A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 11. szám 2002/2
A szerkesztő asztala
    Kedves Olvasó!
Bizonyára észrevette, hogy szerény lapunkban megkülönböztetett figyelmet szentelünk a Hollandiában működő Mikes Kelemen Körnek. Ennek a szellemi csoportosulásnak példáját, Tanulmányi Napjainak valóban korszerű hangulatát, a másság magas fokú tiszteletét, az ész diadalát szeretnénk köreinkben is életre hozni, elterjeszteni, hogy emberibb kapcsolatokban gazdagabb életet éljünk. Az idei , augusztus 29- szeptember 1 között , az elspeet-i Mennorode Tanácskozó központban sorra kerülő Mikes Napok témája: Hogyan látjuk egymást - látjuk-e egymást (közép) Európában? Időszerűsége nyilvánvaló. Következő lapszámunkban bővebben beszámolunk erről is.
    
A hollandiai Mikes Kelemen Tanulmányi Napok idei témája

Európa kaleidoszkópikus egész. Úgy egységes, hogy sokszínű és ellentétekkel teljes. Mindnyájan tudjuk, mit jelent, de lényegét nem lehet könnyen definiálni. Mindegyik nép a maga történelmét, érdekeit, vágyálmait vetíti bele. Más és gyakran ellentétes a tengerjáró és a szárazföldi népek, az északi és a déli, a latin, a germán, a szláv és más etnikai eredetű, a katolikus, a protestáns (református, evangélikus) és a keleti ortodox népek kultúrvilága, stb. Ezek mind exisztenciális jelentőségűek a kontinens népei számára. Paradox helyzet ez, melyben Európának e kultúrvilágok szintézisét kellene nyújtania. Lehetséges ez? Közép-Európa több országa - és számos más ország - készül most belépni az Európai Unióba. Közép-Európában két világháború tört ki a 20. században. Vallási töltetű szociális és politikai ideológiák indultak el innét. E területen belül éles ellentétek állnak fenn nemzetiségek és vallások között, de ugyanakkor sok benne a közös kultúrális és gazdasági elem, amit az utolsó kétszáz év gyakran mesterségesen szított ellentétei sem tudtak eltüntetni. Itt több világháború feltehetően nem tör már ki. A jövő a legtöbb területen egymás felé hajló vonalakat mutat. Ez közös feladat és kihívás mindenki - azaz mindnyájunk - számára. Fontos újra szemügyre vennünk, miként látják magukat és egymást a közép-európai népek, de egyben azt is, hogy hogyan látják őket a nyugat-európai közösségen belül élő népek. Hogyan látjuk Nyugat-Európából Közép-Európát és hogyan látjuk Nyugat-Európát Közép-Európából? Mi magyarok Közép- és Nyugat-Európa minden országában élvén mindent mindegyik ország helyzetéből egyidejűleg 'belülről' is meg 'kívülről' is tudunk szemlélni. Milyen karikatúrák vagy történelmi tapasztalatok akadályozzák meg Európa népeit tények fel- és elismerésében? Mit vettünk át egymástól és mit adtunk egymásnak, mit vehetünk át egymástól és mit adhatunk egymásnak? Mennyire vagyunk képesek - és mennyire szükséges - önmagunk világát átértékelni és mennyiben nem? Sorsdöntő kérdések ezek túl napi politikán, érzelmeken, történelmi leszámolásokon. Ezekre és hasonló kérdésekre keresünk választ 2002. évi Tanulmányi Napjainkon. Előadóknak szokásunk szerint szakértő történészeket, tudósokat, írókat kérünk fel. Részletes meghívót időben küldünk.
     Vannak bizonyos dolgok, amelyekről úgy érezem, sohasem tudunk eleget. Ilyen hazánk kapcsolata Svédországgal. Ebben segít az alábi rövid eligazítás stockholmi Nagykövetségünk honlapjáról: Diplomáciai kapcsolatok: Svédországgal 1945. december 28-án létesítettünk diplomáciai kapcsolatokat, amelyek 1964. február 4-én nagyköveti szintre emelkedtek. Stockholmban magyar nagykövetség működik. Felső szintű látogatások: A svéd királyi pár 1991 májusában látogatott hazánkba, amit a magyar köztársasági elnök 1996. októberében viszonzott. Hivatalos miniszterelnöki látogatás keretében legutóbb 1996 februárjában Horn Gyula folytatott tárgyalásokat Stockholmban, mind a leköszönő Ingvar Carlsson miniszterelnökkel, mint a kijelölt utóddal, Göran Persson pénzügyminiszterrel, aki kormányfőként 1998 februárjában viszonozta magyar partnere svédországi látogatását. Orbán Viktor miniszterelnök 1998. november 5-8-ra tervezett, egy nemzetközi