Gittai István

Jel, őt jelölő

Ha meg nem fogja kezem, menten

ledöntött volna a légszomj,

s úgy gurulok alá

a meredek dombon,

akár a farönk,

mely útjában mindent leteper.

Könnyelműen, lázasan,

dédelgetőn, követelőzőn

fogta a kezem,

mint aki első és utolsó

ölelésére vezet.

Én meg, mint aki

odaragadt a küszöbhöz:

se rab, se szabad,

amíg messzire el nem utaztam.

Kopjafája ez itt szavaimból.

Gittai István költő, újságíró (Tóti, Bihar m., 1946). 1990-től 1991-ig a Kelet- Nyugat, később a Bihari Napló munkatársa. Számos vers- és rövidprózakötete jelent meg erdélyi és budapesti kiadóknál.