A gyógypedagógus szerző tanulmányában bemutatja, miként lehet cselekvések sorába ágyazottan fejleszteni a szövegértés, a kommunikáció bonyolult folyamatait, az ezek mögötti funkciókat, mint hallás, látás, mozgásészlelés, emlékezet, asszociáció. A bemutatott tanulásközpontú óra jól példázza, mit jelent a mindennapi pedagógiai gyakorlatban a kompetenciafejlesztést előtérbe állító tanítás. Különösen érdekes, hogy a mozgásos cselekvések milyen összetett módon képesek segíteni a kognitív képességek hatékony fejlesztését.
„Nem fecskemódon kell átsuhanni a könyvön, meg is kell merítkezni abban.”
(Móra Ferenc)
Óvónőként és gyógypedagógusként fő célom az anyanyelvi ismeretek, az olvasás-szövegértés, a kommunikáció „eszközként” való használhatóságának elősegítése. Ezért az egész embert megmozgató, cselekvéses tanulási helyzetbe igyekszem hozni a gyermekeket, egyidejűséget teremtve a térbeli és alkotó folyamatok között. Fontos, hogy minél többször megmutathassák ügyességüket, rátermettségüket – önmaguknak és nekünk is. Mostani csoportomban már három éve így dolgozunk a sajátos nevelési igényű gyerekekkel. Tapasztalataimból szeretnék néhány egyszerű algoritmikus helyszínt bemutatni a hozzájuk kapcsolható feladatlehetőségekkel, melyek igény szerint variálhatók.1
A helyszíneket „patakokként” képzelem el, melyek az egyes részek feldolgozási területeivé válnak. A patakokban a „kövek” a betűk, melyeket szótagokká, szavakká, mondatokká alakítunk. Az olvasástechnika fejlesztésén túl alkalom kínálkozik a kigondolás, az összevetés és a problémamegoldás változatos gyakorlására is. A gyermek azt tanulja meg, amit csinál. Fontos, hogy a megértett információra egész testével reagálhasson. A játékos ismeretszerzés, amelyben a mozgásos tevékenység és a manipuláció is helyet kap, az egyéniség sokoldalú megnyilvánulását teszi lehetővé a társak „segítő-kihívó” szimpátiája közepette.
Lényeges szempont a szemléletes megjelenítés, a közvetlen észlelés és a megragadó benyomáskeltés, valamint az észlelések emlékezeti felidézése és a kifejezőkészség állandó fejlesztése, hisz e funkciók együttműködése vezet eredményre. A hallási, látási, mozgásészlelés, az emlékezet és az asszociációs kapcsolódások jó hatásfokkal épülnek itt egybe. Ugyanis a helyszínek cselekvésre, kezdeményezésre, döntéshozatalra, véleménynyilvánításra és együttműködésre késztetnek folyamatosan. A megfontoláson alapuló próbálkozások juttatják el a kisdiákot a megoldásokhoz. A formai és tartalmi tapasztalatok birtokában egyre kitartóbban és lendületesebben végzik feladataikat, élve az azonnali javítás lehetőségével. Azonosulni tudnak az ismerős „szituációkkal”, a követendő mintákkal, hiszen minden ott van előttük. Kiemelten fontos az egyéni, páros és kiscsoportos munka, ezek során egyre jobban felhasználják a közös gondolkodás tapasztalatait, az egymástól tanulás előnyeit is.
A hangsúly a tanulásközpontú folyamatokon van, ezekben a hagyományos gondolkodás mellett a „szellemi pezsgést”, az önálló gondolatokat, eredeti válaszokat hívjuk elő. A tananyag tartalma és annak változatos feldolgozása lehetőséget nyújt a fantázia, az alkotókedv kibontakoztatására, hisz a gyerekek hozzáállásától függ a munka hatékonysága. A tanulók kérdésfeltevését, válaszkeresését és az egyéni ötleteket ösztönzöm. Az új ismeretet mindig az előző élményekhez, tapasztalatokhoz kötjük, ezzel egyszerű gondolattérképet készítünk. Az alaposan feldolgozott részletek visszakerülnek a történetbe, így a ráismeréssel kapaszkodót nyújtunk az egészben való eligazodáshoz és a kitartó, egyre önállóbb munkálkodáshoz.
