A szerzők sportolók személyiségjegyeit vizsgálták az Eysenck-féle személyiség- és az impulzivitás-, kockázatvállalás-, empátiakérdőívekkel. Arra kerestek választ, hogy mutatnak-e eltérést bizonyos személyiségjegyekben a sportolók a nem versenyszerűen sportolókkal szemben. Feltételezték, hogy a sportnak nevelő hatása van, és jelentős mértékben hozzájárul a pozitív személyiségjegyek fejlődéséhez, valamint a sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérő sajátosságot mutatnak a nem sportoló egyénekhez képest: befelé fordulók, zárkózottabbak, kevésbé ingerlékenyek és aggodalmaskodók, érzelmeik kontrolláltabbak.
A személyiség fogalma, jelentése több tudomány tárgya. Iskolák konfrontálódnak értelmezése kedvéért – a filozófiában jórészt más a fenomenológia, az egzisztencializmus és a pragmatizmus személyiség-holdudvara. Anélkül, hogy a lélektanban releváns személyiség-felfogások ütköztetésére törekednénk, felhívjuk a figyelmet Piaget1 azon felfogására, amely szerint a társadalmi környezet éppúgy hat a személyiségre, mint a fizikai; folytathatjuk azzal, hogy a veleszületett, genetikailag kódolt anyag is módosul – bizonyos fokig – a személyre háruló társadalmi nyomás következtében. Az öröklött tényezőket mint mintázatot túlfuttató személyiségkép tehát ugyanolyan torz, mint mondjuk a klasszikus behavioristák környezetspecifikáló mentalitása. A legvalószínűbb az, hogy a személyiség hoz is, kap is; az előbbit önálló életútjától függetlenül, az utóbbit annak függvényében, tapasztalatai eredményeként. Általánosabb tendenciaként Piaget2 kiemeli azt, hogy valamely teljesítmény mérése átvezet a működéshez, hiszen ha a teljesítményt vizsgáljuk, egyszersmind a működést elemezzük. (Felmérésünk szempontjából ez lesz az egyik döntő momentum.) Felhasznált tesztünk kedvéért egyetlenként Eysenck személyiségelméletére koncentrálunk. Véleményünk szerint a kreatív mozgástanítás szempontjából fontos Eysenck teóriájának felvázolása annak ellenére, hogy többen – köztük pl. Gray – kezdeményezték elméletének módosítását. Eysenck3 elfogadja azt az axiómát, amely szerint bármely pszichikus eseményt élettani-neurológiai történés előz meg. (A sorrendiség kérdésének az exponálásától most eltekintünk.) Ahhoz, hogy egy viselkedési formát megfelelően leírhassunk, a kategorikus osztályozást vesszük figyelembe. Ez a személyiség jellemzői, a temperamentum szerint négy csoportot sorol fel (kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus). Ezt a dimenzionális osztályozással (extravertált, intravertált) kell összehoznunk. Ebből az eljárásból adódik, hogy Galenust Junggal célszerű „társítanunk”: s így a kolerikus és szangvinikus személyiség extravertáltnak, a melankolikus és a flegmatikus pedig intravertáltnak minősíthető. Eysenck4 azt hangsúlyozza, hogy az extravertált személyiség szociábilis, kedveli a társaságot és a barátokat, kerüli a magányt, vállalja az izgalmat, a kockázatot, impulzív, optimista, olykor agresszív tendenciát mutat, igényli a mozgást. Az intravertált visszahúzódó, tartózkodik a közvetlen, nyers élményektől, tervező típus, az izgalmakat lehetőleg eliminálja, kevéssé agresszív, inkább mozgásszegény életmódot folytat. Jeleznünk kell azonban, hogy maga Eysenck figyelmeztet arra, hogy nem a jungi értelemben használja az extra-, illetve intraverzió fogalmát, hanem a mindennapi logikának, ha tetszik a „józan észnek” megfelelően. Jóllehet maga Eysenck is óv a két imént poentírozott dimenzió túlzó kitüntetésétől, mégis szinte lehorgonyoz e kettősségnél. És elismeri például a gyógyszerek extraverzió-intraverzió mértékét befolyásoló hatását, ám dominánsnak véli a személyiség, a viselkedés biológiai gyökereit. Ebben az értelemben tehát túlnyomóan meghatározónak tünteti fel az extra- és intraverziót. Kitér arra is, hogy tipologizálásába miként kerül a neuroticizmus/szilárdság kettőse, ám végül is értelmezése során eljut az izgalom/gátlás jellemzéséhez. Úgy véli, hogy az izgalom perceptuális, motoros, tanulási, gondolkodási reakciók összegződése, a gátlás ezen folyamatok elnyomása. Lényegileg az extravertált személyiség inkább a gátlási kapacitás, míg az intravertált személyiség az izgalmi kapacitás dominanciájával jellemezhető. Az intravertáltak mintegy kétszeresen kondicionálódnak, mint az extravertáltak.
