Széljegyzetek egy helytörténeti bibliográfiához

Az elmúlt tíz év hagyományaira hivatkozva ebben az évben is megtartották a nagyváradi kiadványok szemléjét. Ha máskor nem, de rendezvényeink elnevezésekor igyekszünk a jobbak közé felzárkózni, mert ha könyvhétre vagy könyvfesztiválra nem futja, könyvszemlére még csak telik.

Várad olvasóközönsége még emlékszik a hetvenes vagy a nyolcvanas évek könyvbemutatóira. Magánkönyvtáraink jó részét azokban az években gyűjtöttük, és a dedikált példányok ma is az emlékezetes találkozókra utalnak.

Akkoriban kultúránkért jelenlétünkkel demonstráltunk. Könyvéhségünkhöz kötelesség és mérce párosult. Ez a kötelesség és mérce nemcsak az olvasóra vonatkozott, hanem része volt a kiadó erkölcsi kódexének is. A felkínált könyvek szinte mindegyike igényes szerkesztésű, helyes magyarsággal megírt, lazaságot nem tűrő kiadvány.

Aztán elkövetkeztek a kilencvenes évek. Az első esztendők könyváradata  lassacskán apadni kezdett. A nagy találkozások elmaradoztak és mindössze a helyi kiadók (kiadó) könyvtermésére szorítkozhattunk. Ez a folyamat mérhető a könyvüzletek polcain évek óta megtalálható kiadványok számával, pedig azt már előttünk is tudták, hogy nincs rossz olvasó, csak rossz, silány kiadvány létezik.

Mit is hozhatna fel védelmére a kiadó, mért nem vásárolják a kiadványait- Mert telített a piac (többnyire saját kiadványaival), mert rossz a kiadópolitika, mert kevés a támogatás, mert… mintha… így meg úgy…

Május első hetében könyvünnepet tartottak Nagyváradon, és mert kell a jó könyv - egy könyvkiadó és két civil szervezet kereste olvasóközönségét. Az idei év is többnyire a helytörténeti jellegű kiadványoknak kedvezett, ezt a választékot bővítette a Literator Kiadó is egy ilyen  jellegű bibliográfiával.

Borítóját sokat sejtető, patinás kiadványokat ábrázoló fényképpel illusztrálták. A jó kiszerelés fél siker, áll a PR-nagykönyvben, mert mit is üzenhetnének a fotográfiával, ha csak azt nem, hogy a könyvek a tudás őrei, s mert a titok nyitja a könyvekben rejlik, tárta fel előttünk Umberto Eco, habozás nélkül nyúlunk a kiadvány után, megfeledkezve Tabéry Géza távoli figyelmeztetéséről, miszerint "kalmár város lett Várad".

Néhány éve sokat beszélnek városunkban a tudományosságról, sőt több összejövetel a tudományos élet fellendítése érdekében szerveződött, és lám, még egy kiadvány a tudomány szolgálatában! Íme a titok nyitja várostörténetünk megértéséhez: Fleisz János: Nagyvárad történeti bibliográfiája: Válogatott könyvészet = Bibliografia istorică a Oradiei: Bibliografie selectivă. Nagyvárad: Literator Kiadó, [2002], 84. p. 

Ismeretes, hogy a  kiadványszerkesztés sajátos feladatokat állít a kisebbségi magyar könyvkiadók elé. Ilyen a helyes magyar nyelvhasználat, a kiadványtípusoknak megfelelő szerkesztési szempontok figyelembevétele és nem utolsó sorban a pontos adatközlés. Ezért általában szaklektorokat alkalmaznak és természetesen korrektorokat is, akik átnézik, korrigálják a kéziratban előforduló tévedéseket.

A bibliográfia sajátos szempontok alapján szerkesztett, tájékoztató céllal létrehozott kiadványtípus, amely sajátos formai és tartalmi jegyekkel rendelkezik. A műfaj legalább kétezer éves múltra tekint vissza, és ebben a folyamatban a kulturális és technikai tényezők közrejátszása folytán vált lehetővé, hogy az egyszerű könyvlajstromtól a bonyolult adatbázisok szerkesztéséig eljuthassunk. S ha csak a magyar bibliográfia múltjára tekintünk viszsza és a nagymestereket vesszük számba, olyan elődökkel dicsekedhetünk, mint Bod Péter, Szabó Károly, Petrik Géza vagy Monoki István. Az általuk közreadott munkák ma is pontos tájékoztató "műszerekként" alkalmazhatók.

