Csiki László

Sebzett vizek

Ne nézd meg a tengert,
ha a kopogó szárazon születtél,
mert a tenger mindig kísérteni fog.
A géphez nyúlnál a zúgó gyárcsarnokban,
és egyszerre csak súlyos, sós vizet érez a kezed,
tudva tud, nem csak emlékezik.
Verekednek a városi utcán,
és te a távoli hullámokat látod magad előtt,
nem segíthetsz rajtuk, a magára hagyott tengeren.
Felriadsz álmodból, és fuldokolsz.
Szobád fala eltűnik egy éjjel,
csillagok kelnek a mennyezet helyén,
lebegsz a sűrű semmiben,
rettegsz minden gyönyörűségtől.

Ne nézd meg a tengert,
mert ízekre szed, szétoldja a tested,
eltűnsz nyomtalan, boldogan,
megtudod: a boldogság önfeladás,
és a cápák könyörtelenségét is szeretni fogod.
Csillós medúzává változnál inkább,
semhogy megcsókold reggel a kedvesedet,
lennél te rája, de moszat akár,
csak ne kéne ágytól asztalig menned,
ne kéne átlépned a küszöböt.

Ne nézd meg a tengert.
A víz és a part tétova határán,
a tökéletes bizonytalanságban,
a bizonytalanság tökélyében
éreznéd jól magad azután,
éreznéd magadat egyáltalán,
és testtelen képzelegsz,
te leszel a képzelet maga:
Nap süt az éjszakában,
Nap süt a víz alól, megérintheted.
Ne nézd meg a tengert,
nézd a köldöködet inkább,
gondolj a világmindenségre végre,
a végtelenre akár, bátran,
mint ki látni, hinni mer.
Ne gondolj az elsüllyedt hajókra,
ne gondolj a mélyben kifakadt olajvezetékre,
a szennyezett, kizsigerelt határvizekre:
éppen olyanok, mint te vagy gondolatban,
tapinthatók, nézhetők védtelenül,
a látásnak kiszolgáltatottan,
dolgok azok, eleven dolgok,
más élőket éltetve, pusztítva egyre magukban,
és éppúgy elfelejtenek mindent,
csak hogy eggyé váljanak saját emlékükkel,
éppoly tévetegek, veszélyesek, sebezhetők,
akárcsak te a zajló utca közepén,
és talán még csak nem is örökkévalók,
ha képüket birtokba veheti,
magával viheti az aszályba bárki,
és elveszítheti otthon, akár lakása kulcsát,
vagy nő a gyermekét.

Csiki László költő, író, műfordító (Sepsiszentgyörgy, 1944). A kolozsvári egyetemen végzett magyar-román szakon, a romániai magyar sajtóban és könyvkiadásban dolgozott szerkesztőként, 1984 óta Magyarországon él, számos vers- és prózakötete jelent meg mindkét országban, színpadi szerzőként is közismert

.