konferenciához kötődő stockholmi munkalátogatása a magyarországi árvízhelyzet miatt elmaradt, a kormányfőt a nemzetközi konferencián Martonyi János külügyminiszter képviselte Svédországban. Lena Hjelm-Wallén svéd miniszterelnök-helyettes 1999. október 4-5-én tett látogatást Magyarországon. Élénk a parlamentek közötti kapcsolat. A Riksdag elnöke, Birgitta Dahl magyarországi látogatására 1999. november 10-13-án került sor, Áder János, az OGY elnöke 2000. október 10-13. között viszonozza a látogatást. Martonyi János külügyminiszter 2000. április 26-27-én tett hivatalos látogatást Stockholmban. A látogatáshoz kapcsolódóan svéd-magyar szakértői kerekasztal-konferencia került megrendezésre európai uniós témakörökben. A különböző szaktárcák közötti kapcsolatok megfelelően intenzívek. Augusztus 28-30. között került sor Dávid Ibolya igazságügyi miniszter svédországi látogatására, amelynek keretében megbeszélést folytatott Laila Freivalds svéd igazságügyi miniszter asszonnyal. Szabó János honvédelmi miniszter svédországi látogatására 2000. január 31. - február 2. között került sor.
     Gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok: A 2000. első hat havi adatok alapján a Svédországba irányuló magyar export az előző év hasonló idősza-kához képest nőtt, értéke 116,3 M USD. Ennek legnagyobb hányadát a gépek, gépi berendezések exportja teszi ki. Ugyanezen időszakban az import 171,0 M USD-re nőtt. Az import legnagyobb részét is a gépek, gépi berendezések teszik ki. A teljes forgalmat tekintve Svédország a 19. kereskedelmi partnerünk. A Magyar -országon befektetett külföldi tőke (kb. 500 M USD) volumenét tekintve Svédország a tizedik helyet foglalja el. Jelenleg csaknem 400 svéd érdekeltségu vállalat működik Magyarországon, ezek több mint 11 ezer főt foglalkoztatnak. A legjelen- tősebbek: Elektrolux, Ericsson, IKEA, Skanska, Atlas Copco, ABB.
     Kulturális-oktatási-tudományos kapcsolataink: 1996-ban hazánk fővendégként szerepelt a Göteborgi Könyvvásáron, amelyhez magyar kulturális programsorozat is kapcsolódott. 1998-ban Stockholm töltötte be Európa Kulturális Fővárosa szerepét és ez alkalmat adott a magyar művészet bemutatkozásra is. Számottevő az érdeklődés a magyar felsőoktatási intézmények iránt, ezeknek kb. 200 svéd hallgatója van és ugyancsak növekvő számú magyar egyetemista és ösztöndíjas doktorandusz tanul svéd egyetemeken. Magyar nyelvet az uppsalai és a lundi egyetemen oktatnak.
      Legfontosabb kétoldalú egyezmények: Vízummentességi megállapodás (1985), a kettős adóztatást kizáró megállapodás (1986), beruházás-védelmi megállapodás (1987), idegenforgalmi egyezmény (1991) vám-együttműködési megállapodás (1992), katonai titokvédelmi megállapodás (1995), szervezett bűnözés és kábítószer-kereskedelem elleni közös rendőri fellépésről szóló megállapodás (1997).
     A napokban, amikor érdekes ismeretterjesztő írást találtam a világhálón a Bibliáról eszembe jutott egy előttem lezajlott történet. Egyházi rendezvény készült. Az egyik megbeszélésen felállt egy olvasott, de az írást is kedvelő idős ember és felajánlotta, hogy rövid ismertetőt tart majd azon az ünnepi rendezvényen a Biblia történetéről. Már mondta volna, hogy miféle érdekességeket gyűjtött ebben a témában, amikor egy felelős ember felcsattant: - A történetéről? Hiszen a Biblia evidencia! A hívek a latin szón és a felelős gőgösen kinyilvánított felsőbbrendűségén fennakadva sokatmondóan hallgattak. A jelentkező szégyenkezve sütötte le tekintetét, pedig mindnyájan tudták a "Mégis mozog? " igazát. Azóta is hányan, de hányan torpannak meg a megismerés kéretlen csőszeinek felemelt dogma-kemény ujja láttán. Szolgálatát a hatalomhoz tartozók nyilvánvaló féltésének minősíthették A megismerés tiltásával. kételkedésük, de hitük sem erősödhetett, együgyű nyájjá kellett lenniük az embertelenség szikkadt legelőjén. A hit nem a megismerés gátja. És ez fordítva is igaz lehet. Így aztán úgy döntöttem, hogy helyet szorítok a Bibliáról szóló ismeretterjesztő írásnak Lélekgondozó rovatunkban.

