Papp László

Papp László fizika szakos tanár Nagyváradon (Szatmárnémeti, 1943). A kolozsvári Babes– Bolyai Tudományegyetemen végzett 1967-ben, a fizikán kívül a filozófia és a társadalomtudományok iránt érdeklődik. Két román nyelvű filozófiai munkát fordított magyarra és jelentetett meg: Constantin Noica: Mathesis vagy az egyszerű örömök (1996), C. Noica: De Caelo. Próbálkozás a megismerés és az egyén körül (1996), írásait a Familia folyóirat közli.

A fizika és a matematika néhány egyetemes törvényének és szabályának érvényesülése az emberi társadalomban (1.)

Mivel az emberi társadalom is része a természetnek, annak egyik legmagasabb, legbonyolultabb megnyilvánulási formáját képezve, ezért a természet bizonyos egyetemes szabályai a társadalomban is megnyilvánulnak.

Mielőtt rátérnénk e fizikai és matematikai szabályok elemzésére, meg kell említenünk, hogy már az egyénben, vagyis az emberben fellelhetők e két tudomány által megjelenített egyes összefüggések, a kémiai és a biokémiai relációk mellett, nemcsak a működési alapelvek szempontjából (pl. hidrosztatika a vérkeringésnél, emelők elve a csontrendszernél), hanem az agy bonyolult szerkezetének működési szabályszerűségeiben is. Az utóbbiak az emberi alkotásban és ízlésben is tükröződnek. Például a mérnöki alkotásokban, a jól észlelhető, sokszor kellemes geometriai alkalmazásokon túl, de még a művészet is kimutathatóan a matematika és a fizika szabályosságai által uralt emberi tevékenység. Így a képzőművészeti alkotások sok esetben a részletekben elrejtett, matematikailag jól meghatározott aranymetszés szabálya miatt hatnak szépnek. Ez akkor valósul meg, ha az egész két része közötti arány ugyanakkora, mint a nagyobbik rész aránya az egészhez. Így a kellemes arány reánk gyakorolt hatása felerősödik azáltal, hogy gondolatunkban kétszer jelenik meg ugyanaz az arány. Ez matematikailag kiszámítható, és egyenlő a körbe írt tízszög oldalhosszának és a kör sugarának arányával (a fele négyzetgyök öt és egy különbségének).

Ez a fejlett idegrendszerű élőlényekre kellemesen ható aránylás az élőlények méreteibe is beépült a sorozatos, párválasztás alkalmával gyakorolt szelekció révén. Így az emberi test egyes méretarányai is az aranymetszés szabályát tükrözik. A zenében a hangoktávok hangjainak rezgésszáma bizonyos arányok hatványainak vagy logaritmikus összefüggéseinek tesz eleget. A legutóbbi kutatások szerint (R. Voss és J. Clarke, Berkeley Egyetem, Kalifornia, 1975) ezek az összefüggések azáltal alakultak ki, hogy az ember sok ideig élt folyóvíz vagy tenger mellett, és megszokta ezek zajának frekvencia szerinti hangerősség-eloszlását. Ha logaritmikus skála szerinti beosztású számtengely-rendszerben ábrázoljuk grafikusan a hangerősség–frekvencia összefüggést, akkor egy lefelé irányuló ferde egyenest kapunk, mely először a függőleges hangerősség-tengelyt, majd a vízszintes frekvencia-tengelyt metszi. Az emberek megszokták a természetes zajt, s e megszokásból ered az összes kellemes zenemű rezgésszám szerinti hangerősség-elosztási grafikonjának a hasonlósága. Ezek megközelítőleg követik a ferde egyenest, kissé kígyózó, majdnem egyenes vonalként, függetlenül attól, hogy az illető zenei mű klasszikus, rock vagy népi (afrikai, európai vagy amerikai), bizonyítva, hogy az összes hangerősség-elosztást az emberi agy szerkezete irányítja, amely kiválasztja a kellemes hangjegy-játékrend változatot. A húros hangszerek, mint például a hegedű esetében, a gerjesztett kellemes hangsorozatoknak egy alapskála felel meg, amelyek megfelelő húrhosszúságai között meghatározott arányok vannak természetes számokból kialakítva. Erről még az ókorban győződtek meg Püthagorasz és tanítványai. Így ha a dúr skála dójának megfelelő húrhossz 1, akkor az azutáni hangoknak a következő húrhosszak felelnek meg: a rének 8/9, a minek 64/81, a fának 3/4, a szolnak 2/3, a lának 16/27, a szinek 128/243 és a felső dónak 1/2.

