Ady-verseket hallgatva

Mi sem áll távolabb a magyar irodalom hatalmas költőzsenijétől, mint a félszeg műkedvelők dicsérete. Az ő féktelen és tálentumos verselése zavarba ejti a legtehetségesebb versmondókat is. És mégis, egy fiatalok által prezentált szavalóverseny, különösen így, évforduló idején, sok tanulságot és nem titkolt reményt sugall.

Most, Ady Endre születésének 125. évfordulóján már nem a gonosz ostobák akarják feledtetni "az ember Szépbe-szőtt hitét", most a disznófejű Nagyúr ül teljes diadalt, s bizony vannak, akik már azt sem hallják, hogy "messziről hívnak, szólongatnak". A vátesz Ady ezt is megírta: "Mi, hajh, cudar világot élünk / S kenyértől függ az üdvösségem." És ebben az aranylázba szédült világban, amikor értékeinket mi magunk dobjuk magunktól el, hiszen tudásnak hitt információmorzsákkal etetjük jobbra érdemes lelkünket, ebben az idegenséggel, sivársággal átszőtt világban néha éppen a gyermeki, a pallérozatlan, az együgyűségében magával ragadó mutathatja föl az új időknek új dalaival zengő költészetet.

Szürke szombat délelőtt gyülekeztek a nagyváradi Kanonok soron lévő Tibor Ernő Galériába a szavalóverseny résztvevői, a megyeszékhely és kisebb városok képviselői. Nem voltak túl sokan, éppen tizennégyen, fiúk és lányok vegyesen. A kétfordulós verseny első részében Ady Nagyváradon megjelent verseskötetéből, a Még egyszer címűből kellett válogatniuk, a második részben viszont ki-ki tetszése szerint mélyedhetett el a versek tengerébe… Volt iskolás értelmezés, néha-néha a bizonytalanság is fölütötte a fejét, de mindannyian tisztán ejtették a szavakat, s ha - koruknál fogva - nem tudtak is a költői gondolatba beleszédülni, egy-egy verssor vagy szakasz erejéig mindegyikük lelkét megborzongatta a különös képek mivolta. Néhányan azonban kitörtek az iskolapadból, és értelemmel, saját gondolattal töltötték meg a kimondott szavakat. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy voltaképpen X. és XI. osztályos tanulók jelentkeztek, s hogy ebben a korban még a versek misztikuma, a különös jelzők, a furcsa látomások fogják meg a fiatalok lelkét-értelmét, és nem a saját tapasztalásból származó élmények formálják az érzelmi és értelmi töltetet.

Figyelni lehetett az Ady-gimnáziumból jött Farkas Renáta második fordulóban elmondott versére (Emlékezés egy nyár-éjszakára), furcsa, kicsit fátyolos hangja jól illett a költemény indulatoktól remegő hangulatához. A Szent László Gimnáziumból Kozma Tünde is inkább a második versben talált magára, míg iskolatársa, Nyitrai József mindkét fordulóban értelmesen és kicsit a költő alakjába bebújva próbálta a versek gondolati magvát kihámozni. Az érmihályfalviak közül Papp Brigitta viszonylag éretten közelített a versekhez, csak néha bizonytalanodott el. A nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnáziumból négyen is jöttek, a fiúk, Szűcs Attila és Borsi Zoltán tisztán, értelmesen közelítették a versek üzenetét, a lányok pedig, Hodisán Melinda és Ferenczi Tímea az érzelmeket sem sajnálták a világos gondolatvezetés mellett. Néha nem volt elég szerencsés a versek kiválasztása, s emiatt nem hatott eléggé a szavalók produkciója, mint például a mihályfalvi Lőrincz Kinga és Pap Márk, a margittai Balogh Aliz és Görög Tünde esetében. Két jelentkezőt azonban feltétlenül ki kell emelnünk, a versekben rejlő gondolatok és érzelmek egészen érett fölmutatása okán. A székelyhídi Szűcs Noémi és a margittai Bodnár Csilla más-más eszközökkel, de hatásában azonos módon feledkezett bele a versek üzenetébe. Nemcsak tiszta beszédjük által figyelhettünk föl rájuk, de a versekben rejlő gondolatok és érzelmek értelmes és őszinte közvetítése miatt is.

A zsűri végül is szinte egybehangzóan döntött. Dr. Indig Ottó irodalomtörténész, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, az Ady születésének 125. évfordulójára meghirdetett verseny szervezője, Szilágyi Aladár közíró, szerkesztő és alulírott az első díjat Szűcs Noéminak ítélte oda, a másodikat Bodnár Csillának, a harmadik díjat Nyitrai Józsefnek adta, dicséretben Ferenczi Tímeát, Hodisán Melindát és Pap Brigittát részesítette. A Tavaszi Hajnal által összeállított könyvcsomagokat, a diplomákat és pénzjutalmat a győztesek örömmel fogadták.

Ám az igazi győztes maga a költészet volt. Néhány órára mindenki megfeledkezett a rohanó világ kicsinyes gondjairól és Ady lelkével szárnyalt az Illés szekerén, de nem "bús-hazátlanul". Ég és föld között lebegve Ady költészete maga volt biztató jövendő, amelyben az érték, a szellemi kincs ismét elfoglalja az őt megillető helyét a világban. És délutánra még a nap is kisütött…

Kiss Törék Ildikó

Kiss Törék Ildikó színművész, kultúrpolitikus (Petrozsény, 1945). Marosvásárhelyen végezte a színit, előbb a temesvári, majd 1971-től napjainkig a nagyváradi társulat tagja. 1994-ben Varga Vilmossal megalakítják Erdély első magánszínházát, a Kiss Stúdiót.