára az elektronikus tömegkultúrából táplálkozó kultúráját is méltányolni kell, illetve kiindulási alapként szükséges bevonni az anyanyelvi és az irodalmi nevelésbe.⁷
• célkitűzés azt a helyes pedagógiai felfogást tükrözi, mely szerint minden emberben szükségletként működik a művészi élmény iránti igény. Ha igényes közönséggé akarjuk nevelni a fiatalokat, először fel kell ismertetni velük, hogy miért tetszik nekik egy kalandregény vagy egy szappanopera (fordulatos, meglepő, humoros, hátborzongató, ismerős helyzetek és szereplők stb.). Ezek után könnyebb rávezetni őket arra, hogy ugyanezeket az elemeket miként találhatják meg az igényesebb művekben, és hogy felismerjék a kétféle élmény tartalmassága közötti különbségeket is.

Nézzük, milyen konkrét példákat tartalmaznak az új szakiskolai irodalomkönyvek minderre!

A Nemzeti Tankönyvkiadó tankönyveiben nem találtam olyan szöveget vagy feladatot, amely a fiatalok körében divatos műfajokra vagy szórakoztató termékekre utalt volna. Cserhalmi Zsuzsa: Magyar nyelv és irodalom 9. a szakiskolások számára (Korona Kiadó, 2002) című tankönyvében csak két példát találtam erre. A testtartások és gesztusok kapcsán a tanulóknak kedvenc filmjeikből vett példákon keresztül kell bemutatni az arcjáték jelentését és jelentőségét. „Végre tanulás címén nyugodtan videózhatsz!” – írja a feladathoz kedvet csinálva a tankönyv szerzője (48. o.). Egy másik helyen pedig Petőfi: A természet vadvirágai című költeményével kapcsolatos feladat, hogy a tanulók összegyűjtsék azoknak a zenészeknek és együtteseknek a nevét, akik megzenésíthetnék ezt a verset (156. o.).

Az általam megvizsgált harmadik munka a Konsept-H Könyvkiadó 2002-ben megjelent Fábián–Forgács–Pála: Irodalom szakiskolák 9–10. osztálya számára című tankönyve volt. A tankönyv szerzői érezhetően nagy kedvvel és tehetséggel tettek eleget az újszerű követelménynek. Rendszeresen és szinte minden nagyobb témakör kapcsán felhasználták ezt a megoldást ahhoz, hogy a tömegkultúra egyes termékeinek ismerete a művészi befogadást segítő előzetes tapasztalatként jelenhessen meg a tanórákon. Lássuk a konkrét példákat!

Megállapíthatjuk tehát, hogy a három szakiskolai tankönyvcsalád egyike vette csak komolyan azt a tantervi előírást, hogy az elektronikus szórakoztatóiparból táplálkozó kultúrát szükséges bevonni az anyanyelvi és az irodalmi nevelésbe. Pedig ez a hagyományos irodalomtanítási gyakorlat felfrissítését és a szociokulturális sajátosságokhoz való tudatos alkalmazkodást jelentené a szakiskolások olvasókká nevelésében.

Földünk és környezetünk

E tantárgy játssza a főszerepet a szakiskolai tanulók környezeti nevelésében. Ezt a szakiskolai kerettanterv fejlesztési követelménye külön is nyomatékosítja:

• Értsék meg, hogy a természet egységes egész, a Föld egységes rendszer, amelyben az ember természeti és társadalmi lényként él. A földi rendszer működését károsan befolyásoló társadalmi és egyéni cselekedetek visszahatnak az ember életére, végső soron saját létét veszélyeztetik.⁸

A tankönyvekből kigyűjtöttem minden olyan mondatot, amely összefüggésbe hozható a környezetvédelem ügyével. Ennek alapján listáztam mindazokat a témákat, amelyek bemutatásával a tankönyvek segítséget adnak e követelmény teljesítéséhez. A sorok számlálásával igyekeztem a mennyiségi arányokról is képet adni témánként és a tankönyv teljes ismeretanyagához viszonyítva egyaránt (4. táblázat).

Ez az összesítő táblázat a földrajztankönyvek környezeti neveléssel összefüggő belső tartalmáról is képet ad. A témák sokrétűsége és konkrétsága szempontjából egészen jó a helyzet. Nagyon hasonló a környezeti neveléssel közvetlenül összekapcsolható szövegek aránya a Konsept-H és a Nemzeti Tankönyvkiadó tankönyveiben. A Korona Kiadó tankönyve azonban jóval kisebb teret szentel e témának.

