Indig Ottó

Váradykon - 2002

A vers: ünnep. A nemes és szép emberi érzésekre vágyó lélek ünnepe. Az irodalom számára is piros betűs nap. A szó, a gondolat ilyenkor levetkőzi hétköznapi, szürke gúnyáját és vasárnapi öltözéket vesz magára.

A költő versével tárulkozik legőszintébben a világ elé. Az én ilyenkor a legszabadabb, az enyémet ilyenkor nem lehet elvenni. A vers igazsága szubjektív valóság. Határai lélek től végtelenig terjeszkednek, honfoglalásának tere maga az élet egésze.

A verssel védekezni is lehet. Elutasítani a rideg és kegyetlen objektív valóságot, a minket bántó, bosszantó világot. És gyógyító ereje van. A kibeszéléssel belső feszültségeket oldun k fel, kérdezéseinkkel utat keresünk, kétkedéseinkkel utat taposunk.

A vers öntörvényű én-világ. Megfér benne a harmónia és a diszharmónia. Szövetében csend és háborgás él egymásmellettiségben. Ritmusát érzelem-értelem dobolja. Formáját a mondanivaló hogya nja és mikéntje alakítja. Ahogyan nincs két egyforma ember, egyéniség a költemény is, a sajátos és az egyedi jegyeivel vértezetten maga a megismételhetetlen.

*

Várad Janus Pannonius óta a költők városa. Itt mindig becsülete volt a poétának Ez vonzotta ide Ady Endrét és Juhász Gyulát. Itt lett költővé Dutka Ákos és Miklós Jutka. Itt születtek A Holnap irodalomtörténetet író antológiái, itt lobbant fel a Tíz tűz lángja. Majd egy és sok kötetes poéták népesítették be az irodalmi tájat. És újabb meg újabb f órumokat kerestek. S ha akadt elég szervező és kezdeményező erő - mint most -, akkor csoportosan álltak a legfőbb ítélőszék, az olvasó elé.

Mi rokonítja, közelíti, avagy választja el a Váradykon 22 költőjét?

Egyformán mai világunkat élik. Ez örömeik, bán ataik, sikereik, sikertelenségeik forrása. Ez közös életterük. Ez egy más mellettiségük magyarázata. A kortárs lét tudata erős összekötőerő.

De nem egyformán dolgozzák fel az életélményt. Más a modus vivendi. Van, akit búval bélel a bánat, és tehetetle nség érzetével (is) riogat, tán a beletörődés állapotát éli. Ők vannak kevesebben. A többség kitörni készül. Szétfeszítené az erkölcsöt béklyózó-fertőző állapotokat. Szabadságát - költői-emberi öntörvényű megvalósításainak világát keresi. Ez elválasztja őket.

Összeköti őket a váradiság szelleme. Tér, tudat, hagyományok talajából táplálkozó viszonyulásuk a mindenkori jelenhez, a vállalható jövőhöz. Ez magyarázza a Várad-közeli poéták kötetbeli jelenlétét is.

Bár vannak közöttük generációs távolságok, e zt a költői témák alig mutatják. Életigenlés és élethabzsolás jelent köztük válaszfalat, de egyformán el utasítják az emberhez méltatlant, egy formán vállalják a megmérettetést. Olykor dokumentumértékű a lírai környezet rajz, a szubjektívet mellőz ve, téma-esetenként objektív a való világ kor-és kór képe. Ez az antológia egészének ismeretében nyilvánvaló.

Formailag ritkán vállalják a magyar vers klasszikusoktól taposott útját. Néhányuk esz köz tárát gazdagítja a tercina, a szonett vagy a négysoros, ám ez nem a jellemző kategóriájához tartozik. A nagybetű, a központozás java részt hiányzik lírájukból. A kortárs költődivatnak hódolva olykor a logikát fricskázva, máskor provokálva szólnak felénk. Egy-két ha táresetben az érthetetlent kísértve keresnek egyénib b hangot.

Különbséget tesz köztük a költői szótár használata, a stíluseszközök birtoklásának foka. Ez is generációs kérdés. Keresettség vagy keresetlenség alakítja a versgondolatokat, az igyekezet esetenként erőltetettségbe is fullad. Bocsánatos bűnök ezek , gyógyíthatóak a tünetek. Inkább a poéta-fiatalsággal kapcsolatos a jelenség.