Választ szeretnénk kapni arra a kérdésre, hogy e személyiségdimenziók között milyen korrelációs összefüggések mutathatók ki sportoló, illetve nem sportoló felnőttek esetében.
A következőkben több, egymással összefüggő vizsgálatot mutatunk be, amelyek más-más oldalról tárják föl a problémát. Vizsgálatunkkal választ szeretnénk kapni arra a feltételezésre, hogy a sportolók és a nem versenyszerűen sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérést mutatnak egymástól. Vizsgálatunk számára az eysencki elmélet és az Eysenck által készített vizsgálati módszer magyar változata a legmegfelelőbb.
A kérdőív a következő személyiségjegyeket teszi mérhetővé: pszichoticizmus (P), extraverzió (E), neuroticizmus (N), tartalmaz még hazugságskálát (L), amelyet a szociális konformitás skálájaként is használnak. Ez egyben a kérdőív megbízhatóságának ellenőrzésére is szolgál. Később Eysenck még készített egy másik tesztet (IVEQ), amely az impulzivitást (I), a kockázatvállalást (K) és az empátiát (E) vizsgálja.
Eysenck úgy véli, hogy „a személyiségfaktorok nem közvetlenül öröklődnek, az ember csak egyfajta idegrendszert örököl, amely arra hajlamosít, hogy egy bizonyos irányba fejlődjék. A személyiség végső formáját az egyén biológiai öröksége azokkal a környezeti befolyásokkal kölcsönhatásban határozza meg, amelyekkel élete során szembetalálkozik.”
Az Eysenck-féle személyiség-kérdőív felnőtt változatának, Eysenck Personality Quastionnaire-jének (EPQ) magyar adaptációját (HEPQ) 1982-ben Matolcsi Ádám készítette el5, míg a gyerekek számára kidolgozott változat (Hungarian Junior Eysenck Personality Quastionnaire – HJEPQ) Kálmánchey–Kozéki munkája.6
Az Eysenck-féle „Impulzivitás–kockázatvállalás–empátia” kérdőív adaptációja a Hungarian Eysenck Impulsivennes–Venturesameness-Empathy Quastionnaire (HEIVEQ) 1984-ben született meg Kozéki7 nyomán, melynek felnőtt standard értékei a mai napig nem készültek el.
A két kérdőívet sportolók és aktívan nem sportoló személyek töltötték ki. A kitöltés során a vizsgált személyek önállóan, nyugodt körülmények között végezték el a feladatot. A sportolók kiválasztásának szempontja volt, hogy minimum hét évet vagy annál többet töltsön el a versenyző a sport közegében, és napi rendszerességgel vegyen részt edzéseken (1. táblázat).
