Sir Widerberg: KÜLFÖLDIEK

Apa külföldi,
anya is külföldi,
én is külföldi vagyok
most,
pedig svédek vagyunk.

Mert most Dániában járunk!
Hahaha!

Erre nem gondoltál, ugye?
Hogy a svédek is külföldiek lesznek,
amint külföldre mennek!


Ingrid Sjöstrand: VAN HOZZÁ KÖZÖD?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnárnak egy takaros és okos leánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra járt a híre. Meghallja ezt a király. Oda ízen, hogy van neki a padlásán száz esztendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának. A lány erre visszaüzeni: van nekik egy százesztendős sövényük, csináltasson abból a király aranyorsót, akkor szívesen megfonja a selyemfonalat. Tetszett a felelet a királynak. Megint a üzent, hogy van neki egy lyukas korsója, foldja meg azt, ha tudja. Visszaüzent a lány, hogy fordítassa ki a király a korsót, mert olyat még az öregapja sem látott, hogy a színéről foltoztak volna meg valamit. Ez a felelet még inkább tetszett a királynak. Rögtön azt üzente, hogy jöjjön őhozzá a leány, de úgy, hogy ne jöjjön, amikor pedig elibe ér köszönjön, de úgy, hogy mégse köszönjön, hozzon ajándékot is, de mégse hozzon.
   A lány elkérte apjától a szamarat, ráült, ment egyenesen a királyhoz. Vitt magával egy galambot, amelyre szitát borított. Mikor a király elé ért egy szót sem szólt, meghajtotta magát, kiröpítette a szita alól a galambot. Így aztán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt ajándékot meg nem is.
   A király pedig úgy megszerette az okos leányt, hogy rögvest feleségül kérte.



Vidám Télapó

Csodálatos téli nap van
Nagy pelyhekben hull a hó
Vakítóan fehér minden
Csillog a hótakaró

Karácsonynak ünnepnapján
Nagy az öröm mindenütt
Jó Télapó a nagy útra
Szorgalmasan elkészült

Sok kismadár útitársa
Rászállott a vállára
Daluk sziporkája szálldos
Örömöknek szárnyára