Hasonló vagy azonos életérzés más-más meg világításban. Ez a Váradykon versvilágának közös nevezője. A válogatást sajtó alá rendező Gittai István munkáját is magyarázza a közös látóhatár. Ez a váradi költőket és költészetet felsorakoztató antológia mindenképpen jelentős eseménye irodalmi életünknek, talán hagyományt teremtő állomása a pillanatnak.

*

Vegyük tehát lajstromba a Váradykon versanyagát. A Gittai-kritérium szerinti felsorakoztatás rendszerezője az életkor ! Ezzel a bölcs és taktikailag elfogadható sorrenddel akár egyet is érthetünk, ugyanis egy másik alternatívával (az ábécé szerinti megszólaltatással) szemben egyik előnye, hogy a kötet szerkesztője a már ismert és elismert költők értékteremtő vers-szavával mértéket is állít, és elkerüli a rangsorolás buktatóival járó veszélyeket, a mindig felbukkanó sértődéseknek is elejét veszi. Arról azonban, hogy kikerült be az antológiába és ki maradt ki be lő le - bár a válogatás a szerkesztő elvitathatatlan joga -, megoszlanak a vélemények. A váradi kortárs lírában jegyzett, több kötetes Fábián Imre, a fiatalabb, de érdekes színezetet mutató Sorbán Attila hiánya feltűnő, de Tóth Ágnes jelenléte is teljesebbé tette volna a né vsort…

Itt kell szót ejtsünk a váradiság Gittai által értelmezett fogalmáról is. Pontosabban arról, hogy az egykor váradi és itt költővé lett szerzők (Kőrössi P. József, Sall László), vagy a nem régiben itt tanulmányokat folytató ifjú tehetség (Szálinger Balázs, Nagy álmos Ildikó), továbbá a Várad iránti rajongását nem titkoló művész-poéta (Morvay László) Vá radykon-jelenléte indokolt-e? Tágabb értelmezésben magyarázható: Várad mindig ölelő karokkal fogadta a hozzá közeledőket. A város szellemisége, hangulata és nyitottsága hatott rájuk, de Kőrösitől és a legifjabb Szálingertől eltekintve gondolatiságuk alig, vagy csak sok szoros asszociációs úton vezethető Várad-források felé. Ezen a téren - úgy tűnik - a kötet szerkesztője szubjektív indíttatások tól serkentve tett engedményeket.

*

A továbbiakban a Váradykon szereplőit antológia-verseik irányából közelítjük meg. A rang idős Fábián Sándor régi és tudott értékeit újrafogalmazva szerepel. Versmondataiban a " szuper szépnek vágyott évezred " miatti csa lódottságok és bántalmak rajzolnak kiábrándulást, múltat idéző és jövőt faggató szonettsoraival ( Kedvem szegetten , Világvég-imminencia ), a címekkel is indokoltan vetít hangulatot. Ezt még fokozni is tudja az N. Á. bíztatásai "akasztófahumorával", az Ego-esés halálmotívumaival filozofikus szférákba vezet. Másik kibeszéléssel ( Magam zárt része ) a világ történéseire figyelő poéta tesz ars poeticás vallomást: " AZ EMBERISÉG TEHETETLEN./ Szabadságáért tegyél egymagad! ". Egyetértésemnek hangot adva, Fábián v ers csokráról szólva - egy első következtetéssel - a költő kísérletező kedvét, hatásos és merész szóképeit, stíluseszközeit emelném ki.

Gittai István versei is szolgálnak néhány kisebb meglepetéssel. Tőle szokatlan a Néhai kamaszdal 19. századi költő-k lasszikusoktól tudatosan kölcsönzött hangja-hangulata, a Búcsú Párizstól pillanatfelvételeit ár nyékolló léttudatot számára is " Trianon igaz ságtalanja " határozza meg, s a Voks poétája régi hittételét " a változás szavazója vagyok " szólamával erősíti meg. Más vers ( Kihunyt vagy alszik ) a magába nézés és kitekintés el len tétére épül, s a Házilégy allegorikus gondolatsora a kételkedő, de hittel élő alkotót magyarázza. A versek egésze a társadalom felé nyitottabb Gittait mutatja előnyösebb oldaláról, ám egy-két költeményen belül erőltetett a kibontott metafora ( Voks ), másutt pedig - hogy őt idézzük - a" szóbukfences lódítás "-ok tűnnek mesterkéltnek (" fényképeszkednek ", " tanácstalanném "), s ezek a szeplők az elsietettség felé is mutatnak.

