Szűcs László

Szót se politikáról

Zord időket jósolnak nekünk odafentről: fekete és fehér felhők csapnak össze a magasban, nem is oly sokára. Innen, földközelből nem is látszik haragos gomolygásuk minden részlete, csak a körvonalak rajzolódnak ki, no meg az árnyék, mely mindkettejük irányából ránk vetül, eltakarva az ég kékjét, a nap ritkán felénk áradó melegét. Nem ismerjük a felhők igazát, csak a fűillatot, nem ismerjük egységigényüket, csak a flaszter otthonosságát, nem ismerjük stratégiáikat, csak az emberléptékű magasságokat.

Nem értjük felhőink harci kedvét, mert számtalanszor megtapasztaltuk, miként fújja szét - harmadikként - valamennyit a rajtuk kacagó szél. Amely idegen szavaival a mi fáink lombját is borzolja, a szél, mely jó előre tudja, hogy a fehér és fekete pamacsok küzdelméből csak szürkeség születhet, egy elhúzódó frontátvonulás, völgyeinkre ereszkedő sűrű köd, mely nem engedi látnunk a helyes irányt, mely tévútra csal.

Kiáltsunk fel a magasba, ha már nincs hova lépnünk tovább: peremétől pereméig körbe elég tágas a horizont. Elférünk alatta - Isten tenyerén, avagy a világmindenség morzsájaként - valamennyien.

Odakint éjszaka van most. Őszi eső szitál a szélben. Verőfényes reggelünk lesz, sok pocsolyával.

Szűcs László költő, újságíró, szerkesztő (Nagyvárad, 1965). Kötetei: Hátam mögött észak (versek, 1996), Időkút (kisregény, 2001).