A spontán motiváció, az érdeklődés és a kommunikációs igény fenntartásához egy órán belül négy-öt, egymást támogató tevékenységet végzünk, ehhez rakjuk ki a megfelelő helyszíneket. Az erőfeszítést igénylő feladatok csak egy icipicit nehezednek, mindig éppen annyira, hogy megvalósítható „kihívásnak” tűnjenek. Ennek a kényes egyensúlynak a megtartása fontos szerepet tölt be a sikeresség érzésének fenntartásában a metakommunikációs visszajelzésekkel együtt.
Becsengetés előtt kezdődik a gyerekek tevékenysége a feladatok kirakásával. A szőnyeg egyik szélénél a cikcakkos vonalra egy gyermek a magánhangzócsomagot rakja ki a megfelelő sorrendben, a párja a mássalhangzókat teszi a megbeszélt helyre. A szőnyeg másik szélére kerülnek a gyakorlásra szánt szófajok szavai (eleinte vagy a főnevek, vagy az igék gyakorlására nyílik alkalom a mondókához, a tanult betűhöz kapcsolódóan) szótagolva. Ezt segítséggel rakják ki, mivel szótagolás után meg tudják keresni a magánhangzókat, és azt önállóan leteszik a szőnyeg széléhez. A többi helyszínt folyamatosan kapcsoljuk be; szócsíkokkal, mondatcsíkokkal, képekkel tölthetjük fel.
Ezek a könnyen kezelhető, egyszerű helyszínek formailag állandóak, ezzel biztonságot, kiszámíthatóságot, átláthatóságot biztosítok a gyermekeknek.
Szokásunkká vált, hogy reggel kb. öt percben bemelegítünk, ezáltal összekötjük az agyféltekék elemző-logikus részeit az ösztönös megérzés, az egészre ráismerés hálózataival, pályáival. Ehhez indiánszökdeléseket, kéz- és lábkeresztező gyakorlatokat (ellentétes bokához hajlításokat, ellentétes térd- és könyökérintéseket), terpeszkeresztezéseket végzünk, kiegészítve a gyermekek néptáncból átvett mozgássoraival.
Lusta nyolcast is „rajzolunk” nagyban a táblára, sőt az egész falra nyújtott karral, miközben nézzük az ujjunkat és mondjuk hozzá a kísérőszöveget tízszer-hússzor ismételve: „bal sarokból le és lentről középen fel, jobbra le és középen fel”. Miközben szemünkkel végigkövetjük az ujjunk hegyét, a figyelem, az emlékezet és a beszéd aktivizálódik a munkához.
Középen a szőnyegre körben ülünk le, és elindítjuk a frontális foglalkozást. Kb. 5-10 perc után a kiadott szempontok szerint egyénileg, párokban vagy kiscsoportokban kezdünk a részterületek feldolgozásához. Az előtérben a hétszirmú virágot és az ugróiskolát készíthetjük elő, a csíkos takaró az ágyon pedig a mondatvariációkkal hívogat munkára.
A helyszínek bármikor felhasználhatók, a bevezető, a közvetlen megfigyelő, a gyakorló, az ismétlő és a konkrét expresszív szakaszban is. Az olvasástechnika gyakorlásának lehet megmozgató, áthangoló, jutalmazó szerepe is. Aki a saját feladatát jól elvégezte, segíthet a társának. Ilyenkor „műhelymunka” folyik, mivel a párja igyekszik a jó példát utánozni, de van, amit ki kell javítania. A tudatos erőfeszítés, beleélés folyamatában támogatásunkkal a gyermek megszerzi az önmegvalósítással járó magabiztosságot. Az egyén önmagához mért fejlődésének észrevétele és ennek spontán jutalmazása az igazi örömforrás a csoportmunkában!
A megismerési és fejlesztési módszerek a multiszenzoros közvetítés hatására a megfigyeléseket, az asszociációkat és az expressziókat gazdagítják, az önállóságot és az önbizalmat növelik.
A tartalom és a forma egymásra hatása kedvező, mivel az algoritmizálással kisebb logikai egységekre tagoljuk az anyagot. A tanuló fejlettségének megfelelően, egyénileg vagy segítséggel végezheti a gyakorlást. A többszöri ismétléssel (mely más-más szempont szerint történik) egyre optimálisabban kódolja a betűket, szótagokat, szavakat.
A szófajok gyakorlását mindig a doboz oldalaira írt színes kérdőszókhoz kötjük, és az ugyanolyan színű papírcsíkkal meg is jelöljük a szavakat. Például az igéket pirossal jelöljük, ezzel számunkra a csoportosítás, értelmezés összetartozik. A mondatfajtákat eltérő színű cakkos szélű papírcsíkokkal jelöljük meg.