Morvay László , az e x-váradi pesti költő - akinek tűzzománca az antológia fedőlapját díszíti - érett alkotói egyéniségének jegyeivel mutatkozik be. Öntörvényű történelmi idézéssel az Ezeréves éjszaka verslátomásával ajándékoz meg, sajátos témát a C élpont: sárirány bizarr lír ai univerzumával rajzol (hol hősei " pilickáznak " és " heherésznek "), s ettől a " hangya-agyú " lírai tájtól érkezik el romantikus úton, Ősz-fekete dalmadár repülésér élve (életcsatákon túl) a jelen, a Lehetetlen Internet valós és egyetlen kérdéséig, a " Mi a valóság?" tudakozódásáig. Nyugtalanító és a teljesség igényét mellőző válaszai a ma emberének kételyeit is jelzik. Ez rokonítja leginkább a Váradykon többi poétájához.

Tüzes Bálint, az első kötetessé nemrégiben lett tanár-költő versei a nemzet és a társadalom iránti felelősség tudatával fogalmazódnak. A címek magukért beszélnek ( Szülő föld , Nemzedéki dal ), örökzöld témákat saját hangon öltöztet új vers-ruhába ( Átitató áhítat , Eredetmonda ) s ha a magyartanár alkalmi szóteremtései esetenként sántikálnak is (lásd "sodrásjutalom", "közegragaszkodás ") bizonyítja, hogy a vers valóban nem " másként pazarolt lendület ", hanem ihlet és ihletettség dokumentuma .

Pataki István - ahogyan már meg szoktuk tőle - múlt és jelen problémákat vallomáslendülettel, példaté tel-igénnyel épít vers világába. A Koppány üzeneté ben is ráismerünk alteregójára (" megtartva hitet és házat/magára marad /ki másokért lázad "), s egy másik nagy lélegzetű poéma , az Órán írott levél töredékek Stefan Backernek soraival önmarcangoló magyarság tudattal állapít meg jelen-gondokról diagnózist, a " működik a társadalom " borzongató valóságát illusztrálja. Ezért hiteles a Haladék költői kibeszélése is, melyben a " menekülök e tájból " József Attilá-s átélésének indoklása további értelmi-ér zelmi árnyalatokkal színesedik. A kötetekkel ritkán jelentkező Pataki versei határozott továbblépést mutatnak, velük valóban " lármafát " állít kortársai elé.

Kőrössi P. József a Nagy váradi versek ciklusának egyetlen darabjával (December 31-én 1981-ben ) van jelen e kötetben. Az egykori Ady-körös, a Váradtól mindmáig elszakíthatatlan pesti költő " ugyanazon kultúrán belüli ", két élettér közötti tűnődései egy jelenség, az áttelepülés részeseinek problémáiról szólnak. Őszinte, olykor lelket gyötrő kérdésekre keres és ad (igaz, megkérdőjelezhető) választ a költő, s az " élettérlift " utasaként szerzett élményeket keserű szájízzel osztja meg velünk. Kár, hogy a többi időszerű versgyónással ezúttal adós maradt.

Mint már oly sokszor, Zudor János belső feszültségeket ki kiabáló költeményei döbbenetes élményt nyújtanak. A szerelmes vers nála nehéz sors, kínok és vad szenvedélyek kifejezője, lelki mélységekből feltörő vallomás. A Zsuzsanna Enikőhöz írt Zudor-szakaszok melódiái ( Feloldozás, Fel tűnő tündérem, A tehetetlenség himnusza, "Razglednicák" ) szélsőséges érzelmi és indulati skálán tobzódnak, a "tudom mit élek, és mennyit érek" tudatából táplálkoznak. A Madzag című vers hat sora is kegyetlen, önkínzó tükörbe tekintés, szenvedésből született gyöngye Zudor l írájának. Külön kell szólnom a "Razglednicák" nagy sodrású, Radnóti-átéléseket parafrazáló és az egyénit a lélek betegségével szembesítő gondolat-ára máról. Ilyen megdöbbentő és ennyire ki fejező, a saját életigazságokat világgá is harsonázó szerelmes vers vallomásra csak az lehet képes, ki valóban " új világot " áhító értelmet szomjazik. Úgy érzem - és elnézést kérek esetleges szubjektivitásomért -, hogy Zudor ezzel az egyetlenegy költeménnyel is kor társ-líránk legnagyobbjai közé léphet.

