Dobozi Eszter

Sikisi hercegnő tankái 1201-ből

Hunyt szemmel

Erdő, távolból

fehérbe fojtva szürke

folt. A kerti tél -

nyers ágak közt égi tűz.

Hunyt szemmel már láttam őt.

Csokor

Fürtökben bogyók.

Levelek éle: fűrész.

Sok apró tenyér

integet. Tűszúrások

a terem légterében.

Idő

Dombok, szántók - még

bolyhosan. Barnás-lilás

facsoportok. Fenn

kialvó arany helyén

kék játszik s ultramarin.

Mohazöld

Havon a nyújtott

árnyék, tölgyek levele.

Kihűlt lépések

nyomai, szertefutók:

fákon a mohazöld fény.

Szép veszély

Téli terheik

alatt hogyan hajolnak,

hogyan hasadnak

szét a kerti fák! Tetők!

Szép veszély, mely sújt s emel.

Öreg szemekkel

A palotákat

odafönn, folyó felett

azt a fáklyasort

öreg szemekkel nézem -

félig élő s holt helyett.

Bomlás

Milyen zene szól?

Érzed, amint fölhallik -

csontok zenéje?

Látod a boltozatos

Koponyát? Ma sincs vigasz.

Vándor

A hegy mögött hány

nap járóföld maradt?

Hány túl a síkon?

Nevetésedből mi lett?

S látod még a láthatót?

Szirmok, hantok

Ki számláltad itt

a szirmokat, s hantokba

bújva áttelel,

ugyanegy. Vendég voltál

e földön vagy őslakos?

Való

Fátylak feszülnek

a fák között. Fehéren

izzó tömb gurul.

Melyik valóbb? E táj? Vagy

a hunyt szemmel látható?

Dobozi Eszter költő (Cegléd, 1956). A JATE-n szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát 1979-ben, Cegléden, majd Kecskeméten tanított. Első önálló verskötete Az Egy címmel jelent meg 1986-ban.