Kukorelly Endre

Egy t

Egy tény, kalapban járt apám.

Tényleg kalapot hordott,

egy barna zordot.

Fölcsapta nagy lazán,

pár-szál-haj-hátrafésülés-

s egy félmosollyal, és

- ez nem nekem szólt, azt hiszem -

indult a hivatalba.

Nem mintha így akarta

volna. Nem mintha nem.

Szép rendesen.

Rendes kis férfi-félmosoly. Kitartja,

átér vele. Vagy rajta.

- Vagy mégis, az egész nekem.

Haza felé

Legjobb haza-

felé. Már az osztrák-német határ

után kiírják,

a Haza ott

egy H betű, ilyen ˘ keretben.

Isten-kalap-szerű. Itt még

a legszebb. Rajzolnak egy

Isten-kalapot,

szép, fektetett ovális kis

Haza, nincs benne

semmi csonkaság,

így, onnan nézve

nem csonka-Magyarország.

Olyan, azt hiszem, hogy akkor már

vissza se fordulok.

Nem veszem észre.

Azt nem írják ki, hogy addig

még mennyi van.

Nagyjából kiszámítom,

azután

túl gyorsan elfelejtem, csak majd

Bécs körül, vagy nem, már

Sankt Pöltennél jut megint eszembe

a hazám,

de ott meg már, ott mit csináljak.

A legjobb rossz, ha mégis

visszafordulok, ez jut

eszembe.

Persze nem. Aztán a határ.

Az út felére szűkül. A reflektort

bekapcsolod, jobban figyelsz.

Jönnek szembe.

A szomszédban egy

A szomszédban egy idősebb

nő lakik. Minden nap megnézi

az adást. Végig megnézi.

Amikor vége az adásnak,

meghallgatja a Himnuszt. Mindig

meghallgatja a Himnuszt a

műsor után, amióta

közvetítik. Aztán még nézi

egy ideig az órát. És

néz kicsit a sercegésből.

Kukorelly Endre költő, szerkesztő, egyetemi tanár (Budapest, 1951). Az ELTE-n végzett történelem- könyvtár szakon. 1976 óta publikál verset, prózát, kritikát. Több irodalmi díj birtokosa, tucatnyi verseskötet szerzője.