A festészetben a szép színösszetételek a jól meghatározott rezgésszámú látható elektromágneses hullám által létrehozott kiegészítő színek változatai. Ugyanígy alakultak ki a természetben a fejlettebb élőlényeket csalogató, kellemes, megfelelő színösszetétellel színezett, a teljesen szabálytalan alaknál könnyebben felfogható, geometriailag teljesen szimmetrikus, vagy részben, de kellemes arány szerint aszimmetrikus és ezek miatt pihentetőbb, könnyebben megjegyezhető és megkülönböztethető alakban megjelenített, a központi idegrendszer szerkezete számára megfelelő vonzó hatást gyakorló, szépségesnek tűnő virágok. A virágok, de főleg a levelek és egyes gyümölcsök esetében sokszor alakulnak ki olyan hasonló csoportosulások, melyek esetében a csoport alakja hasonló az azt létrehozó rész alakjával. Ez az ún. fraktál szerkezet, melyet a művészet széles körben alkalmaz minden ágában: az építészetben, a képző- és díszítőművészetben, sőt még a zenében is, ahol gyakori az alapdallam módosított ismétlése más fraktálos változatban, ami által az alapdallam kellemes hatása fokozódik, mivel gondolatunkban a hasonló kellemes hatás egymásra tevődve erősödik. Így a kellemes érzés gerjesztése fokozódik, és a csoportszerkezet könnyebben észben tartható és felismerhető (pl. egy kellemes hatású virág vagy szőlőfürtök). Természetesen ezeknek a kellemes formáknak, arányoknak és színkompozícióknak a gazdag választéka a létfenntartás szükséglete által igényelt szerkezeti kereten belül megengedett olyan változatok, amelyeket az utódok eltérései közül a legmegfelelőbbnek választott ki a környezeti hatás által diktált természetes szelekció. A nem kellemes arányt követő állatok csak önvédelemből vették fel ezt, generációs kiválasztás által, hogy jobban elkerüljék őket. Hasonlóképpen a mérges gombák a furcsa, rikító, élénk színeikkel riasztanak, messziről felhíva a figyelmet elkerülésükre.

Visszatérve az emberhez mint a természetben lévő anyag legbonyolultabb rendezettségű, szerkezetű formájához, meg kell említenünk, hogy a beszédben és az irodalomban is a matematikai logika elveire alapozva alakulnak a nyelvtan által megtestesített rend szerint helyes mondatokká a szavak. Ez utóbbi szabályrendszer szerint (mint például az „és” és a „vagy” logikai összeköttetés) működnek ma a bonyolult elektronikus számítógépek. A madarak is képesek kellemes hangokat gerjeszteni, de náluk ez főleg ösztöneredetű. Ezért az emberrel összehasonlítva sokkal redukáltabb a képességük arra, hogy módosítsák (főleg tudatosan) a dallamokat vagy rendjüket, mivel az agyuk kevésbé bonyolult.

