Karafiáth Orsolya

Karafiáth Orsolya költő (Budapest, 1976). Az ELTE-n végezte el a magyar–könyvtár szakot, jelenleg a Ludwig Múzeumban könyvtáros, Móricz Zsigmond-ösztöndíjas. Kötete: Lotte Lenya titkos éneke (Noran, 1999). Mozgó Világ Nívódíjat kapott 1998-ban.

Irány, pontatlan

„Nem lehet nem észrevenni,

honnan hová utazom.”

Hát persze, nincs okom tovább maradni.

Még pár nap, és az Inter-Rail lejár.

Begyűjtve hasznos információkat

kedvenc hősnőnk megint vonatr｡ száll.

Cigit kérek egy elkószált magyartól,

s meghívatom magam egy sörre is.

Aztán órákig az ablakban állok,

míg minden lassan átsötétedik.

Tervektől eltelt, fárasztó utak.

Irány pontatlan, sejtett ég alatt.

Vannak rejtélyes fülketársaim,

lerázok tetkós börtöntölteléket.

Ágyam lesz ütköző és pályaudvar;

mert célt csak az jelöl, ameddig érek.

És otthon majd pintyet, aranyhalat

etetni, aztán összevezni számlán –

– das is ein schweres Ding – sóhajtozok,

és egyetért Rózácska is, a finn lány.

Busz vagy vonat. Lépésben elhalad.

Irány pontatlan, sejtett ég alatt.

S hát persze, vannak aggódó szülők –

„...Kislányom, így meg úgy, torkig vagyok…”

Percenként csörrenő, riadt mobil,

határátlépés, vámvizsgálatok.

S hát persze, van nekem szerelmem is.

Mint másnak, persze, van nekem szerelmem.

Hogy el ne késsek, ezt majd ellenőrzi;

gondolja, lesz az érkezésre kedvem.

Mi kint volt, most már végképp kint marad.

Irány pontatlan, sejtett ég alatt.

Az aranyhal

1.

Fejgörcsök és hideglelés?

A szíve fáj? Aranyhalat!

Kukába mind a gyógyszerekkel!

Minden más mód ellenjavallt.

Amíg a test akvárium lesz

a csillogó halkapszulák

áradnak és feloldanak

fájdalmat, kedvet, éjszakát.

Felbukkannak itt-ott a bőrön,

akár az érintés, olyan.

Eljátsszák, hogy tekintenek,

hogy látják azt, itt kint mi van.

Magány ellen aranyhalat!

Kristály a víz. Úszkáljanak.

2.

Ahol felszín, már meg se rezdül.

Csak néz, növényeken keresztül.

Üvegnek, kőnek arca van –

szétmos minket mosolytalan.

A hold s a csönd, e furcsa oldat

edény napmélyi évszakoknak.

Határa lég, határa pikkely –

még elvegyít, ha éppen itt lel.

A víz fátylát ki húzza szét,

míg átcserél a félsötét;

hogy most, ikrásodó szavak közt,

áttetszve bár, magam levetkőzd?

E mézszerű akváriumban

az éjszakáim átaludjam.

A Vágy Érintése Ruhagyár legfrissebb kollekciója

Mélységes mélyen tisztelt hölgyeim!

Hamvas leánykák, vénkisasszonyok!

Figyeljék cégünk új ajánlatát,

mely évek óta mit se változott!

Nincs más – hallgasson most a szív szavára:

divatjamúlt, kopott sosem marad.

Amit lehet, azt most magára öltjük,

és elsimítjuk mind a ráncokat.

Ezernyi szín: fehértől mélyliláig –

ha épp elsápad, éppen izgatott.

Termékeink testtől testig simulnak,

úgy változnak, miként az állapot.

Kislányos lesz, vagy kellőképp kacér –

nyomában mindig jobb és jobb idol.

Mi gondolunk az éjszakára is:

hosszú s rövid hálóing, baby-doll.

S hogy pont az Ő tetszését vívja ki?

Ha egy nem is, egész tömeg rajong.

Mit számít az, ha másfelé kacsingat?

Velünk félvállra vesz, ki vállravont.

Kertésznadrág, helyes kis kosztümök –

a VÉR szerint ön mindig naprakész lesz.

Nem győzi majd a sok pasit lerázni…

Addig döntsön, amíg tart a készlet!

Ezen minek sokáig tépelődni?!

Önök előtt az új világ nyitott.

Mélységes mélyen tisztelt hölgyeim!

Hamvas leánykák, vénkisasszonyok!