Barabás Zoltán versei ezúttal mellőzik a meg lepetés varázsát, kötetközléseiből ismertek a költemények. Az örök szerelmes poéta melódiáit ( Szerettem volna hozzád hajolni, Testünk szörnyen lelassult ) a már kikísérletezett egyéni hang patinás értékei nemesítik, és szintén ismert témavilágát Várad-látó és istenes vers-megszólalásai érzékeltetik. Új fent megbizonyosodtunk arról, hogy Barabás az én, az enyém és a miértünk hullámhosszán ágál, a jobb és az igazabb élet hites reménye ihletével tárulkozik világ elé.

Kinde Annamária sorrendben első reprezentánsa a Váradykon hölgykoszorújának. Szerelmes versei, a téma minden hullám hosszán, míves forma- és stílusvariációk, a tudatos és az ösztönös erejével hangzó szerep vállalások. Meggyőzőbben hangzanak mai valóságélményét térképező témái ( Magyaritatós, Erdély. A tiltott játék, Nekünk magyar karácsony ), ezek egy nemzedék filozófiáját is érzékeltetik, jelent és jövőt faggató kérdezések. Kinde tanári tehetséggel fogalmaz. Elpusztít-e a hűség? A verseny is illúzió? - ébresztenek a kijelentő (de kérdőnek is értelmezhető) mondatok, majd rokonszenves, petőfis ízeket és hangulatokat sorakoztat fel az Aki magyar társadalomrajzával. Tettenérése ez is egy jellemző és áldatlan állapotnak. Merészen vállalja önmagát. Példázatai, a Szandra May-vers históriák lelket melengetők, vallomásosak, tanulságosak. Lírájának itt bemutatott szelete az ösztönös tehetség erejét sugallja.

Farkas Antal témáinak változatosságával, eszköztárának választékos egyszerűségével kelt figyelmet. Váradi song című verse hangul at és tartalom egységét mesteri köntösben mutatja, s a (Számozatlan) erdélyi zsoltár istenes kibeszélésével a nemzet és a nemzeti irányába, hazafias gondolati tájakra vezet, létkérdésekre keres feleletet. A lelki csend és nyugalom elkötelezettje. A Gyantai bukoliká ban tett vallomás (" úgy vágyódom csend után ") kiküzdött életérzés tanúsága, emberi alapállásának jelzése.

Hunyadi Mátyás régi erényeit felsorakoztatva szerepel antológia-verseivel. Forma művészet, játékosság, a költői esz köztár lehetőségeinek teljes ki aknázása alakítja líráját. Érdeme, hogy vállalja a magyar vers hagyományos útját is, nem erő szakosan "moderneskedő". Mesteri a Ráolvasó ritmusa-zengése, gyónásos és őszinte az Ének panaszáradata, verseinek itt olvasható egésze kiforrott költőegyéniséget mutat.

Dénes László szokott kivagyiságával állít torzító tükröt maga elé. Nemzedéki magatartási formákra irányít figyelmet ( Luca-napi limerick a fiúkról ), és a Patetikus etűd Ady-mottóval felvezetett 14 sorában leltárt is készít. A "Zaciba vágtam negyven évet dőrén " sora következtetés, a "mindent megpróbáltam" sikertelenségét, az "elherdált jussok"-ok miatti elégtele nséget magyarázó lelki állapot magyarázója. Hasonló kemény őszinteséget a Palimpszesztus soraival mutat, és ezúttal úgy tűnik, hogy egy magára vett szerepből kilépve (az " önnön kicsinységem " tudomásul vételével) szavahihetősége is fokozódik. Egy már nagyon esedékes második önálló kötet teljesebb képet adhatna tehetségéről.

