Fábián Sándor

Fábián Sándor költő, orvos (Nagyszalonta, 1937). Marosvásárhelyen diplomázott, kör-, majd üzemorvos, 1990–96 között a Kelet–Nyugat versrovatának szerkesztője. Kötetei a hatvanas évek óta jelennek meg, Vörös csuklyában címmel 1987-ben a Kecsmetion gondozásában szamizdat-válogatás készült verseiből.

Ahol én voltam

Ahol én voltam, Ők nem voltak ott.

Ahol – meghívott – nagy ritkán vagyok

ott kísértenek. Immár mind NAGYOK.

Ahol én voltam, Ők nem voltak ott.

(Laza bányák, beomlós járatok,

patkány-alagút, másszon a doki:

omlásközépben él még valaki?)

Közültek senki. Hisz minden elmentek

keréken jönnek, minket nem felednek,

s „kerékbe törnek”, ha nem rendezgetnek.

Ahol én voltam, Ők nem voltak ott.

(A kezelőmben két roncsolt halott.

„Vonat volt elvtárs, érti az okot?!”

Mondhattam volna: rossz láncszalagok…)

Senki innen az „Ők” szót ne vállalja,

mi itt támaszkodunk talajra.

E talajról Ők minden kiszaladtak.

„Jurop”-útjaik kocsiján: lakk, lakk, lakk…

Jó ismerősök, barátok, fiam.

Hogy is írjam le? Rokonszenvesek

éles soraim ellenére

mindannyian.

És mégis:

ahol én voltam, Ők nem voltak ott.

S ahol minden Ők, ott én nem vagyok.