A tanulási képesség az ingerek felfogása közben kialakított képek-képzetek összetartozó egészként való értelmezése közben fejlődik (pl. értelmezett szótagként, szóként). Ezért a téma feldolgozása a következőképpen történik.
Az emlékezeti tapasztalatok megszerzésében is támogatnak a különböző terepek, mivel először hallomásom van a szóról, majd újraolvasva ráismerek a szóra, és végül a „tudom” szakaszban erősödik meg a kognitív struktúra. Ezt a szövegfeldolgozásban újra felhasználjuk, ahol az ismeret az oda- és visszacsatolások rendszerében megerősödik, belsővé válik – a pontosított értelmezéssel együtt.
Közös mesét alkothatunk úgy, hogy a mese fonalát gurítjuk tovább társunknak. Csoportrajzot készíthetünk kiscsoportokban az adott témáról, melyet alaposan megbeszélhetünk. Dramatizálhatunk, bábozhatunk is kedvünk szerint.
Az összeolvasás megtanításánál hatékonynak bizonyult a földre ragasztott színes cikcakkos csíkok csúcsába rakott két betű. A felső csúcsba a tanult magánhangzók, majd magánhangzópárok kerülnek a megfelelő sorrendben (a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű), az alsó csúcson végig a gyakorlásra szánt mássalhangzók szerepelnek (pl. a „s” betűk).
1. ábra • Cikkcakkos csík
Feladat • Zárt lábbal a „s” betű mellé állok (bal lábam mellett van a „s”). Bal lábbal átlépek az „a” betűhöz a felső csúcsba, és zárom a lábam. (Lépek-zárok, mint az előrehaladó csárdáslépésnél.) A szótagot kiolvasom: „sa”, és tapsolok hozzá. Az „a” betűt viszem le a „s” betűhöz: „as”, és tapsolok hozzá. Lépek-zárok a felső csúcsra: „sá”, és széttárom a kezem, mert hosszú a magánhangzó! -sa-as-sá-ás-se-es-sé-és-si-is-sí-ís-so-os-só-ós-sö-ös-ső-ős-su-us-sú-ús-sü-üs-sű-űs-szótagok összeolvasására, lépegetésre és ritmizálásra van mód az azonnali visszajelzési lehetőséggel együtt (a rövid magánhangzós szótag ne legyen elnyújtott). Látom, azonosítom a két betűt a cikcakkon, artikulálom és kimondom a szótagot.
Ezt az asszociációs folyamatot ebben a szituációban még több érzékszerv bevonásával erősítem meg; a lépegetéssel és a ti-ti-tá-tá ritmussal kísérve. Az így kialakított pályákat sokszor „végigjáratom-lefuttatom”, hogy az automatizáció kialakuljon az olvasástechnika, artikuláció, értelmezés egységében. A hangszínt és a hangsúlyt is gyakoroljuk a mintaszerű artikulációval. A gyerekek kedvelik az összeolvasást, és egyre hatékonyabban végzik egyénileg vagy párokban. A sok beszédhiba miatt próbálgatásra és türelemre van szükség, de a jó mintát igyekeznek utánozni, és a társak segítenek ebben is. Fontos a szép tartás és a lépések pontos zárásának szokása mindegyik helyszínen.
Kezdettől fogva az a célunk, hogy értelmes szavakat keressünk, és terpeszben rá is álljunk a szavakra (pl. ás, sí, só). A szavakat mondatokba foglaljuk. Az értelmezés azért is fontos, mert a gyermek így lefordítja a grafémát, és megőrzi a szót, a fogalmat. A legközelebbi hangos olvasáskor a „szó hangzását felidézve ráismer” a szóra, „előveszi a lexikonból”; és ezzel automatizálódik az olvasása, bővül a szókincse, a fogalmai gyarapodnak.
Fonológiai tagolást (hangokra bontást) minden helyszínen végzünk: magánhangzóval olvassuk ki a szót, ti-tá ritmussal kísérve, vagy piros koronggal, pettyezéssel jelöljük meg.
A mondókázás az együttes átélés élményét nyújtja a csoportnak. Az egyenletes lüktetéssel kísért szótagoláskor játszunk az „anyaggal”. A ritmus és a rímek összecsengése jól segíti a memorizálást is. Az óvodai mondókákat és a Tolnai Gyuláné Természet üzenete I–II. kötet mondókáit használom fel az élményszerű betűtanításhoz, az olvasás megtanításához, a pontos artikulációhoz, a kifejezőkészség és a beszédkedv fokozásához.
