Eszteró István

Csángók

Temploma nincsen, bár szava ó, és távol az Isten,

Mint a Halotti Beszéd s késlekedő szeretet,

Már a nevén vicsorog marakodva sok érdemes elme,

Mintha vadászterület volna a nemzet, a nép.

Magyar Ház

Lásd vendégül régi barátodat évtizedekre,

Asztalfőre utóbb ősi jogon települ,

Megkínál kegyesen, hogy a szomjadat oltsad utolszor,

S holnap az utca hazád, házad a csillagos ég.

Indulatok

Emlékművet a gyáva orozva gyaláz meg az éjnek

Leple alatt, kalapács sújt a szoborra sötét

Indulatok szikráit okádva a zsenge füvekre,

S reggel a béke törött csonkjain ébred a nap.

Beolvasztás

Fosztogató tolvajt állít szentképül elébe,

És tolvajnyelven áldja meg ősi zsebét,

Országot kaparint, míg bűnjeleket töröl egyre -,

Két ima közt gondol rád, aki sorra kerülsz.

Eszteró István tanár, költő (Végvár, 1941). A Babes- Bolyai Tudományegyetem filológia karán szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Jelenleg a temesvári Bartók Béla Líceumban tanít magyar irodalmat. Verseket 1970 óta közöl. Szerepel a Hangrobbanás (1975) című versantológiában. 1983-ban Üveges címmel önálló verseskötete jelent meg.