A műfaj jellegéből adódóan az információszolgáltatás elveit kellett volna a szerzőnek és kiadónak szem előtt tartania a fentebb említett kiadvány megjelentetésekor is, főleg abban az esetben, ha többszempontú felhasználásra ajánlják ezt a munkát.

A címlap belső oldalán felsorakoztatott támogatók névsora "lélegzetelállító": Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Pro Renovanda Cultura Hungariae, Europa Institut Budapest, Domus Hungarica Scientiarium et Artium, Erdélyi Múzeum-Egyesület, az OTKA T.029149 sz. programja és az Országos Széchenyi (sic!) Könyvtár, s mert a támogatók neve jól hangzik, mert szárnyuk alá vették ezt a kiadványt, a szerző precizitásával kapcsolatban (látszatra) minden  kételyt eloszlatnak. A támogató intézmények mellett a kutatási apparátus is jelentős: az Országos Széchenyi (!) Könyvtár,  a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a debreceni (legalább három könyvtár), sőt a kolozsvári könyvtárak (legalább két lelőhely). "Országos Széchenyi Könyvtár" néven nyilván nemzeti könyvtárunkat említik, noha éppen ez év tavaszán emlékeztünk a könyvtáralapító, névadó Széchényi Ferencre, és hát közismert, hogy apa és fiú a családnevét nem írta ugyanúgy, egyetlen ékezet ide vagy oda, ma már súlyos hibának számít a "legnagyobb magyarnak" tulajdonítani felmenője érdemét.

Az előszó lakonikus rövidséggel közli, hogy a város történetéről "kevés írás" született, ezért adatforrásként a kutató többnyire a kiadványok függelékeit kutatta, annak ellenére, hogy a felsorolt kutatóhelyek gazdag referenciaanyaga közismert. Ellentmondást eredményez a sokatmondó fedőlap, amely épp egy helyi műemlék jellegű könyvtár könyvespolcát állítja villanófénybe, miközben a helyi kutatóhelyek teljes mellőzése észlelhető az adatgyűjtésben. Nem tudni, milyen okból kerülték el városunk könyvtárai a forráskutató figyelmét.

A nem ellenőrzött, nem konszolidált információk természetesen anomáliákhoz vezetnek.

Mint ismeretes, a függelékben közölt irodalomjegyzék, tekintettel arra, hogy a műben szereplő szövegrészeket egészíti ki, többnyire rövidítéseket használ. Ezért a kutatók csak megfontolt körültekintéssel vehetik át az itt közölt adatokat, természetesen megemlítve a forrásdokumentumokat is. Ezzel ellentétben a bibliográfiai leírások a dokumentumok egyértelmű azonosítását jelentik, ezért szerkesztésük ilyen elvek mentén szerveződik.

A tételek rendszerezését általában a tartalom, gyűjtőkör, funkció, módszer és forma figyelembevételével végzik. Ezen belül lehet elsőfokú, másodfokú, kurrens, retrospektív, egyetemes és speciális a bibliográfia, de ha csak a gyűjtőköri sajátosságokat vesszük figyelembe, akkor egyetemes vagy nemzetközi, nemzeti és adott helyre vonatkozó bibliográfiáról beszélünk. Általában a munka kezdetén a kutató meghatározza, hogy milyen mélységben és milyen terjedelemben végzi kutatását, a folyamat végén szelektál. A csonka tételeket más forrásokból kiegészíti, egységesíti a személy és a helyneveket. A szerkesztésben hangsúlyt kap a nyelvhelyesség, a grammatikai szabályok betartása. Így van ez a személynevek esetében is: Bartók Béla neve nem szerepelhet Béla Bartókként, még egyszerű listás felsorolásban sem (lásd a 9. oldalt).

Kiadványunk szűkszavú bevezetőjéből arról is értesülünk, hogy tudományos, sőt oktató szándékkal készítették, mi több, ismeretterjesztő segédkönyvként használhatja az eljövendő könyvbúvár. Azonban a szerző nem éri be ennyivel. Minek a sok régimódi szőrszálhasogatás- Betűrendes listát állít össze, s mert magyar és román nyelven megjelent forrásokat használ, nem tudni, miért, de egyik tételhez sem fűz megjegyzést. Lemond a kézenfekvő kronologikus vagy szisztematikus rendszerezésről, és mindössze alfabetikus rendű név- és címjegyzékszerű listát szerkeszt, s ha valaki Szent László királlyal kapcsolatos információt keres, a gyorsszolgálat azonnal segítségére lesz, de természetesen csak akkor, ha mindjárt végigböngészi mind a 81 oldalt… Ez a tájékoztató műszer csak akkor működik, akkor szolgáltat pontos információt, ha jól szerkesztett, ha jól működő keresők segítik a használatát: utalók, mutatók, index, kiegészítő megjegyzések.