T. Szabó Edit, akinek nevével eddig csak folyóirat- vagy újságközlésekben találkoztunk, érdekes, új színt hoz az antológiába. Versét átlengi a székely szülőföld levegője, áprilys ízek , allegóriák és párhuzamok útján bontakoztatja ki lírai üzenetét. Kérdései (" De hol az út hazáig?") történelmi századok mélységéből fakadnak fel, s ha közelít a jelenhez ( Esélyek ), akkor Létay Lajos és Kiss Jenő nyomdokaiba lépve teremt vers hangulatot. Ú t, akarat, cél, eszménykép számon kérésével láttat társadalmat.

Szűcs László a hétköznapok valósága mögötti egyszerű tartalmakat felfedezve teremt költői univerzumot. A Háziversek kel a szokásos és a megszokott díszleteinek teréről ül te ti vers-talajba a tanulságot, és ettől egyenes úton következnek a Tündérmesék nincsenek tercinái. Nem beletörődés ez, hanem ars poetica: a " hitesd el mégis hogy lehet " igazával szeretne élni. Szűcs új versei Fontos kérdések hajnalá n születnek. Foglalkoztatja " száz idegen ügye ", " Kővárad " fiaként Vész ki járat 2 lehetőségét kutatja, az Érmellékes vers vidékén " gazdaszemjárta " harmóniára bukkan, s Fontos kérdések hajnalán éli a ma emberének vívódásait. Antológia-versei egy emelkedő újabb állomását gazdagítják, a költői eszköztár színeinek változatosságával szólnak.

Sall László szűkös versküldeménye a messzi skandináv tájakról érkezett. Érződik bennük, hogy kiszakadt a hazai nyelvi talajból: kísérletező kedve erőltetettségbe fullad, már-már a mesterkéltség látszatát kelti. A Szó teremt reményt gondolatai torzóban maradnak, a sorvégi nagybetűk kérdőjeleket hagynak az olvasóban. A Nyolcvanhét szeptember délutánja zárszava: " mehetsz/ vagy/ kiáltál " (így, egyet len l-lel!) a kiálltál ki nem mondott szavával jelenti alkotói válság magyarázatát.

Szőke Mária sem lépett túl eddigi önmagán: újrafogalmazott témáiban keresi az eredetiséget, s a túlzott akarás miatt olykor nehéz követni gondolatait. Egyetértünk vele: " szánalmas nyakkendős hibák " tarkítják egy-egy vers-meséjét, a szó képek bukfenceit néha nem veszi észre, de példázatainak igazságához nem fér semmi kétség. A bőbeszédű versek sorából ki emelkedik a Modern Odüsszea (helyesen Odüsszeia vagy Odisszea!) adys víziókat sem mellőző "mátkadala", a poéta nő tehetségét mégiscsak jelző meg szólalás.

Stecz László versei befelé zárkózást sugallnak. A Csend képsorait " koporsószeg-barát " fogja össze (!), más alkalommal pedig " maradék maradásunk " kárhozatával szól az életterét meg határozó hiányérzetről ( Az tán ). Fiatalságára a Kiszámolás játékos hajlama utal, de ez csupán szabályt erősítő kivétel: Stecz antológiabeli munkái meg torpanást mutatnak, de a mi értekre verseiben nem találunk választ.

A fiatal Ferenc Zsolt most ott honosabban forgatja a pennát. Az Első tábla tömör filozófiát a megszokott síkján tartalmaz, hiteles a mondanivaló. Históriai vers-kalandja, az Ízisz és Ozirisz a példázat igényével dobol ritmust, formajátékával igazodik a tartalomhoz. Versei a jövő ígéretével hangzanak.

Goron Sándor költeményei szintén tehetséges lírikust mutatnak. Májusi elégiá ja ennek ellenére sejttet szerepvállalást, hisz az "eltűnt ifjúság" iránti nosztalgiát a 25 esztendős poétától idegennek tartjuk. Ám az Improvizáció a gondolatban jóval hitelesebb ennél: a "mindig önmagad" k eresése csak a felfelé ívelő pályaút tartozéka lehet. Ezt az emelkedőt hatások és el len hatások is tarkíthatják, lásd Isteni monológ című versét, ahol Ady és Juhász Léda- és Anna-búcsúztatóinak hangulata köszöntvissza…

Fried Noémi Lujza a kötetbeli fi atalok talán legeredetibb hangvételű képviselője. Poéta-szavának tartalmát egyéniség-jegyek alakítják, választékosság a jellemzője. A Két arcú karácsony gondolatritmusa párhuzamos, feleselő sorokra épül, valóságalapra nehezedik a tömör gondolat. Szép a Széttört játékok tizenhat sora is, " egy kétszemélyes " szerelmi csata utáni pillanat környezettanulmánya ez. Tudat, öntudat szellemi síkján figyelmet érdemlő megszólalása, a Jeruzsálem lánya tesz vallomást, a kibeszéléssel a szerző fájó se be re keres orvosságot. Érdeklődéssel várjuk további jelentkezéseit.