Mielőtt áttérnénk a társadalom viselkedésének elemzésére, tárjuk fel részletesebben az emberi viselkedés mechanizmusait. Mivel az ember az anyagnak a legbonyolultabb szerkezeti állapota, jól fejlett agyának nagy memorizáló, elemző és képzeleti összeállító képessége jóvoltából az állatoknál sokkal jobban képes kiválasztani és követni a természet véletlenszerű, egymástól független vagy függő eseményeiből nemcsak az olyan hosszabb eseményláncokat, melyek között ok-okozati viszony van, hanem képes felfogni azok egymásba folyását is vagy módosítani lefolyásukat, képes újakat, még összetettebbeket gerjeszteni saját hasznára. A fejlett emberi agy, az idegsejtjei közötti kapcsolatlánc-hálózatok kialakulása miatt, képes megtartani, de csak kb. 0,1 másodperc időtartamra, a pillanatnyilag egyszerre felfogott információ legnagyobb részét, mely vizuális, hallási, tapintási vagy szaglási jelek útján érkezik. (Ahhoz, hogy ezt az időtartamot megnöveljük, többször el kell ismételni az adott pillanatnyi memorizálási folyamatot, újra megjelenítve a jelet teljes egészében vagy vázlatosan, megerősítve a megfelelő összeköttetéseket az agysejtek között, tanulási folyamatot hozva létre.) Ez a 0,1 másodperc elégséges, hogy az agy feldolgozza és szelektálja az azonnali tájékozódáshoz szükséges adatokat (pl. egy baleset elkerüléséhez egy gyors irányváltással). Majd e jelekből a további minél helyesebb tájékozódáshoz szükséges lényegét tartjuk meg az eseményláncnak, szelektív memorizálás által, kiemelve a fontosabb részeket. Ezt az eljárást a logikus, összefüggő fogalmi gondolkozás irányítja, melyet befolyásol az azelőtt rögzített adatok elemzése és a megfogalmazott következtetések. Közrejátszanak az érzések és az érzelmek, melyek a régebbi vagy az újabb adatok által gerjesztődnek közvetlenül (pl. egy fájdalom esetében), vagy közvetve, a régi és az új adatok gondolati egymásra hatása által a régi következtetésektől és érzésektől befolyásolva. Így nem történik meg az adatok bonyolult egymásra helyezése, az agy túlzott feltöltődése és kimerülése, mivel az agysejtek úgysem lennének képesek új kapcsolatokat, szerkezeteket létrehozni. Tehát az agy mindig képes arra, hogy kövesse azt a pillanatnyi eseményt, amelyben az ember részt vesz. Az ember számára ez a 0,1 szekundum optimális abból a szempontból is, hogy elkülönítve fogja fel az emberek közötti kapcsolatteremtési jeleket, a hangokat és a betűket. Az agy képes megfejteni ezeket a jeleket, majd a jelsorozatok szavakká, mondatokká állnak össze, elősegítve az ember tájékozódását. A bizonyos időtartamú jelmegtartás adja a jelen érzését, mely tulajdonképpen nem létezik (csak a jövő és a múlt), a részecskék állandó mozgása és az egymáshoz közeli részecskék kölcsönhatásának pillanatnyi gyorsasága miatt. (Itt megemlítjük, hogy a természet jelenségei energiacserék által jönnek létre, a részecskék vagy részecskecsoportok között. Így jönnek létre ütközés általi mozgások, erőtérben végzett mozgások majdnem mértani pályákon – mint pl. ellipszis, parabola, hiperbola, melyek tökéletességét a többtesti kölcsönhatás zavarja meg –, így jönnek létre a kölcsönhatási tér szimmetriája és a legkisebb hatás elve alapján a kristályok és molekulák, egy stabilabb egyensúlyi állapot elérése és a többletenergia kibocsátása által. Az egyes szimmetriák spontán megsértése által keletkezhetnek kristályrácshibák vagy molekulalánc-hibák, élő anyagban rosszul működő sejtek, repedések iparilag gyártott tárgyakban, kiszámíthatatlan földrengések, aszimmetrikus partvonalak, különböző nagyságú és alakú bolygó- és galaxisrendszerek stb.) Ily módon, logikus gondolkozás és pontos memória segítségével, felhasználhatjuk az agy alkotói képzelete által előre kigondolt egyes jelenségeket arra, hogy létrehozzunk bizonyos anyagszerkezeteket, melyek mikro-összetétele azonos, mivel mindegyik azonos jellegű alapelemekből (protonokból, neutronokból, elektronokból stb.) áll, melyek között kölcsönhatási tér van. Létrehozhatunk tér-idő jellegű szerkezeti átdolgozást is a természet törvényei vagy bizonyos megegyezések alapján, megerősítve az anyag, a tér és az idő fogalmának tudatosítását, mely utóbbi a kölcsönhatás késésének megnyilvánulása, az anyag tehetetlensége, a sebesség végessége miatt jön létre.

Az emberi tudatban az idő egyenletességét bizonyos majdnem periodikus mozgások érzékeltetik (amelyek a kis súrlódási erő miatt szinte szabályszerűek), mint pl. a Föld tengely körüli forgása és Nap körüli keringése, melyek jelentősen befolyásolják a földi életet. Egy jó példa az anyag átdolgozására – a nyugalmi állapotú ún. statikus makroszkopikus szerkezetek (pl. épületek) és az új tulajdonságú vegyi szerkezetek mellett, melyek az előre elképzelt formák szerint valósulnak meg – az elektromos áram, vagyis az elektronok áramlása. Ez mikroszkopikus anyagi tartalom szempontjából ugyanazon természetű, mint más tárgy anyaga. A különbség csak az, hogy ebben az esetben az egyfelé irányított elkülönített elektronok erőltetetten követnek egy rendezett mozgást egy bizonyos irányba, megadva nekik azt a lehetőséget, hogy makroszkopikusan is észlelhetően megnyilvánuljon több mikroszkopikus jellegük (pl. a mozgási energiájuk és a mágneses terük), azok rendezett összeadása által. Az ilyenszerű, de összetettebb eseményláncok alkotása által jön létre, először az egyének képzeletében, majd az egész közösségben, a tér-idő szerkezetű öntudat, mely majd a továbbiakban az illető társadalom történelmi öntudatát hozza létre.