A gyorsinformálódó pedig ne méltatlankodjon, mert a tizedik keresés alkalmával már kívülről fújja a kiadvány mindkét fejezetét.

A szerző olyan válogatott könyvjegyzéket szerkesztett (mint mondja), amely a város történeti megértését hivatott segíteni. A címben megadott utalás, a történeti válogatás azonban megszabja a feldolgozás kereteit. Ezt figyelembe véve indokolt lenne egyrészt a kronológiai szempont előnybe helyezése, másrészt ha válogatásról beszélünk, ezt csak a teljes dokumentáció ismeretében tehetjük meg. Sajnos, a "válogatott bibliográfia" megjelölést azért használják gyakorta a szerzők (mint a jelen esetben is), hogy kivédjék az elemi hiányokat számon kérő bírálatokat, és időhiányra, pénzszűkére hivatkozva elkendőzzék felületességüket.

A felrúgott rendezőelvek aztán furcsa helyzeteket eredményeznek. A füzetecske tételei csonkán, vagy ha jobb forrásból másolták ki, teljesebb változatukban kaotikusan kavarognak a nyolcvanegy oldalon. A formai és tartalmi követelmények figyelmen kívül hagyása aztán megbosszulja magát.

Üssük fel a füzetünket a Könyvek jegyzéke fejezetnél, a 22-23. oldalon olvasható: "Hajdú Moharos József: Partium. Nagyvárad. 1997" (nem ismerteti a kiadvány típusát, és nem tudhatni azt sem, hogy a Nagyváradra vonatkozó adatok hol lelhetőek meg az említett publikációban); alatta: "Hálaszózat Főmagasságú és Főtisztelendő Dr. Slauch Lőrincz Bíbornok és püspök úrnak 1897 május 2-án Aranymiséjére. Nagyvárad. 1897" (a megjelenés éve elé vesszőt, a tétel végére pontot teszünk); következik: "Haneş Traian dr.: Stâna de Vale. Ghidul turistic al judeţului Bihor. Oradea, 1936" (ebben a Biharfüredről szóló kiadványban vajon hol található utalás Váradra- nincs megadva); majd: "Hârca Rodica: Feroneria 1900. Oradea. 1996 (a kiadványról nincs semmilyen eligazítás); "Harta oraşului Oradea, 1923, 1931" (lehet, hogy két térképről van szó, bár a térkép méreteit nem közli). Figyelem! A következő tétel: "Hartvik: Szent László legendája. h. n. é. n." Ha valaki nem járt magyar középiskolába, honnan is sejtené, hogy ki is az a Hartvik, a hely, kiadó és évszám hiányában hol keresse a kíváncsi okulni vágyó- (Nem ez az egyetlen ilyen példa.) A lelőhelyeket egyetlen esetben sem tünteti fel a szerző.

Szemeljünk még a 23. oldalról. Hatvani István és Hatvani Stephanus név alatt négy munka is szerepel. Íme két tétel: "Hatvani Stephanus: Thermae Varadienses examini phys. et medico… Wien. 1777", utána "Hatvani Sthepanus: Thermae Varadiensis. Viennae. 1777" formában. Ugyanarról a kiadványról lenne szó-

A 23. lap alján olvashatjuk: "A Holnap. Nagyvárad. 1908" Miről szól ez a kiadvány- A legrangosabb nemzeti intézményeink munkatársai ennyire segítőkészek- Pedig megéri közölni ezt a címleírást, mert új írónemzedék indulását jelezte a kötet, csakhogy másik formában: "A Holnap [Versantológia]. Szerkesztette: Antal Sándor. Nagyvárad, 1908, 191 p." Fontos a szerkesztő nevét kiemelni, mert az 1909-es, hasonló címmel megjelentetett kiadványt már Kollányi Boldizsár szerkesztette. A Holnap bűvkörében maradva, szót kell ejteni Dutka Ákos könyvéről is. A 15. oldalon ez áll: "Dutka Ákos: A Holnap Városa. Budapest. 1964" Minden bizonnyal hibásan közölt adatokat vettek át ebben az esetben is, annak ellenére, hogy a kötet kézbe vehető és a címleírás elvégezhető, akár helyben, Váradon is, igaz, hogy egy másik formában: "Dutka Ákos: A Holnap városa: Regényes korrajz a nagyváradi "A Holnap" születésének idejéről. Budapest: Magvető Kiadó, 1964, 130 p."