A csángókért

     Folytatjuk Wennesz Lászlónak, a Svéd -Magyar Segélyszervezet vezetőjének előző számunkban kezdett csángóvidéki úti beszámolóját.
     Csíksomlyó után a Mádéfalvi veszedelem emlékművét látogattuk meg , amelyet kétszáz csíki és háromszéki Siskovics generális ágyútűzében pusztult küldött emlékére állítottak. A véres leszámolás 1764 január hatodikáról hetedikére virradó éjjelén történt. Ezután a székelyek közül sokan Moldvába menekültek, és az ottani csángómagyar lakosság számát növelték. Utunk innen Gyimesfelsőlokra vezetett, ahol Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő középiskolájában ötven csángómagyar fiatal tanul, mivel otthon, saját moldovai iskoláikban nem tanulhatnak magyarul. Berszán lajost , az intézmény katolikus pap-igazgatóját éjfélig faggathattuk a debreceni egyetem éppen ott-tartózkodó tanáraival együtt az iskola eredményeiről és anyagi gondjairól.
     Szombaton délelőtt utaztunk tovább a Tatros völgyében. Amikor elértük az 1100 éves magyar határt vigyáz állásban elénekeltük a Himnuszt, a szózatot és a Boldogasszony anyánk kezdetű dalt. Estére értünk Lészpedre. A falu lakosságának létszáma ötezer. A mádéfalvi veszedelem után menekültek ide Székelyföldről. 1949-től egy évtizedig engedélyezték itt is a magyar nyelvű oktatást. Gyergyina János práter idején magyar szentmisét és prédikációt is hallgathattak a lészpediek. De ezért aztán öt évig tartó kényszermunkát kellett elszenvednie a práternek. Szabadulás után évtizedekig a románul nem tudó idős csángómagyarok vigasztalója volt, nála magyarul gyónhattak. A szentéletű práter 1998 december 21-én meghalt. Élete végén is megfenyegették, hogy elveszik a nyugdíját, ha magyarországi vendégeket fogad.
     Két napig a környék csángómagyar falvait jártuk. Trunkon, a falu temetőjében imádkoztunk Dr. Benedek Márton főorvos, titokban, római engedéllyel felszentelt pap és vértanú sírjánál. Ugyanott megtekintettük az első világháborús emlékművet, amelyen csupa magyar nevek sorakoznak a hősi halottak sorában.. Megtudtuk, hogy a magániskolában mindazoknak, akik ezt kérik, lehetőségük nyílik magyar nyelven tanulni, de az iskola berendezéseinek beszerzése sokféle nehézségbe ütközik. Betekintést nyerhettünk a csángómagyar falvak orvosi ellátásának hiányosságaiba. Hiányoznak a berendezett rendelők.
     Teckányban megkerestük a régi Szent István templom helyét, az ottani földalatti üregben lefényképeztük Szent István királyunk átalakított, de azért még felismerhető szobrát. Azért, hogy a csángómagyarok ne tisztelhessenek magyar szenteket, Moldovában, vatikáni engedély nélkül sorban átnevezték a Szent István, Szent László, Szent Imre és az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomokat. Kacsikára az esti szent misére érkeztünk, ahol egyetlen magyar szó sem hangzott el, az egyházi énekek sem emlékeztettek a csángók gyönyörű népdalaira, franciás-olaszos könnyűzenei dallamokat énekeltettek azokkal, akik a legszebben tudnak magyarul énekelni.
     Bármennyire is hihetetlennek tűnik ez a II. vatikáni zsinat közvetlen közelében, az illetékesek homlok-egyenest szemben állnak a Zsinat rendelkezésénél, amely a világon mindenütt megengedi bármely népnyelv használatát a liturgiában, csak Moldvában és Bukovinában tilos a magyar nyelv használata. Pedig 1991-ben az első pápalátogatás idején a vatikán budapesti nunciusa Mons. Angelo Acerbi érsek megkérdezte a magyarországi ünnepségekre meghívott Mons. Petru Gherghel jászvásári megyés püspököt, hogy mikor lesz már a csángóknak Moldvában magyar nyelven szentmiséjük. A püspök így felelt: - Nem kérik! - Ezt nekik nem kérniük kell - folytatta a nuncius -, hanem eléjük kell menni az anyanyelvi lehetőséggel! Ezt így mondta el Mons Angelo Acerbi érsek 1994 október 30-án Újkigyóson, a Lakatos Demeter Egyesület által rendezett Csámgó sorskérdések című tanácskozás zárónapján P. Jáki Sándor Teodóz bencés atyának.
     A bencés atya éppen a tizedik alkalommal látogatott el a kacsikai búcsúra, amikor vele tarthatott a stockholmi Wennesz László is. Az első látogatásakor Kozma Imre atyával a máltai Szeretetszolgálat zarándokaival találkozhatott ott. Most is részt vett a körmenetben, ahonnan felemelő érzésekkel távozhattak, hogy folytassák útjukat a csángók között és Erdélyben.
     (Folytatása következő lapszámunkban.)