Az írás kialakulása nagymértékben segítette az események pontosabb megjelölését. Az előbbiekből az a bátorító tény is következik (amivel sokan nem számolnak), hogy az egészséges ember, ha nincs megzavarva, megvalósíthat önmaga számára egy optimális környezetet anélkül, hogy károsan veszélyeztetné a környező növény- és állatvilágot, mely számára szükséges, ha áthatóan használja egész gondolkozási képességét (főleg a megelőző képességet), fejben kiválasztva a legmegfelelőbb eseményláncokat. Ezáltal megvalósíthat egy megfelelő életfolyamatot és egy emberhez méltó, tartós, alkotó életet, nem elfelejtve, hogy az emberi élet tulajdonképpen az agyban lejátszódó eseményláncok összessége, melyeket a külső környezettel való kölcsönhatási alkalmak idéznek elő az agy aktív részvételével, miközben pozitív és negatív lelki érzések keletkeznek aszerint, hogy hogyan értékeljük az új jeleket és üzeneteket és azoknak összefüggéseit a korábban rögzített adatokkal. A gondolatunkban ezek az események egy folytonos sorban jelennek meg, és az egymáshoz viszonyított helyzetük szerint értékeljük őket, figyelembe véve a régebb vagy később megtörténteket is. Mindezek által emelkedhetünk az állati viselkedés fölé, melyet főleg az ösztön és egy nagyon leegyszerűsített megelőző gondolkodás jellemez. Ezért alaposan meg kell értenünk az életet, benne azoknak az állandóknak a szerepét, melyek a világ jellemzőit befolyásolják. (A DNS-molekulák láncai szabályozzák az élettartamot, idő előtt elöregedett sejtek keletkezhetnek, ami főleg hiányos táplálkozás, mozgáshiány és káros környezet esetén idő előtti öregedést okozhat. Például egy 10 éves gyermek 80 évesnek tűnhet. Ha a DNS-láncnak nem lennének hibái, szinte örök életűek lehetnénk.)

A társadalmi egyensúly, hasonlóan a gázok esetében kialakuló egyensúlyi állapotokhoz, nem egyöntetűen azonos jellemzőkkel rendelkező egyedek összessége, hanem különbözők dinamikus egyensúlyi állapota, amelyben az egyedek jellemzői állandóan változnak, akár a gázmolekulák sebessége úgy, hogy együttes hatásuk egy bizonyos érték körül ingadozzon, nagyon kicsi eltérésekkel, akár a teljesen elszigetelt állandó térfogatú gáz nyomása. Az ilyen társadalmi egyensúly a teljesen tradicionális önfenntartó és elszigetelt társadalmak esete, mint az őserdőben élőké. Ha pedig valamely paraméter egyenletesen vagy hirtelen változik, akkor mind a gázok, mind a társadalmak egyenletes vagy robbanásszerű változáson mennek keresztül, ami több jellemzőjük gyors változásához vezet. Az első eset a demokratikus társadalmaké, a második a diktatúráké, amelyek előbb-utóbb forradalmi változásokon mennek keresztül.

Nem szükséges részletezni, hogy az emberi társadalom magában hordozza a fizikában tanulmányozott, kölcsönhatásban lévő többtest problémájának sok jellemzőjét is. Ebben az is megtörténhet, hogy egy-egy egyén nagyobb hatást gyakorol a többire (ez lehet politikus vagy atomenergiát vagy gyógyszert felfedező tudós), aki karizmatikus egyéniségével (a politikus esetében) vagy tudásával láncreakciót válthat ki az információáramlat segítségével. Ilyen hirtelen befolyás általi csoportos irányzatváltozás pl. a gáz- és folyadékmolekulák esetében is megtörténik, amikor egy spontánul más irányba mozduló molekulához egyenként más molekulák is tapadnak a kohéziós (összetartó) erő segítségével. Így egy kis különálló más irányú áramlatot hoznak létre, mely megsokszorozódva felerősödhet és létrehozhat egy kisebb forgószelet vagy egy tornádót, melynek forgási iránya a legelső molekulacsoportosulás forgási iránya szerinti.

