Nagyálmos Ildikó

Abrak

most derülten lennék

válogatója szónak

ha utánad mennék

fegyverhordozónak

másra nem vigyáztam

ö6leljen hát mélység

tudom elhibáztam

de talán a rés még

mely magába zárhat

roppant éjszakákon

meghalok magamban

levél leszek a fákon

látod, most hiába

kitekint az ablak

ildikók lettek

é9hes lónak abrak

Két-ség

tettem volna inkább lakatot a szájra

mikor kimondtam azt amit épp véltem

senki nem értette csak ott álltak tétlen

hogy új nap ébredjen erre a nagy tájra

a létben halálra nevettem magunkat

féltél s tudtam nem fér hozzá kétség

csak bólintott a vágy hallgatott a vétség

s szólítottam némán behúzva nyakunkat

látom-e már többé valahol a honban

egy kávé mellett füstből alászállva

buszmegállókban valakire várva

aprópénzre válva nyirkos marokban

Nagyálmos Ildikó költő, újságíró (Székelyudvarhely, 1978). A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium elvégzése után az Erdélyi Napló riportere, jelenleg az Udvarhelyi Híradó munkatársa. Lábujjhegyen címmel jelent meg első vers kötete (2001, KecsmetionPRESS).