| Eysenck-skálák (Szabadságfok=226) | Kontroll 17 éves fiúk (N=194) | Sportolók 17 éves fiúk (N=34) | Kétmintást-próba | |
|---|---|---|---|---|
| Pszichoticizmus | átlag | 6,58 | 6,47 | –,383 |
| szórás | 1,57 | 1,56 | nem szignifikáns | |
| Extraverzió | átlag | 16,54 | 14,12 | –3,559 |
| szórás | 3,69 | 3,44 | .001 | |
| Neuroticizmus | átlag | 11,52 | 11,32 | –2,36 |
| szórás | 4,51 | 4,41 | nem szignifikáns | |
| Hazugság | átlag | 8,64 | 8,03 | –,834 |
| szórás | 4,00 | 3,38 | nem szignifikáns | |
| Impulzivitás | átlag | 11,81 | 10,47 | –1,656 |
| szórás | 4,41 | 4,06 | nem szignifikáns | |
| Kockázatvállalás | átlag | 15,45 | 13,26 | 2,310 |
| szórás | 4,98 | 5,76 | ,02 | |
| Empátia | átlag | 16,76 | 17,18 | ,628 |
| szórás | 3,51 | 3,75 | nem szignifikáns | |
A felnőtt csoportok összehasonlításából az derült ki, hogy a vizsgált személyiségvonások között nem volt statisztikailag kimutatható szignifikáns különbség. Egyedül a neuroticizmus esetében mutatkozott szignifikanciaszinthez közeli érték. A felnőtt sportolók esetében csak tendenciaként értékelhetők a szignifikanciaszinthez közeli eredmények, amely szerint stabilabbak, kevésbé hajlamosak a nyugtalanságra és az aggodalmaskodásra (2. táblázat).
| Eysenck-skálák (Szabadságfok=53) | Kontroll férfiak (N=44) | Sportolók férfiak (N=11) | Kétmintás t-próba | |
|---|---|---|---|---|
| Pszichoticizmus | átlag | 2,09 | 1,64 | –,387 |
| szórás | 3,77 | 1,80 | nem szignifikáns | |
| Extraverzió | átlag | 13,20 | 14,00 | ,657 |
| szórás | 3,56 | 3,71 | nem szignifikáns | |
| Neuroticizmus | átlag | 11,64 | 9,45 | –1,559 |
| szórás | 4,24 | 3,72 | nem szignifikáns | |
| Hazugság | átlag | 9,09 | 8,45 | –,461 |
| szórás | 3,86 | 4,99 | nem szignifikáns | |
| Impulzivitás | átlag | 9,32 | 8,00 | –,997 |
| szórás | 4,09 | 3,10 | nem szignifikáns | |
| Kockázatvállalás | átlag | 7,32 | 7,73 | ,362 |
| szórás | 3,50 | 2,61 | nem szignifikáns | |
| Empátia | átlag | 14,27 | 14,20 | ,065 |
| szórás | 1,68 | 3,34 | nem szignifikáns | |
Izgalmas kérdésként merült fel, hogy a vizsgált személyiségdimenziók között milyen kapcsolat mutatható ki. Különösen a serdülőkorúak esetében a megfelelő nevelési (eszközök) hatásrendszer azonosítása miatt érdekes, hogy milyen összefüggések vannak a különböző személyiségdimenziók között. Ezen összefüggések megállapítására a korrelációs számítások bizonyultak a legmegfelelőbbnek, mivel két valószínűségi változó közötti kapcsolat feltárásáról van szó. A 3. és 4. táblázatban láthatók a hét személyiségdimenzió közötti korrelációs együtthatók és azok szignifikanciaszintjei (szignifikanciaszint p0,05).