Még a művészek is képesek ilyen tömeges hatásra, rezonancia-jelenséget gerjesztve a többiekben, a belső szépérzékre hatva, majd azt továbbfejlesztve egy bizonyos irányba. Egyes esetekben, ha például egy javasolt divatforma valami kellemes vagy érdekes jelleg miatt találóan elfogadható, akkor rezonanciaszerűen egy ideig divathóbort alakul ki (sokszor érdemtelenül, mert nem vagy alig praktikus). Ha a praktikusság is jól beépült az új divatba, akkor a divatcikk hosszú ideig életképes.

Az előbb említett kölcsönhatásban lévő több hasonló egyed jelenléte miatt egyrészt nem is beszélhetünk független egyéni állapotokról (az egymásra hatások összetettsége miatt szinte kaotikusnak, felfoghatatlannak tűnik egészében a rendszer). Másrészt sok rejtett vagy nagyon nehezen felfedezhető paraméter jelenlétének kihatása még jobban bonyolítja a rendszer működésének megértését. Ezek miatt a társadalmi jelenségek összesített jellemzőit főleg statisztikai mérési adatok tanulmányozása által lehet jól kimutatni, feltárva fontosságukat, azt, hogy milyen tényezőktől függenek, és milyen befolyást gyakorolnak rájuk egyes belső vagy külső hatások. Egyik közismert általános statisztikai összefüggés az, hogy akár a gázmolekulákra jellemző sebesség, az egyének tulajdonságai (képzettség, társadalmi beilleszkedési készség) is a legtöbb esetben az átlagérték körüliek, nagyon kevés azoknak a száma, akik ezt túllépve vagy ezen jóval alul maradva tűnnek ki, hasonlóan például a molekulák sebességének szimmetrikus Gauss-elosztásához.

Az egyének vagy a csoportok közötti kapcsolatokban jól érvényesül a hatás–ellenhatás törvénye, melyet sajnos sok, egyébként jól képzett politikus nem vesz figyelembe, amikor nem emberséges, hosszú távon káros döntésével saját maga vagy csoportja ellen hergeli a polgárokat, elveszítve őket mint pártfogókat. Ez akkor történik, ha nem tanulmányozza hatásának őszinte visszhangját. Ezért ha valaki tartósan akarja befolyásolni a többieket, akkor alaposan tanulmányoznia kell hosszú távú érdekeiket és azok alakulását. Megtörténhet, hogy pillanatnyilag sikert ér el, mert gyorsan tudott hatni egy olyan tényezőre, amelyre a befolyás bizonyos rövid távú érdekből láncreakció által továbbterjedt, rezonanciát hozva létre, de később kiderül az emberek tudatában, hogy ez csak látszatra képviselte az ő igazi céljaikat, nem segítve őket hosszú távon. Ilyenkor elfordulnak, vagy roszszabb esetben egyenesen szembefordulnak az illető személyiséggel, akár fizikailag is megsemmisítve. A legnagyobb dühöt a becsapás érzése gerjeszti, és ez az elvakultságig és agresszivitásig fokozódhat, ha az illetőről kitudódik, hogy szélhámos, önző.

Ahogyan a nagyobb elektromos feszültség jobban serkenti az elektromos töltések mozgását, vagy az erősebb gravitáció minden test gyorsulását, ugyanúgy az erős, tartalmas hatás nagymértékben befolyásolja az emberek tevékenységét, míg az akadályok, akár az elektromos ellenállás, fékezik. Mondhatjuk, hogy utánozódik Ohm törvénye, amely azt mondja ki, hogy az elektromos áramerősség értéke egyenesen arányos az alkalmazott elektromos feszültséggel és fordítottan arányos az elektromos ellenállással. Persze a társadalomban nem alakul ki egy tisztán egyenes és fordított arányosság, más befolyásoló tényezők jelenléte miatt. Megtörténhet még az is, hogy egy-egy tényező az előzőhöz képest ellenkező irányba viszi a fejlődést, egy hamis vonzó hatással (szimmetriasértéssel) megzavarva a köztudatot, felhasználva az információáramoltatás lehetőségét. (Hasonló ehhez a vastaps kialakulása, mely rövid tartamú, ha nem mutatkozik a többség tudatában megérdemeltnek, vagy hosszú, ha a nagy többségben mély a hatás, erős rezonanciát gerjesztve.) Ezért alaposan fel kell tárni a társadalmi jelenségeket befolyásolni képes tényezőket, majd növelve vagy csökkentve az értékeiket, tanulmányozni, mérlegelni kell azok kihatásait, gondolatban elemezve határértéki hatásukat az idő függvényében, a matematikai analízisben használt határértéki számításhoz hasonlóan. Így, hoszszas töprengés által, nemcsak megsejthetjük, hogy az idő elteltével egy-egy tényező milyen hatást gyakorol, hanem minél több feltételezett megoldást elemezve a legmegfelelőbbet választhatjuk, mely hosszú távon is jónak bizonyul.

