1	A tanulmány elkészítését a Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány pályázati támogatása segítette.
2	Vizsgálatunk tárgyának születése jellegzetesen a rendszerváltáshoz kötődik. Történelmi léptékkel mérve tíz esztendő nagyon rövid idő, így nem csoda, hogy átfogó vizsgálatok, összefoglalások az eltelt időszakról nem születtek. A tanulmány elkészítésében közreműködőknek megadatott az a lehetőség, hogy e rövid történelemnek a részesei legyenek, ezért bátorkodnak szubjektív véleményt formálni a közelmúltról.
3	Nemcsak az okoz nehézséget, hogy az elmélet – azaz a tantervben leírtak – és a gyakorlat egymáshoz való viszonyát nehezen tudják az iskolavezetők megítélni, hanem a fogalmak tisztázatlansága is, például, hogy mit is sorolhatunk a gazdasági ismeretek közé.
4	A diákvállalkozások pontos fogalmi körülhatárolása sem történt még meg Magyarországon. Jogilag ez a kategória nem létezik. Az elmúlt évtizedben – saját gyakorlatunk alapján – diákvállalkozásoknak azokat az elsősorban oktatási célú, diákok közreműködésére épülő csoportokat tekintettük, amelyek iskolai keretek között működtek és a „vállalkozásoktatás” egyik módszertani eszközéül szolgáltak. Kisebb számban léteztek – talán van, amelyik még ma is létezik – iskolai keretek között, a jogszabályokban előírt feltételeket teljesítő vállalkozások (bt., kft.). Lényegesen nagyobb számban működtek, működnek szimulált diákvállalkozások, amelyek valamely képzési program (pl. JAM, YE) „játékszabályai” alapján tevékenykednek.
5	A már hivatkozott rendelet azt mondja ki, hogy „az akkreditálási eljárás kezdeményezőjének a kérelem benyújtásának napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) négyszeresének megfelelő díjat kell befizetni”. 2003-ban az érvényes minimálbér 50 000 Ft. Az összeg kizárólag az eljárási díjat tartalmazza, tehát ehhez hozzáadódna még a vizsgakövetelmények kidolgozásáért járó szakértői díj, az iskolai ügyintézés költségei stb. Ha az iskola kérné, hogy központi vizsgakövetelménnyé váljanak az általa kidolgozott tantárgy követelményei, akkor – szintén eljárási díjként – további 100 000 forintot kellene befizetni. Ez utóbbi eljárásnak azért lenne jelentősége, mert nem kellene iskolánként egyesével elvégeztetni az akkreditációt, hanem egy eljárás eredményeként az ország valamennyi középiskolája lehetőséget kapna az adott tantárgy érettségi vizsgatantárgykénti tanítására.