| Eysenck-skála | 17 éves sportolók (N=34) | Felnőtt sportolók (N=11) | 17 éves kontroll (N=194) | Felnőtt kontroll (N=44) |
|---|---|---|---|---|
| r= korrelációs együttható | ||||
| Pszichoticizmus | r= ,068 | r= ,194 | r= ,224 | r= –0,28 |
| Extraverzió | nem szig. | nem szig. | ,01 | Nem szig. |
| Pszichoticizmus | r= ,378 | r= ,191 | r= ,140 | r= ,088 |
| Neuroticizmus | ,05 | nem szig. | ,01 | Nem szig. |
| Pszichoticizmus | r= –,129 | r= ,491 | r= ,114 | r= –,081 |
| Hazugság | nem szig. | nem szig. | nem szig. | Nem szig. |
| Pszichoticizmus | r= ,150 | r= ,644 | r= ,125 | r= ,009 |
| Impulzivitás | nem szig. | ,05 | nem szig. | Nem szig. |
| Pszichoticizmus | r= ,080 | r=,592 | r= ,095 | r= ,028 |
| Kockázatvállalás | nem szig. | nem szig. | nem szig. | Nem szig. |
| Pszichoticizmus | r= ,219 | r= –,195 | r= –,011 | r= –,022 |
| Empátia | nem szig. | nem szig. | nem szig. | Nem szig. |
| Extroverzió | r= –,124 | r= –,513 | r= –,009 | r= ,007 |
| Neuroticizmus | nem szig. | nem szig. | nem szig. | Nem szig. |
| Extraverzió | r= –,225 | r= –,54 | r= –.181 | r= –,284 |
| Hazugság | nem szig. | nem szig. | ,01 | Nem szig. |
| Extraverzió | r= ,312 | r= ,122 | r= ,304 | r= ,549 |
| Impulzivitás | nem szig. | nem szig. | ,01 | ,01 |
| Extraverzió | r= ,561 | r= ,227 | r= ,497 | r= ,425 |
| Kockázatvállalás | ,01 | nem szig. | ,01 | ,01 |
| Extraverzió | r= –,220 | r= –,305 | r= ,003 | r= –,022 |
| Empátia | nem szig. | nem szig. | nem szig. | Nem szig. |
| Eysenck-skála | 17 éves sportolók (N=34) | Felnőtt sportolók (N=11) | 17 éves kontroll (N=194) | Felnőtt kontroll (N=44) |
|---|---|---|---|---|
| r= korrelációs együttható | ||||
| Neuroticizmus | r= –0,70 | r= –0,23 | r= –0,215 | r= –0,41 |
| Hazugság | nem szig. | nem szig. | ,01 | nem szig. |
| Neuroticizmus | r= ,370 | r= –,208 | r= ,404 | R= ,12 |
| Impulzivitás | ,05 | nem szig. | ,01 | nem szig. |
| Neuroticizmus | r= ,247 | r= –,208 | r= ,039 | r= –,278 |
| Kockázatvállalás | nem szig. | nem szig. | nem szig. | nem szig. |
| Neuroticizmus | r= ,409 | r= ,458 | r= ,178 | R= ,071 |
| Empátia | ,05 | nem szig. | ,05 | nem szig. |
| Hazugság | r= –,142 | r= –,259 | r= –,421 | r= –,492 |
| Impulzivitás | nem szig. | nem szig. | ,01 | ,01 |
| Hazugság | r= –,443 | r= –,097 | r= –,165 | r= –,396 |
| Kockázatvállalás | ,01 | nem szig. | ,05 | ,01 |
| Hazugság | r= ,308 | r= ,270 | r= ,068 | R= ,052 |
| Empátia | nem szig. | nem szig. | nem szig. | nem szig. |
| Impulzivitás | r= ,299 | r= ,148 | r= ,366 | R= ,275 |
| Kockázatvállalás | nem szig. | nem szig. | ,01 | nem szig. |
| Impulzivitás | r= –,101 | r= ,173 | r= –,037 | r= –,005 |
| Empátia | nem szig. | nem szig. | nem szig. | nem szig. |
| Kockázatvállalás | r= –,182 | r= –,620 | r= –,067 | R= ,118 |
| Empátia | nem szig. | ,05 | nem szig. | nem szig. |
Statisztikailag is bebizonyosodott, hogy a sportolók intravertáltsága alacsonyabb.
A pszichoticizmus a nem sportoló tanulók esetében az extraverzió és a neuroticizmus skáláival szignifikáns korrelációt mutat (p0,01), ami azt jelzi, hogy az ellenségesebb, energikusabb ifjúsági korúak kifelé fordulóbbak és társaságkedvelőbbek, ugyanakkor érzelmileg labilisabbak. A sportolók esetében is szignifikáns az összefüggés (p0,01) a pszichoticizmus- és a neuroticizmusskálák között. A felnőtt sportolók pszichoticizmusskálája szignifikáns korrelációt (p0,05) jelez az impulzivitással, amiből arra lehet következtetni, hogy a pszichotikus magatartáshoz egy impulzívabb, meggondolatlanabb viselkedés is csatlakozik.
