Gát Anna

Mik vagyunk-

      "She loved no man but music…"
                                                      (G. Fitzmaurice)

Hahó, elvertem napfény-örökségem
Maradok a kirekesztettségem
Alján, kiiszom a poharát
Majd megvet és oltalmaz a család
Ha úgy éreznéd, valamiben eltérek
Szólj, kedves, és megnyílnak a rejtvények
A túlpartra átkiáltok: látlak
Lelkiismeret-vizsgálat
Mik vagyunk- A sajt meg a róka
Te meg én, kéz a kézben, lufi és nyalóka
Tanítványok vagyunk, gyerekek és tanárok
Itt állok a parton és egyre csak kiáltok
Mire leszáll az este pénteken
Elmeditálgatok vétkemen
És elrepül felettem az Albatrosz
Szárnya nyomán tudatom zavart most
És erősebb alakomban a révület
Ami kirobban, mint a jeges rémület
És ha, mint a hullámok, alám fekszel
Én is dagály lehetek egyszer
A megolvadt cukormázon pengetek
Bár tudom, akadna más is, rengeteg
A hűség, akaratom ellenére behavaz
Úgy futnék máshoz vagy magányba, de befalaz
Elég, ha majd csak akkor halok
Meg, mikor elmúltak belőlem a szimultán évszakok

Gát Anna költő (1983, Budapest). 2002-ben érettségizik. Az ELTE bölcsészkarának angol-esztétika szakára készül. "Írás mellett legjobban az emberek foglalkoztatnak, nagyon szeretek beszélgetni" - üzeni. A Váradban közöl először, versei rövidesen megjelennek az Élet és Irodalomban, valamint más magyarországi folyóiratokban

.