Nagyálmos Ildikó talán legnagyobb erőssége a hangulatteremtő erő. Pécskai randevú című verse olyan pillanatfelvétel, melynek élet mozaikja felszínestől vezet az egyszeri irányába, s a helyzethez való viszonyulás reflexióit életfilozófia keretei határolják be. Másik énjét is kíváncsian keresi a poéta, amaz átlát rajta és valódi meséket tud: fantázia szárnyán vágtat a képzelet ( Bordalhoz mellékelném, csak úgy szabadon ). Szerelmes versei is sok eredetiséggel szólnak ( Mintha én is… ), s a Nem vagyok tanácstalan záró mondatával (" hiába keresel/ soha nem találsz rám ") provokálja az olvasót, ellent mondásra kényszeríti. Mert a mindenkori olvasó keresni fogja és meg is találja benne az igazi költőt.

A Váradykon 22-es listáját a legfiatalabb, a fogadott váradi, Szálinger Balázs versei zárják. Sokat tanult József Attilától, lásd az Első pesti vérkabaré "fölkonferálását", keresi és megleli a magyar vers hagyományos útját (lásd a Mi falunkba… "vérverziójának" balladás légkörét), s "monológjaival" világ városi képet rajzol szerelemről, mű vészetekről, nagybetűs Életről. Szép Várad-verse a Zoltán királyfi merre mégy?, a költő előd Somlyó Zoltánhoz intézett mondataival századfordulós Körös-parti hangulatot örökít meg, múlt és jelen közt ver hidat.

*

A kötet egészének ismeretében állítom: a Váradykon vers antológia hiányt pótló kötet. A csoportos jelentkezés sokak számára a hiányzó fórumot pótolja, s a már ismert költőegyéniségek számára egy újabb meg mérettetés, a nemes költői versengés lehetőségét is adja A kritikus részére pedig magától értetődő összehasonlításra ad alkalmat. A Váradykon poétái között nincsenek nemzedéki el len tétek. Látják, élik és kevés lelkesedéssel fogadják el a mai valóságot. Menekvést, csendet, nyugalmat egyformán a szerelemtől remélnek, de sokuk bánata, csalódása vagy menekvése is on nan fakad. Lantjaikon tehát örökzöld dallamokat is pengetnek, de más-más hang szerelésben. Különbséget az élmény intenzitása jelent számukra. Megtanultak, avagy igyekeznek gondolkodva élni. Ha gazdagabb az élettapasztalat, akkor verskövetkeztetéseik szikrái filozofikus tájakra világítanak, ha csak most kóstolgatják a történelem meghatározta sorsot, akkor változó holnapot követel elégedetlenségük. Örök lött, tanult avagy vállalt váradiságuk a város iránti rajongás, az el marasztalás vagy az elutasítás ki csengéseivel mutatkozik meg. Egy emberibb, erkölcsösebb, iga zabb jövőt itthon remélnek. Többségük számára ez a város az otthon , az élettér . Közvetve vagy közvetlenül ihlet forrásaik színpada.

22 poéta! Mindegyik egy kis külön világ. A vers köti össze őket, a vers tesz köztük különbséget. Az érzést más és más irányból közelítik meg, az élményt másképpen dolgozzák fel, életszituációkat sem értelmeznek azonos módon. Magukkal pörölnek, vagy a sorssal, a társadalommal is vitatkoznak, de a bele nyugvás nem a kenyerük. Kéz nyújtásra vannak tőlünk, és mégis csillagt ávolságok választanak el egy-egy gondola tuktól. Költőszavuk ezért egyé ni, ezért megismételhetetlen. Nem tévedhetetlenek, de hiszik és teszik a jót, a szépet: a verset. Ez a legfőbb kapocs a Váradykon poétái számára és között.