Az extraverzió skálája a 17 éves nem sportoló tanulók esetében a hazugság skálájával szignifikánsan negatív, az impulzivitás és a kockázatvállalás skáláival szignifikánsan pozitív korrelációt mutatott (p0,01). Az extraverzió- és a hazugságskálák negatív korrelációja jelzi, hogy az öntörvényűbb, a társadalmi elvárásokat elutasító tanulók általában extravertáltabbak, kifelé fordulóbbak, ugyanakkor ezzel párhuzamosan impulzivitás és kockázatvállalás is társul az extravertáltságukhoz.
A felnőtt nem sportolók esetében a mintához hasonlóan az extraverzió skálájának korrelációja az impulzivitás és a kockázatvállalás skáláival szintén szignifikáns (p0,01). Ha a teljes minta esetében elvégezzük az extraverzió skálájának összehasonlítását az impulzivitás (r=,386, p0,01) és a kockázatvállalás (r=,559 p0,01) skálájával, akkor mindkét esetben szignifikáns a korreláció. Tehát az extravertált személyiségdimenzióhoz hozzárendelődik az impulzív és a kockázatvállaló személyiségjegy.
A ifjúsági korú sportolók extraverzió- és kockázatvállalásskálái szintén szignifikánsan korrelálnak (p0,01), az átlagértékek mindkét esetben szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontrollcsoporthoz képest.
A neuroticizmus skálája a sportolók esetében az impulzivitással és az empátiával mutat szignifikáns korrelációt (p0,05), ami jelzi, hogy az érzelmi labilitás impulzívabb viselkedéssel és nagyobb empátiakészséggel hozható összefüggésbe. A 17 éves kontrollcsoportnál a sportolókhoz hasonlóan a neuroticizmus skálája pozitív korrelációs összefüggésben van az impulzivitás (p0,01) és az empátia (p0,05) skálájával, mindez aláhúzza az előzőekben tett megállapításokat.
A hazugságskála az ifjúsági korú nem sportolók és a felnőttek esetében negatív korrelációban van az impulzivitással (p0,01) és a kockázatvállalással (ifjúsági korúak: p0,05, felnőttek: p0,01). Tehát az alacsonyabb szociális konformitáshoz impulzívabb és kockázatvállalóbb dimenziók társulnak. Az ifjúsági korú sportolók esetében a hazugság és a kockázatvállalás skálái között szintén negatív korreláció van (p0,01), ami megerősíti, hogy az öntörvényű fiatal sportolók impulzívabbak is. Végül a 17 éves nem sportolók esetében az impulzivitás és a kockázatvállalás skálái között van pozitív korreláció, ami jelzi, hogy az impulzívabb személyiségnél a kockázatvállalóbb személyiségdimenzió is megmutatkozik.
Feltételezésünk, miszerint a sportolókra az intraverzív beállítódás jellemző, igazolódott, de csak a 17 évesek mintájában. Ez a különbség a felnőttek esetében már nem volt kimutatható. Eysenck elmélete szerint az agy éberségi szintje az intravertáltaknál magasabb, ezért keresik az ingerszegényebb közeget. Mozgásszegény életmódot folytatnak, kerülik az izgalmakat.
Ennél a korosztálynál ezzel párhuzamosan a kockázatvállalás is alacsonyabb értéket mutat. A korrelációs számítások is szignifikáns összefüggést jeleztek a két dimenzió között.
A felnőtt sportolók esetében igazolódott a feltevés, amely szerint az extravertált személyiség barátkedvelő, kockázatvállaló, néha agresszív. Ennek oka lehet a felnőtté válás folyamata. A felnőtt versenyzők alacsonyabb értékei a neuroticizmusban tendenciaként értelmezhetők, s ez stabilabb személyiség körvonalait tükrözi, de az eredmények nem szignifikánsak.
Ezek a vizsgálati eredmények jelzik az edzők számára, hogy a 17 évesek éberségi szintje általában magasabb, tehát az edzéseken is az ingerszegényebb közeget keresik. Ez azt jelenti, hogy az edző részéről a nyugodt, kiegyensúlyozott nevelői stílus, a jól szervezett edzés és a nyugodt légkör megteremtése fokozhatja a versenyzők teljesítményét.