Valgerđur Benediktsdóttir

Mélység

Kiszaladt a szádon

s elmerült bennem

akár a tengerbe ejtett drágakő

Azt hitted elfelejtem

pedig csak elrejtem magamnak

s ha kétkednék

előhalászom

ahogy az éhes macska

az aranyhalat

Nyár

Záporával csutakolja

langyos szelével szárogatja

búbos hegyünk a nyár

melynek harsogó zöldje

a remény tanúja bennünk

Te

Felébredéskor

nagy izgalommal olvaslak tovább

Minden reggel új fejezet vagy -

nem tudlak

letenni

Hangok

Ha az ember szívére hallgat

néha szárnya nő bár angyal is

lepottyant már az égből

Emlékszem nekem elég volt

elzárni azt a vízcsapot

s a csábhang elhallgatott

Madárszemmel

Égre törő hegy vagy

tiéd a felhők nyája

de a fészek szikláid alján

az enyém

Igazság

Azt mondtad egyszer

az igazság

felnyitja

szemünket

Kutatni kezdtem

a világot ablakunkból

hogy megkeressem

Egy este köd volt

mélyén

elfúlt a hang

útján megállt a vízesés

megbotlott

velünk

az Idő

Hozzád bújtam,

hogy beléd fogóddzam

Aztán felszállt a köd

Ez az igazság

Sötétben

Fogalmam sincs, hová visz az út

a csillagok épp földet érnek itt

hacsak nem feljönni látom őket

bár az égben

nem lehetek

ott nem neszez patak

Hol nem volt

Van valahol egy gyönyörű házikó

Padlóját minden áldott nap felsikál-

ják letörlik-porolják minden zugát

s elbeszélgetnek benne minden vi-

rággal Meg persze sütnek-főznek

és mindenki boldog S micsoda ál-

mokat álmodnak éjjel!...

Valaki esküdött rá hogy maga látta

Nem te mesélted?

Csillagüzenet

Az éjszaka

csillag-

lepedőt

terít fölém

míg fekszem

a harmatos fűben

hullámlocsogástól

föld illatától

mámorosan

Hunyorgó fényeivel

a messzi múlt üzen

mely réges-rég

kilobbant

 Mervel Ferenc fordításai

Valgerđur Benediktsdóttir (1965) izlandi költőnő, a reykjavíki Edda kiadó munkatársa. Rendszeresen publikál a szigetországi lapokban és folyóiratokban. Több antológiában is szerepel. Fenti versei a tavaly megjelent Barangolások veled (Ferđalag međ ţér) című első önálló kötetéből valók.