1	Munkámban azért a BNO-10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) terminológiáját veszem alapul, mivel az abban közölt kifejezések használatosak a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságokban is.
2	Az említett problémával küzdő gyerekek az 1993. és 1996. évi közoktatási törvények alapján a „más fogyatékos”, 2003. szeptember 1-jétől a „sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló” körbe tartoznak, így elviekben jogosultak a különböző szociálpolitikai ellátási formákra, és a törvény kimondja integrált formában történő oktatásuk és fejlesztésük szükségességét is.
3	Szücs Marianna: A hiperkinetikus zavarokkal küzdő gyermeket nevelő szülők problémái. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 7–8. sz.
4	Szücs Marianna: A részképességzavarokkal is küzdő hiperkinetikus gyerekek iskolai integrációjának akadályai. Új Pedagógiai Szemle, 2003. 7–8. sz.
5	Szakmai segítségükért köszönetet mondok az alábbi személyeknek: Metzger Balázs intézményvezető, gyógypedagógus, Fővárosi 3. Számú Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság; Munk Katalin mentálhigiénés szakember, vezető, PO(S)ITIV Országos Szülőszövetség; Várdai Márta vezető, Pozitív Országos Szakmai Szövetség; dr. Gádoros Júlia gyermekpszichiáter, intézményvezető főorvos, Vadaskerti Kórház és Szakambulancia (a legutolsó személy nem járult hozzá nevének közléséhez).
6	Biermann, Gerd (szerk.): Az iskolai ártalmak megelőzése. Tankönyvkiadó, Bp., 1984, 26. o.