Murányi Sándor Olivér
Murányi Sándor költő, író (Székelyudvarhely, 1974). Gyulafehérváron érettségizett, Nagyváradon és Kolozsváron járt egyetemre, itt diplomázott 2002-ben a teológia–német nyelv és irodalom szakon. Jelenleg a BBTE magyar nyelv és irodalom tanszékének mesterképzős hallgatója. Német nyelvű államvizsga-dolgozata: Vallásos elemek Hermann Hesse Nárcisz és Goldmund, valamint Demian című regényeiben.
Az elveszett szerelem megtalálása
Az a lány
a buszmegállóban
ugyanolyan, mint te vagy,
a szeme kék, akár a tied,
csak tíz évvel fiatalabb.
Az a lány
az aluljáróban
ugyanolyan, mint te vagy,
a haja hosszú, majdnem hosszabb,
csak húsz évvel fiatalabb.
Az a lány
az iskola előtt
ugyanolyan, mint te vagy,
a teste csinos, talán szebb is,
csak harminc évvel fiatalabb;
mellette a mamája,
ja, igen,
az viszont te vagy.
Párizsi morzsák
I.
A Pere Lachaise-ben belém nyilall
Az indiánsámán ordítása:
Ki állíthatja magáról közületek,
Hogy igazán él?!
S itt lapul La Fontaine is, a hazug,
Eltelt sok év, de még mindig
Mesél.
Apám üzeni, menj a francba,
Mert hiába dolgozik a hangya,
A tücsökzenét jobban fizetik,
S télen elpusztul mindenik.
II.
Az Eiffel alatt a vízárus
Utánam lohol,
Ne fáradj, pajtás, hisz
Nekem nincs melegem (pénzem),
Kulloghatok bárhol.
A Notre-Dame előtt Quasimodo
Szórakoztatja a tömeget,
Végre leszállhatok a toronyból,
Ó, hisz ez más világ! – rikkantja,
Odafönt jobban ment.
III.
A Port d’Italie-n
Minden elcsendesül, este lesz,
Itt éttermek, szálloda amott,
Nekem újra bokor jutott.
Monsieur Portier, nem kell féltenie,
Nyugodtan elmehet,
Reggel költenek a szkinhedek.
Újra meg újra megcsodálom
A hölgyeket, a várost,
S ha majd egyszer elnök leszek,
Vagy NATO-szakértő,
Akkor sem csallak meg titeket,
Ó, párizsi bokrok, négernegyedek!
Párizs, 2001. július 30.
Három haiku
I.
Szamurájkardom
Éle csillog a napon,
Császár, téged véd!
II.
Kimonómra dér
Esett: a tél már nem vár,
Zord arccal siet.
III.
Az együttélő
Fenyők alatt szerető
Ifjú vár terád.