1	A tömegek joga tulajdonképpen a posztmodern filozófiai gondolkodás hatására vált elfogadottá. Kiss Endre nevezi „posztmodern Justitiának”, a „posztmodern misszionálási” karakterének azt a tendenciát, amely az oktatásra lefordítva ma esélyt ad minden társadalmi osztálynak a tanulásra (Kiss 1999).
2	Róbert Péter vizsgálatai is megerősítik a visszarendeződést. 1945 után a mobilizáló funkciót tartja erősebbnek, de a 70-es évektől a kulturális tőke reprodukciós funkcióját. Akinek a nagyapja munkás volt, az apja értelmiségi, az unoka megint munkás lett. Az értelmiség önreprodukciós folyamata változatlan (Róbert 1986).
3	Mérő László számítógépen felnőtt gyerekek körében végzett kísérletet, összevetve egy kontrollcsoporttal. Azt találta, hogy a „számítógépes” gyerekek percepciója, a releváns és nem releváns információk szelekciós képessége megnőtt. Nemcsak gyorsabbá vált, de mindezt minőségromlás nélkül képesek elvégezni.
4	Az iskolai környezet hatását nemcsak Vári és munkatársai, de például Ferge Zsuzsa (1980) is fontosnak találja. Szerinte azokban az iskolákban, ahol több a szellemi foglalkozású szülők gyereke, ott a heterogenitás, a tanulók társadalmi sokszínűsége korrigálja a hátrányos származású diákok esélyegyenlőtlenségeit.