Alkony Várad felett

Horváth Imre válogatott versei

A pesti Noran Könyvkiadó, melynek irodalmi vezetője a váradi Kőrössi P. József Várad, villanyváros elnevezéssel indított új sorozatot. Ennek szerkesztője, a szintén egykor váradi Réz Pál, sorozatkezdőként a négysorosok poétájának, Horváth Imrének sajátos hangú és hangulatú líráját választotta. Nemrég Alkony Várad felett címmel jelent meg a válogatott verseket tartalmazó kötet, amelyet Horváth Imre Ha a múzsa táncra kérne… címen közölt önéletrajzi visszaemlékezéseinek néhány fejezete egészít ki.

A válogatás Balázs Imre József nevéhez fűződik, ő írta az előszót is. Ez a kis bevezető tanulmány alapos tárgyismerettel, a Horváth Imre költészetet magyarázó és értelmező láttatással vázol életutat és jelez lényegjegyeket. A költőt jól ismerőket is meglepi néhány új gondolatával, és a magyar irodalmi tudatban még mindig eléggé ismeretlen poétára a jellegzetes és az egyéni jegyében irányítja a figyelmet. Ezt az állítást a válogatás támasztja alá. A verseket keletkezésük időrendjében sorakoztatja fel, és a címekből, a szakaszokból Horváth halk, szerény és színes egyéniségének életfilozófiája, idő és világlátása, rezzenésekre is érzékeny versuniverzuma bontakozik ki szinte teljességében - egy korszaknyi Váradot jellemzően.

Értelmetlen lenne arról okoskodni, hogy melyik vers miért, avagy miért nem kapott helyet a válogatásban. Ezt Balázs szubjektivitása határozza meg, s az egész ismeretében az egymásmellettiség ismérvei hangsúlyozzák a költői portrét: belőlük az életcsatákban könnyen fáradó és alul-alulmaradó, a világot a maga ellentmondásosságában közelről szemlélő, a szépet és a jót elfogadó, a rosszat és a megalázót elutasító, az újrakezdéseket tudatossággal vállaló alkotó rajzolódik elénk, aki minden körülmények között ember akart és ember tudott maradni. Érezzük gyengeségeit, elfogadjuk lelki motivációit, egyetértünk szeretet- és társigényével, vele tanulunk és élünk történelmet, tanulunk múltat, álmodunk holnapot. Ez (is) a válogatás érdeme.

Bár furcsa egy versválogatást prózával kiegészíteni, még ha az önéletírás is, ezúttal szerencsés az ötlet: további árnyalatokkal gazdagodik a költői és emberi portré. E sorok írója, aki Horváth Imre monográfusa is, örömmel olvasta újra a lírai életrajzból kiemelt bekezdéseket, és mert éppen a költő levelezésének feldolgozásával foglalkozik, érdekes új következtetésekre jutott: Imre bátyánk néhány visszaemlékezése bizony pontatlannak bizonyul! A levelek és dokumentumok tanúságai szerint dátumai olykor megkérdőjelezhetők, a történések mikéntjében nevek cserélődnek fel, életszituációk felidézése mutat bocsánatos átszíneződéseket. Hiába, az önéletírást "elkövető" Horváth Imre elsősorban és mindenekelőtt költő maradt, az "ügyelj nagyon minden kis mozdulatra" versparancsát múltszínező nosztalgiával akaratlanul sértette meg.

A válogatás kötetkezdő verse, az Alkony Várad felett ezúttal címadója lett a kiadásnak. A Jovián György által tervezett borító és hátlap korabeli városképével ellentmondásban, XX. századi történelmi pillanatokra utalva, de áthallásos üzenetével, a ma embere által akár megkérdőjelezhetően tartalmaz belemagyarázható megállapítást. A Horváth Imre-lírát érttető időszerű kiadói vállalkozásba vágva más cím talán alkalmasabb lett volna idézésre. Ez azonban nem mérsékli a szerkesztői, válogatói és kiadói érdemeket. Az igényes, tetszetős kiadvány bizonnyal sok váradit és verskedvelőt örvendeztet meg, a sorozat folytatásának igényét táplálóan.

Indig Ottó