Érzelmek emblémái

Stefanovits Péter munkásságát nehéz lenne egy pár mondattal meghatározni. A most bemutatásra kerülő rajzsorozatot elemezve számos olyan alkotói hozzáállást fedeztem fel, amely munkamódszerét általában is jellemzi. Stefanovits Péter tudatosan eklektikus, így akar szélesebb utat nyitni a tudatalatti szabadabb áramlásának. Ez az eklektika nem azonosítható a hetvenes években kialakuló, megideologizált stílusirányzattal, ez egy belülről építkező, inkább a szürreális hagyományokra épülő asszociatív módszer. Nem dolgozik "idegen anyagból", minden alkotóelemet már sajátjaként építi be munkájába. A belső érzelmek logikája szerint mer látszólag összeegyeztethetetlen elemeket emblematikus tömörségű kompozícióba foglalni. Pszeudo-élőlények jelennek meg, melyek szimbólummá merevednek. Az antropomorf képződményekben - rejtve vagy nyíltan - jelen van a szexualitás. Egy állandóan változó, belső kaleidoszkóp ez, amely a tudatalatti látványos színpadává vált. Az ellenőrzött formaképzés nem engedi, hogy kaotikusan törjön fel a tudatalatti homályos világa. Az érzelmi hullámzás ezernyi variánst, változatot hozhat létre - belső káprázatok, vágyak mutánsait - , melyek sajátos képépítő rendszerbe szorítva az önfeltárás művészi kifejezőjévé válhatnak. A figurákat néha geometrikus abroncs foglalja össze, egy pillanatig elhisszük, hogy akár létezhetnének ezek a libidó-szimbólumok, furcsa zárvány-lények, de a másik pillanatban szétesnek, tárgyak halmazává válnak, majd más tartalommal telítődve új alakzatot formáznak.

Az önmagát vizsgáló szürrealizmus eklektikája ez, ahol az alkotó kordában tartja ugyan a szabadon áramló vágyakat, de karakteres formába öntve mégis sikerül a tudatalatti kiismerhetetlen világából összerendezni a gomolygó érzelmek emblémáit.

Gaál József

(Élet és Irodalom,

1997. február 28.)

Stefanovits Péter képzőművész (Budapest, 1947). 1978-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, a sokszorosító grafika szakon. 1979 és 1982 között Derkovits-ösztöndíjas volt, műveit több jelentős országos kiállításon díjazták (grafikai, rajz- és akvarellbiennálékon). 1995-ben Munkácsy-díjat kapott.