„A tudom-mondom-mutatom-olvasom” egységében felfedezéses, ráismeréses, kiegészítéses tanulást végez a gyermek. Hiszen a tanulás egy-egy összefüggés, helyzet hirtelen megértését jelenti. A jelen pillanat az alkotás lehetőségét tartogatja számára, ezért a könnyedség, rugalmasság és a célra tartás szilárdságában működik, mint a játékban. Ezt az alkotó légkört megérzi, és a kibontakozási lehetőségeket, helyszíneket „kihívásnak” veszi. Biztatásomra a próbálkozásai során sikerélményei vannak, és ezért egyre tudatosabb erőfeszítést tesz az eredmények elérésére.
Igyekszem kreatív folyamatokat elindítani a tevékenységek végzése közben. Amikor az előkészítés szakaszát (pl. a mondóka soronkénti, magánhangzós olvasását végezzük), ösztönzésemre kellő motivációval teszi ezt a tanuló, majd a feladat kibogozása közben „frusztrációs” állapotot tapasztal meg. A feladat végére érve az öröm és megelégedettség érzését éli át. Például, ha a mondókát egyedül olvassa végig, vagy később szerepet gyakorol, verset ad elő, igazi koncentrációként, munkájának, elképzelésének, önkifejezésének igazolásaként éli meg a végső szakaszt.
A mondóka tartalmát, a fogalmakat képolvasással is pontosítjuk, ezzel a diák „szótárát” folyamatosan feltöltjük. Egy-egy mondóka megtanulása 16-20 szó memorizálását igényli, ezt a különböző helyszínek feldolgozási, megtartási, visszaadási, rendszerezési folyamataival kombinálom. Így alkalom nyílik a kommunikációs képesség tervszerű fejlesztésére és a szókincsfejlesztésre is.
Az agyunk a szavakat először a jelentésével azonosítja, az emlékezeti tárolásnál pedig ráismer a szóra, mert már hallotta. Ha sokszor mondta-hallotta-értette a szót, már tudja és tárolja is a „lexikonban”. A szavak megértését, megtartását, mobilitását szókapcsolatok és mondatok alkotásával, rokon értelmű és ellentétes jelentésű szavak gyűjtésével stb. is elősegítem.
Amikor megszaporodnak a tanult betűk, és az összeolvasási technika is stabilizálódott, érdemes a csúcsokra mássalhangzókat tenni, középre pedig magánhangzópárokat a megfelelő sorrendben. Szótagok lehetnek pl. bab-báb-beb-béb-bib-bíb-bob-bób-böb-bőb-bub-búb-büb-bűb (lép-zár, ti-tá). Az olvasástechnika begyakorlása után változatos feldolgozási lehetőséget kapcsolhatunk a szótagsorhoz.
2. ábra • Hárombetűs cikkcakkos csík
Feladatötletek
A magánhangzópárokat azonos mássalhangzókkal gyakoroltatjuk a hétszirmú virágon: „babá” (lép-zár, ti-tá). Visszafele is elolvasva: „ábab” (lép-zár, tá-ti), „bebé”, „ébeb” stb.
3. ábra • Hétszirmú virág
A magánhangzó önálló szótag, ezért ez a gyakorlatsor nehéz eleinte.
Az olvasástechnika gyakorlásán kívül más felhasználási lehetőséget is tartogat ez a feladattípus. Történetfeldolgozáshoz: kulcsszavak kirakása a megfelelő időrendi sorrendben a hét sziromra.
Feladatötletek
A szőnyeg szélére rakják ki a gyerekek a szófajok gyakorlására a szavakat. A meséhez kapcsolódóan állatneveket is kirakhatunk, háttérben a stilizált történettel.
4. ábra • Szőnyeg
A személyneveknél először a magánhangzókat tudják csak önállóan kirakni (a nagybetűk helyét eleinte piros kis betűkkel jelöljük). Személyes kapcsolatok kiemelése: saját neved, rokonaid, barátaid, ismerőseid, mesehősök neve. (Szótagcsíkokat is rakhatunk le a szőnyeg szélére egymás fölé.)
A szótagolást a magánhangzók olvasásával kezdjük:
Visszalépek az első szótag mögé zárt lábbal, és újra lépek:
Majd keresztbe előrelépek a második névhez.
Feladatötletek
A megfordított ötszöghöz ívelt ugrálóköteleken az élő-élettelen tulajdonneveket és a közneveket gyakorolhatják a gyerekek.