S mert szintén a 23. oldalon szerepel: "Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848/49-ben. Nagyvárad. 1885." A címleírás végén zárójelben egy megjegyzést is olvashatunk: "Reprint 1999 és 2000.", csak így, holott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által megjelentetett kiadvány nem reprint, hanem javított kiadás.

A Tanulmányok és cikkek fejezetben a 73. oldalon bizarr szövegkörnyezetben kerül egymás mellé három forrásmű: "Mózes Teréz: Consideraţii privind istoricul olăritului din Oradea. In: Biharea. 1982. p. 127-155", ezt követi: "Működnek a kosaras asszonyok. In: Nagyváradi Napló.1912 augusztus 15"; ezután "Müller Salamon cukrász-pék és bölcs mondásai. In: Bagoly. Nagyvárad. 1893 március 26, p. 5." (magyartalan, helytelen központozással, a kiadás helyének szakmailag hibás jelölésével). Kíváncsi voltam a kosaras asszonyok ténykedésére városunkban, és mert emlékeztem a Bálint István János szerkesztette, Boldog Várad címmel 1992-ben megjelentetett szövegválogatásra, keresni kezdtem a gazdag irodalomjegyzékben, s lám, ha nem is a gyorskeresés módszerével, de rábukkantam az ominózus újságcikkre. Ebben a közleményben nem etnográfiai, hanem erkölcsrendészeti információra bukkanunk, mivelhogy a cikknek alcíme is volt, mégpedig: Egy fiatal lány a kerítőnők hálójában. 

A zavartkeltő közlések mindegyike nem elemezhető és nem is javítható ki valamennyi, hiszen ez a kiadvány teljes újraírását jelentené.

Ezt a szomorú szembesítést a 44. oldal egyik tételével zárnám: "A Váradi Biblia. Várad-Kolozsvár. 1660-1661" Honnan informálódhatott a szerző- Talán hiba csúszott az OSZK hungarica-adatbázisába- Esetleg az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárából elveszett Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című munkája-  Az érdeklődőknek azért elmondhatjuk, hogy a Biblia eredeti kiadása a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumterében megtekinthető. Lássuk hát Szabó Károly címközlését: "Szent Biblia, Az az: Istennek O es Uj testamentomaban foglaltatott egész Szent Iras. Magyar nyelvre fordittatott Caroli Gaspar által. Mostan pedig ujobban ez öreg formában némely nehezeb, és homályossabb forditásu Sz. Irásbeli Locusoknak értelmes magyarázatival, az Istennek a’ Magyar nemzetben lévo(e) Anyaszentegyházának hathatos épu(e)lésére ki-bocsáttatott. (Fametszetben az Iktári Bethlen család czimere.) Varadon, Kezdettetett nyomtatása a’ veszedelem elo(e)tt: és el-végeztetett Colosvarat, Szenci K. Abraham által. M. DC.LXI. 2 r. Ó testamentum 777 lap. - Uj testamentum (külön czimlappal) 273 lap. - Elül: cziml., a nyomdász ajánlása a k. olvasónak, tartalom és nyomt. hibák 2 sztlan lev., végül: Index 7 sztlan lap." (Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár: Az 1531-1711 megjelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Budapest: MTA, 1879, p. 407.) A törökdúlást átvészelő Bibliához fűződő történetet az utóbbi években sokat idézték. Ebben az évben emlékezünk a tudós tipográfus, Szenczi Kertész Ábrahám halálának évfordulójára is, ha nem más okból, hát ezért is elvárnánk a pontos adatközlést.

Tallózásom végén szinte hihetetlennek tűnik, hogy ezt a munkát dr. Fleisz János történészprofesszor jelentette meg az emelkedőben levő nagyváradi tudományosság égisze alatt. Ennyit érdemel a "nagy múltú város"-

De beszélhetünk-e egyáltalán a nagyváradi könyvkiadó kritikai magatartásáról- Lehet-e még szólni a kötelességről és mércéről- Hiszen a papír mindent elbír.

Tavaszi Hajnal

Tavaszi Hajnal közíró, könyv- és levéltáros (1956, Marosvásárhely). Szegeden szerzett könyvtárosi képesítést (1994), majd a debreceni egyetem bölcsészkarán diplomázott művelődésmenedzser-felnőttképzés szakon 1997-ben. A Bihar Megyei Gheorghe Sincai Könyvtár bibliográfusa.