Christl Greller

A hintán

Korai ez a nyár,

s máris oly nehéz.

Csípőmagasak a vadoncsírázott

Harangvirágok, éjsötétkékek.

Pünkösdi rózsák billennek görnyedten

fejük súlyától.

A hintán,

- a jázmin szívbódulatában -

lustán lengenek

a rózsadélutánban.

E bőségből virágszirmok

válnak ki,

földre csepegnek.

Madarak várnak, árnyékában

a bodzavirágnak.

A korbács alatt

Az idő börtönrácsai

bekerítik ÉjNapomat,

s a szív ki akar nyomulni,

sebektől jegyezve.

Bélyegzőlap be, ki.

Keményebb a markolat.

Mágneskártya be, ki.

Gyorsabb a kilökődés.

Hangjelzés be, ki.

Jobb a behatolás.

Az óra kalapácsai alatt.

A kvarcóra tiktakolása alatt.

Az atomóra hallgatása alatt.

A korbács alatt.

Átjáróház

Csak bérlő vagyok itt a házban.

Életem napjaival fizetek.

Nevet, méltóságot, vagyont csak kölcsön kaptam.

Ami az enyém: a Félelem és Kíváncsiság.

Ők voltak, amikor jöttem, a csomagom.

A Félelem -

kedvesen unszol, hogy legyek bizalmasa,

felaggatja redőnyzárait

minden változás elé.

S a Kíváncsiság, gyermetegen, választ nem várva kérdez:

Honnan? Meddig? Hová? És hogyan?

És horizontok köröskörül.

Én viszont, bérlő itt,

még élvezni akarom az időt, amíg itt vagyok.

A sarokban vár rám

Félelem és Kíváncsiság.

Ők, ha majd megyek,

a csomagom.

El otthonról

Sima arcod. Tekinteted,

amely már elfordult tőlem,

csupa kíváncsiság, elővigyázatosság s bátorság egyben.

Lépted világra kész.

Legyen hat kezem! Kettő,

hogy befogjam két szemem. Mindenütt csak

a veszélyt látják, mely rád leselkedik.

Kettő, hogy lefogjon, szívem.

Egy, hogy a torkomba fojtsam

a panaszló kiáltást.

S egy, hogy búcsút intsek neked,

gyermekem.

Buszpályaudvar

És ismét egy búcsú. És ismét

elmész zsebre dugott kézzel

a busztól, ahonnan

én

égő szemmel

a hátadat nézem.

Egyszer visszapillantsz,

és intesz: egyik egyedüllét

a másik egyedüllétnek.

Szakítás

Már nem vagy itt.

Hol kezdődött a repedés,

mely - bár hajszálfinom volt -,

végül szakadék lett?

Ket-té.

Az első döbbenetben nincs fájdalom, csak tompa kábultság.

Éhes lélekkel

vártam, hogy bekopogj, hogy felhívj.

Kiáltásom csak később,

zárt ablakok és ajtók mögött.

Ökleim

a falnak, kétségbeesetten.

Tanácsolják: rég bejáratott vágányokról

állítsam át életem más sínekre.

Ott új horizontok, célok várnak.

Ott ismét vár, úgymond, új szerelem.

Ám legyen.

Most még saját lépteim mentén tapogatódzom

amputált szívvel.

A mellkasban fantomfájdalom.

 Balázs Ildikó fordításai

Christl Greller osztrák költőnő (Bécs, 1940). Szülővárosában él. Korábban a nemzetközi reklámszakmában dolgozott, versei, prózai művei 1995-től jelennek meg folyamatosan, hangzanak el a rádióban, ausztriai és magyarországi felolvasásokon. Hazájában több irodalmi díjat kapott. Magyarul nemrég jelent meg kötete Törések címmel Balázs Ildikó fordításában (Felső-Magyarország Kiadó, Miskolc, 2002).