Sall László

Kertész Imre vagy Imre, Kertész!

Elhangzott 2002. november 27-én a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor művelődési kör hagyományos, Nobel-díjasokat bemutató estjén.

Itt a vissza nem térő alkalom, nyerjen Ön is! Szokásomhoz híven az idén is felajánlok egy könyvet, az idei irodalmi Nobel-díjas egy könyvét. Szokásomtól egy kicsit eltérően azonban most nem a Svéd (királyi és irodalmi) Akadémia nyelvén, hanem az idei díjazott nyelvén. Ez a nyelv a magyar ugye, ebben mindenki egyetért. Tegyük ám egy kicsit érdekesebbé, sőt izgalmassá ezt a kis vetélkedőt! Legyen azé e könyv, aki megmondja, hogy Kertész Imre avagy Imre, Kertész magyar-e? (Ha többen is helyesen válaszolnak, akkor többfordulóssá alakíthatjuk a vetélkedőt, hacsak a reménybeli nyertesek közül egyesek nem mondanak le róla és ajánlják fel a könyvet valamilyen jótékonysági célra, s aztán egy árverésen újra lehetőség nyílik megszerezni…)

Ám kezdjük a legelején!

2002. október 10-e, 13.00. Megettem uzsonnám utolsó morzsáját is, leöblítettem egy kakaóval. (Napló.) Ilyenkor - bár szívesen tenném - már nem iszom kávét, mert akkor ilyen mééé...ély lélegzeteket kell vennem, s akkor sem érzem úgy igazán, hogy megtelt volna a tüdőm levegővel.

13.02. Megnéztem a SVT1-es képújság első oldalát.

Mit mondjak!? Madarat lehetett volna velem fogatni: örömömben, mámoromban, büszkeségemben... folytassam?!

Folytassam!

Gondolkoztam, ha ezt külön említenem kell, hogy kit hívjak fel, kivel osszam meg legjobb örömömet: a feleségemmel!!!

- Na, cse zicsj ? (azaz a románt magyarra fordítva: Na, mit szólsz hozzá?) Na mit szólsz hozzá, ugyanis az én feleségem sem magyar, mint ahogy én sem, és közületek igen sokan ebben (a teremben) az új hazában!

Az SCB, avagy magyarul a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptemberi adatai alapján Svédországban 27.873 magyar származású ember él. (A kritérium: Magyarországon született vagy legalább az egyik szülő született ott.) Közülük 14.027 született Magyarországon.

Összesen 2727 magyar állampolgár él Svédországban. Tehát én és a feleségem és közületek még oly sokan ebben a teremben (az új hazában), mi nem vagyunk magyarok, illetve nem SZÁMÍTTATUNK annak, mivel nem Magyarországon születtünk magyarnak. Mondjam, hogy mik vagyunk?

Ám mintha ez nem volna semmi, illetve mintha ez nem volna elég megsemmisítő, kollégám figyelmeztetése is tanúság!

- Mire vagy oly büszke, mondta (gondolom, látva a sok madarat a kalitkában), hiszen te nem is vagy magyar! Hiszen te svéd vagy…

Elsőnek talán azt kellene hát tisztázni, most, hogy már tudjuk, én ki vagyok, hogy MI is ez a Kertész Imre, avagy Imre, Kertész!

Szavazzunk! Hányan szavaznak arra, hogy K. I. magyar? (: 2) Hányan szavaznak arra, hogy I., K. zsidó? (: 0, azaz a többiek nem nyilatkoztak.)

Ugyanis két változatot készítettem, s ebben az esetben így hangzik az idei irodalmi Nobel-díjas bemutatása.

Hajnal. Sor a hentesüzlet előtt. Reggel, nyitás. Kijön a boltos, azt mondja: a zsidók menjenek haza, mert marhát nem kaptunk. Így szépen sorban mindenkitől megszabadul, s mikor már csak a kommunisták vannak hátra, így szól: Elvtársak! Most már elmondhatom, nincs hús! Csak csontot kaptam, az meg kell a kutyámnak, nehogy kirabolják a boltot…

Most meg kell fordítani egy kicsit a viccet, s haza kell küldeni a kommunistákat, a nemzetiszocialistákat és mindenki mást is, és amikor már csak mi, zsidók vagyunk, akkor feltehetjük a kérdést, miért kellett már megint egy zsidó kapja A Díjat?

Válasz van, természetesen, számtalan! A díj körül mindenkor közvetett vagy közvetlen politikai indokok és/vagy érdekek állnak. Ezt így tudjuk és így akarjuk hinni, és kár is volna tagadni!

A Nobel-díjak odaítélésében az az uralkodó elv, hogy az kaphatja meg, aki az emberiségért a legtöbbet tette. Érdekes, ám egyáltalán nem véletlen, hogy az idén az irodalmi díjat egy embernek, illetve épp ennek az embernek ítélték oda. Egy önmagát önmaga mércéje szerint vizsgáló és önmagát megismerni akaró embernek. K. I. nem önéletrajzot ír, nem önéletrajzi adatokkal színezi történeteit (regény, novella, elbeszélés, esszé: stílusa talán utómodern). Nem. K. I. saját életét írja. Írja, tehát éli. Éli, tehát dolgozza fel. Saját életét, egy 20. századi ember életét. Feldolgozza, azaz próbálja megérteni. Az EMBER életét. Az ember, az emberiség alkotóelemének életét.

Persze nem old meg semmit (sőt nem old fel senkit). Csak próbálja megérteni. Sőt e két művében, melyeket olvastam (időhiány miatt, persze majdnem azt mondtam, létfenntartó munkám miatt, ami azonban nem más, mint a posztszocializmus, vagy ha így jobban tetszik, a pszeudokapitalizmus építése), még ígéretet sem tesz, hogy ez a - múlt - század volt a legrosszabb, ami az emberrel megtörtént!

Magyar-e tehát K. I., avagy zsidó? Szerintem így leegyszerűsíteni a kérdést hiba és tévedés lenne. Ám - javaslom, tartsanak velem - essünk most ebbe a hibába!

K. I. legnagyobb, sőt egyetlen tapasztalata mégiscsak az, hogy ő zsidó! Nem neveltetése, kultúrája, hovatartozása (sic!) okán az, hanem tapasztalata folytán! És ráadásul mégiscsak magyar, az egyik legnagyobb magyar író és műfordító. Azaz anyanyelvemen olvashatom! És ez ne tévesszen meg senkit, ez - hogy olcsó legyek - nem egy ingyen kapott lehetőség, ez kötelesség!

Itt és ma ez most teljesen lényegtelen. Hogy egyesek K. I.-t nem tartják magyar írónak? Végül is lehet, hogy mit sem tévednek, lehet, hogy K. I. ennél több, hiszen valami ilyesmit sugall a Nobel-díj. Ugyanis remélem, elég sokan emlékeznek arra, hogy mit mondtam tavaly meg tavalyelőtt meg azelőtt, amikor a Nobel-díjasokat mutattam be. Azt kerestem, melyik brit, német, amerikai stb. író miben-mennyire magyar. Most azonban, amikor végre van egy magyar irodalmi Nobel-díjasunk, akár a viccet, meg kell fordítanom a kérdést s így kell fölvetnem: mi az egyetemes ebben a magyar sorsban, ami egyben K. I. munkássága is? Kérdésemre a Svéd Akadémia így válaszol, amikor a döntést indokolja: "Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".

Sall László költő, művelődésszervező (Nagyvárad, 1961). Versei antológiákban és magánkiadványokban jelentek meg. Alapító tagja a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Körnek. Levélkihordóként dolgozik a Svéd Postánál.