5. ábra • Ötszög
A toldalékok értelemmódosító hatásának megtapasztalására szolgál a gyakorlat. Az ötszög oldalaira tesszük, majd kilépjük, letapsoljuk a szótagokat.
Modellezhetjük is a feladatot azzal, hogy a hasonló hosszúságúakat csak kitapsoljuk. A földre ragasztott számegyenes két végétől is indulhat két gyermek: lép-zár minden szótagra és tapssal kísérve szótagolnak.
6. ábra • Ugróiskola
A takarón öt vízszintes csík van, függőlegesen pedig 3, 4, 5 részre bontható a tér: betűket, szó- és mondatcsíkokat, képeket, babákat rakhatunk ki rájuk.
7. ábra • Takaró
Amikor két, három óránk van egymás után, több helyszínen is dolgozhatunk a célnak megfelelően, és vissza is térhetünk egy-egy mozaikhoz. Az írásbeli feladatok szorosan kapcsolódnak a begyakorolt részekhez és a differenciálás további alkalmazásához. Két-három sor megírása és ellenőrzése után pihenésként szépen olvashatnak valamelyik területen a diákok. A folytonos kooperálás lehetővé teszi a problémaérzékenységre hangolódást, a beállítódások, az illetékesség attitűdjeinek a kialakulását és megélését.
Mód nyílik a tanítva tanulok módszer gyakorlására, az egyéni értékek és erőfeszítések felszínre hozására is, miközben egymás megbecsülése is kialakul. Az öntevékenység és önkontroll ötvözetében a gyerekek sokszor élik át a munka örömét, a sajátjukét és egymásét is.
„Előre élünk, hátrafelé gondolkodunk” – Kierkegaard szavai ezek. Jó esetben felismerjük és összetartóvá tehetjük a folyamatokat. A művelődési anyagban való elmélyülést a konkrét cselekvések és belső tartalmak minél gyakoribb találkozási pontján vélem megtalálni a befogadó és expresszív lehetőségek tárházában.
Ebben az interaktív légkörben, ahol a tanulók konkrét tevékenységeit a partneri kapcsolatok szövik át, mindenki nyitott lesz a befogadásra és a céltudatos munkálkodásra. Mivel a megismerési folyamatok egyéni sajátosságai adottak, a fejlesztés a problémahelyzetekbe való belehelyezkedésben, az egyéniséghez rugalmasan alkalmazkodó viszonyok és expresszív kifejezési lehetőségek megteremtésében történhet. Az egyéni, kiscsoportos és frontális tevékenykedés más-más helyszíneken valósul meg állandó dinamizmusban, így az órákon az egyéni aktivitás kilencvenszázalékos. A gyermek erősségeire, gyengeségeire, tempójára, megküzdési stratégiájára, technikájára, tanulási stílusára azonnali, közvetlen visszajelzést tudunk adni. A többoldalú együttműködésben a bizalom érvényesül a próbálkozások, javítások, önreflexiók fejlesztése közben. Tehát az egész embert segítjük a fejlesztés során. A tanulói önállóság és tudatos önművelődés csírái erősödnek, ebben alapvető fontosságú a transzferhatások folyamatos generálása, az elmélyülések és gondolkodások többszintűségének, színességének, élményeinek folytonos megélése, ami újabb felfedezésekhez, tevékenységekhez vezet. A világ fokozatosan kitágul a gyerekek számára, hiszen a technikák és a jelentést hordozó tartalmak szorosan összekapcsolódnak a megértéssel és azok konkrét kifejezésének nyelvi sémáival.
A teljes történet bemutatása után a részek feldolgozása, elemzése, az elemek külön-külön rögzítése, differenciált gyakoroltatása is a megfelelő helyszíneken történik. Ott helyben megneveztetünk mindent, a jelenségeket, folyamatokat és ezek logikai, nyelvtani kapcsolatait, tehát az elsődleges rögzítést, a legfontosabb alaptevékenységet végezzük el változatosan mindennap. Az alaposan begyakorolt részeket egységes egésszé rakjuk össze.
Az olvasástechnikai jártasságok, képességek igen jól támogatják a megértést, a gondolkodásbeli rutinok pedig a feldolgozás minőségét javítják. Szinte rabul ejti a gyermeket a tevékenykedés, a felfedezés, a birtokba vehető tudás, valamint ennek során saját illetékességének, felelősségének öntudatos megélése. Egy új helyzetben találja magát a saját maga által alkotott produktumban, amely az önművelődés alapjait rakja le, mert a tapasztalás megmarad, továbbfejlesztve a személyiséget, ahogy Mérei Ferenc írta.