Wennesz László

A SMOSZ anyanyelvünk nyelvápoló közössége

     Meghívót kaptam a Közösség idei, május 24-26 között, Tĺngagärden zajló, pedagógus-továbbképzéssel egybekötött közgyűlésére, ahol a svédországi magyarok jövőjének szempontjából mindig rendkívül fontos ügyek kerülnek terítékre. Innen nem hiányozhat egyetlen nyelvünk ápolását igenlő tanítónak, tanárnak, közembernek. Mivel bokros teendőim miatt mégsem lehetem ott, postafordultával a következő levelet küldtem a SMOSZ és a Közösség elnökeinek:

     Tisztelt Anyanyelvünk Közösség! Tisztelt nyelvápolók!

     Sajnálom, hogy ezen a közgyűlésen nem lehetek jelen, de mint eddig is, a magyar nyelv és irodalom tanáraként, íróként, a Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja, és az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam szerkesztőjeként részt vettem és rész kívánok venni az Anyanyelvünk Nyelvápolók jeles Közösségének munkájában. Kérem, hogy ez alkalommal a közgyűlés vitassa meg, fogadja el és iktassa munkatervébe következő javaslataimat:
     1.A magyar egyesületek segítségével terjesszük ki a hétvégi iskoláztatást azokban a helységekben, ahol erre lehetőség nyílik. Milyen lehetőségekre gondolok? Ott, ahol a magyarul tanulók száma eléri a harmincat, és a különféle képzettségű, tanítást vállaló magyar értelmiségiek száma legkevesebb öt, a helyi magyar tanító vagy tanár vezetésével kezdeményezzük a hétvégi iskoláztatás fokozatos bevezetését, a kezdeti szakaszban a meglévő, az órarendben szereplő tanítás kiegészítéseként. Az anyanyelvi oktatásban rendkívül fontos, hogy a befogadó ország nyelvén tanuló magyar oktatásában ne egy, hanem lehetőleg minél több, különféle tantárgyat tanító magyar származású személy vegyen részt, mert ilyenformán a tanulók több tanártól nagyobb szókincsre tehetnek szert, változatosabb kiejtést sajátíthatnak el. A hétvégi iskola tanulóit és az ott oktató önkéntes tanárokat az államilag fizetett oktató szervezi. Ha tőlük függetlenül indul a hétvégi iskola, akkor nem számíthatunk támogatásukra, hiszen állásukat féltik a sokszor náluk képzettebbektől. de , ha sikerül őket megnyernünk az ügynek, a hétvégi iskola igazgatóiként fizetett munkájuk eredményességét segítjük, amely mindannyiunk érdeke kell, hogy legyen. Ide tartozik az a tény, hogy a jelenlegi svédországi magyartanítást senki sem ellenőrzi, e nélkül pedig színvonalának javítása elképzelhetetlen. A hétvégi iskoláztatás beindulásával viszont lehetőséget teremthetünk arra, hogy a felkért tanítók és tanárok egymás tapasztalatait kicserélhessék, egymás módszereit megismerve nagyot lépjenek a minőségi oktatás terén. Ilyen hétvégi iskolát kezdeményezhetnénk Malmőben, Lundban, Helsingborgban és Göteborgban is.
     Lundban 41 különböző korú magyar gyermek és fiatal vesz részt a magyar anyanyelvű oktatásban. A hétvégi iskolában óraadó munkára alkalmas értelmiségiek száma több, mint harminc, különféle képzettségű értelmiségi. Van közöttük több tanár, tudományos kutató, matematikus, informatikus, fizikus, orvos, fordító, néhány képesített magyar tanár és tanító is. Amikor a stockholmi Magyar Nagykövetség által is támogatott Peregrinus klub lundi fiókjának szervezéséhez kezdtem, csupán az egyetemen 24 magyar címére leltem. A SMOSZ felszólítására bizonyára kedvvel végeznének havonként néhány órás magyartanítást.