Sokféle különbség érzékelhető a konkrét témák közötti belső arányok tekintetében is. Például a Konsept-H tankönyve a tengerek szennyeződésével, a Nemzeti Tankönyvkiadó könyve pedig az állat- és növényfajok kihalásának problémájával foglalkozik a másik könyvnél jóval kisebb mértékben. A Nemzeti Tankönyvkiadó tankönyvének belső arányairól grafikus összehasonlítást is készítettem (1. ábra).

Tapasztalataim szerint az ilyen összesítések sokszor újdonságot jelentenek még a szerzőknek és a szerkesztőknek is. A vizsgálatok legfontosabb feladata éppen az, hogy a tankönyvek egyes jellemzőiről tényszerű adatokkal szembesítsék a készítőket és a használókat egyaránt. Az eredmények értékelését a készítőknek kell elvégezniük, hiszen ők tudják megítélni, hogy a számszerű adatokból kirajzolódó kép összhangban van-e az eredeti elképzelésekkel. Ebben az esetben például érdemes lehet végiggondolni a szerzőknek, hogy a növény- és állatvilág viszonylag alacsony reprezentáltsága véletlennek vagy tudatos szerkesztői döntésnek tekinthető.

A 12-14%-os arány egészen biztos, hogy növekedést jelent a korábbi időszak tankönyveihez képest. Egy következő elemzés témája az lehetne, hogy az ilyen jellegű részek problémaorientáltságában és szemléletességében milyen mértékű különbségek vannak a tankönyvek között. Mindhárom tankönyvre jellemző, hogy az utolsó nagy fejezet foglalkozik kifejezetten a globális problémákkal, köztük a környezetrombolással. A különböző problémák kialakulásának és megoldási lehetőségeinek összefüggéseit bemutató leckék nagyon jól szolgálhatják a környezettudatos magatartás kialakítását. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy az időből kicsúszva éppen ezeknek a leckéknek a feldolgozása marad el nagyon sok helyen.

Történelem és állampolgári ismeretek

A történelemtankönyvek esetében a mindennapi életben is fontos ismeretszerző képességekre vonatkozó kerettantervi követelményeket választottam ki az összehasonlító vizsgálathoz.

• Tudjon ismereteket meríteni közérthető elsődleges forrásokból, egyszerű statisztikai táblázatokból, grafikonokból, diagramokból, törvényrészletekből és egyéb forrásokból.
• Értse meg, hogy több szempontból is nézhetjük a jelent és a múltat. Legyen képes a különböző ismeretforrásokból (újság, rádió, televízió stb.) származó információkat kritikusan szemlélni.⁹

A modern Magyarország születése című témakört választottam ki a követelmények megvalósulásának ellenőrzéséhez. Úgy gondoltam, hogy ez a témakör nagyon jó feltételeket ad a tankönyvszerzőknek a különböző ismeretforrásokhoz kapcsolódó feladatok készítéséhez és az ellentmondásosan értékelhető események többoldalú megközelítésének bemutatásához.

Kedvező eredménynek tekinthető, hogy mindhárom tankönyv sok és sokféle történelmi ismeretforrást tartalmaz. Átlagban 2-3 képes vagy szöveges forrás jut egy-egy tankönyvi oldalra. Ez megteremti annak a feltételét, hogy a tanárok gyakoroltassák a diákokkal a különböző ismeretforrások használatát. Mindehhez azonban több ösztönzést kellene adnia a tankönyvi kérdéseknek és feladatoknak. Az 5. táblázat jól mutatja, hogy általában csak az írásos források és az adatokat tartalmazó források esetében érzik a szerzők szükségszerűnek feladatok adását. A korabeli képek és fényképek történelmi forrásként történő kezeléséhez és elemzéséhez nagyon ritkán nyújtanak segítséget a tankönyvi kérdések. Ez azért is sajnálatos, mert a vizuális jellegű források felhasználásával történő információszerzés kulcskompetenciának számít napjainkban.¹⁰ Ráadásul érdekes feladatokkal a tankönyvi képek motivációs hatása is növelhető lenne.

Sajnos az események, vélemények többoldalú, illetve kritikus vizsgálatára vonatkozó feladatok hiányoznak a tankönyvekből. A dualizmus témakörében Kossuth és Deák vitája az egyetlen, melynek kapcsán érzékelhető a halvány kísérlet egy ilyen szemléletű feldolgozásra. Valójában azonban itt is elsikkad a vélemények ütköztetése és a probléma többoldalú megközelítése.