     Feltételezésem szerint a svédországi magyarok nyelvápolásának kiteljesítése csak szervezésen múlik. A Stockholmban bevált hétvégi iskoláztatás tapasztalatait hasznosítva, ez a forma fokozatosan kiterjeszthető a felnőttoktatásra is, hiszen egy-egy hétvégi előadás témája a legkülönbözőbb korú hallgatóságot is vonzza.
     2. Magától érthető az , hogy tanulnunk kell a svéd oktatás és nevelés gyakorlatából is. Lundban például tervezik az ún. osztály-nagyapa nevelői megbízatás bevezetését. Az, hogy minden osztálynak lesz egy nem tanár, nem tanító, egy nem pedagógus, hanem valamilyen mesterségben jártas életgazdag, szeretetreméltó nagytatája, azt a célt célozza, hogy a tanulók közvetlenebbül életközelségbe kerülhessenek. Mint tudjuk, a svéd család hivatalos körvonalán kívülinek tudja a nagyszülőket. A régi nagycsaládos együttélés hiánya bizonyára sokak számára nyilvánvaló. Valószínűleg ebből a meggondolásból létesítenek ilyen, a nagyapai nevelés sokféle területét lefedő nevelői posztokat a lundi iskolákban.
     Javasolom, hogy helységenként legyen magyar nagytatája a magyar tanulóknak is. Ehhez persze az kellene, hogy a magyarul is tanuló diákok olykor együtt legyenek. A mostani magyar oktatás Lundban például a tanító vége nincs utazásával valósul meg, amikor iskolától iskoláig rohan egy-egy magyarul tanulóhoz. A hétvégi iskolák fokozatos bevezetése a nagyapa-nevelő munkáját is lehetővé tenné, és így a magyar iskola nemcsak tanítana, hanem nevelne is. nevelőknek azt, hiszem nem szükséges hangsúlyoznom, hogy e kettő elválaszthatatlan egymástól.
     3. Sikerként kell elkönyvelnünk, hogy az anyanyelvünk Nyelvápolók Közösségének első kiadványa a Vallomások az anyanyelvről című könyv több száz végre birtokunkban van. A könyvkiadás ügyének annak idején sikerült megnyernem elnökünket, Lázár Oszkárt, aki kiegészítéseivel tette gazdagabbá ezt a hasznos és időtálló kézikönyvet, amelyet magam szerkesztettem és gondoztam. Ez a könyv ötezer koronánkba került, de példányszámainak forgalmazásával könnyűszerrel ugyanennyi hasznot hajt, amelyet terveink szerint következő kiadványunk kiadására fordíthatunk. Kérem, a közösség tagjait segítsenek abban, hogy ez a hasznos könyv eljusson az olvasókhoz. A következő könyvünk az a Svédországi magyarító szószedet kellene, hogy legyen, amelynek gyűjtéséhez és szerkesztéséhez a Magyar Liget olvasóit is felkértem. Ez a szószedet többek között a www.hunsor.nu honlapjáról is letölthető, bővíthető és javítható. Kapcsolatba léptem a Debrecenben élő Molnos Angéla egyetemi tanárral, a Magyarító könyvecske, akinek könyvéből maga a magyar miniszterelnök sem szégyellt tanulni, és elértem, hogy a magyarító könyvecske ötödik (!) kiadásának függelékeként a mi szószedetünk is megjelenhet. Ez azt jelenti, hogy első könyvünk bevételeiből, olcsón kaphatnánk néhányszázat a jeles nyelvész háromszáz oldalas kötetéből.
     Kérem, hogy vegyék fontolóra ez utóbbi, az előbbieknél nem kevésbé hasznos javaslatomat is, amely egyben az eddigiekhez hasonlón, önzetlen munkafelajánlásom is e kötet szerkesztésére és gondozására. Melyhez hasonló jókat kívánok kedves mindnyájuknak, jó munkát, eredményes tanácskozást kívánva szeretettel és nagyrabecsüléssel:

     Lund, 2002. május 7.          Tar Károly