A társadalomban is működik a fizikában érvényes legkisebb hatás elve, mely szerint a legtöbb jelenség úgy valósul meg, hogy a legalacsonyabb legyen egy fő paraméter értéke (pl. a gravitációs térben a ferdén vagy vízszintesen dobott tárgy akkor jut a legrövidebb idő alatt szabadon mozogva a végpontba, ha parabolapályán halad). Most a hosszabb távban gondolkodó emberek és társadalmak, tanulva az azelőtti társadalmak kudarcaiból és sikereiből, úgy igyekeznek megszerezni és gyarapítani anyagi és szellemi értékeiket, hogy a leghatásosabban és a legkisebb anyagi és szellemi ráfordítással érjék el azokat. E tevékenységet megzavarhatják különböző belső és külső tényezők (ismerethiány, oktalan ambíciók, önzés, rövid távú gondolkodás, eltorzult alkotói képzelet, mely a valóságtól távoli, misztikus és fanatikus szellemi világképet gerjeszt, melyek nemcsak másoknak, de az illető személyeknek is kárt okoznak főleg a pazarlás és a környezetkárosítás által), megakadályozva, hogy a természettel összhangban kialakulhasson egy tartósan kellemes összhangú társadalmi élet.

A komplementaritás elve szintén működik (az elemi részek, nem ellentétesen, hullámként és részecskeként is megnyilvánulnak), vagyis minden egyén egyszerre többféle jellemvonással is bírhat (pl. munkahelyi ténykedése mellett otthon kertműveléssel is foglalkozhat), épp az előbbi többféle jellemvonás együttes jelenléte miatt.

A társadalmi stabilitás jó mértéke az, hogy mennyire bírja ki a külső negatív befolyást, mely életellenes. Ez hasonlít a bolygók pályájának esetleges megzavarásához, ha közelébe kerül egy nagy tömegű égitest. A társadalomnál rossz esetben létrejöhet egy társadalmilag szentesített defekt-állapot (főleg a fiatalok körében, meggondolatlan túlbuzgóság és ismerethiány miatt), amely láncreakció útján robbanásszerűen elterjed, aláaknázva az addigi egyensúlyt, rossz irányra fordítva a köztudatot (ha a társadalom nem tud eléggé rugalmasan reagálni és kivédeni a zavaró hatást). Ezáltal a szocietás rossz irányba fejlődik, visszafejlődik.

A társadalom esetében is, hasonlóan a kvantumfizikai energiaszintekhez, léteznek rangszintek, a beosztástól függően. Egy magasabb szintre pluszképzés által lehet jutni (a magasabb kvantumszintre többletenergia felvétele által), lefelé alacsonyabb szintű életkultúra elfogadása, vagyis kultúraelhagyás révén lehet jutni (ennek a kvantumfizikában energialeadás felel meg).

A társadalom erőssége, stabilitása attól is függ, mennyire közösek az egyének gondolatvilágainak részei. (Ha az egyének gondolatvilága halmazának metszetei nagyok, vagyis nagy az egyének gondolatvilágának közös része, akkor a hirtelen jött más irányú külső vagy belső befolyások nem zavarják meg a rendet.) Természetesen ennek a közös gondolatvilágnak a tartalma és százalékaránya állandóan változik, az egyének és a társadalom fejlettségi szintjének függvényében. Ha a közös gondolatvilág jó megfelelője az egyének hosszú távú belső lelki természeti igényeinek, akkor a társadalom stabilitása hosszú távon is nagy lesz. Ilyenkor még az addig eltérő gondolkozású és magatartású egyéneket is sikerül nagymértékben ráhangolni az emberi természetnek megfelelő rendszabályösszességre, sikeresen kivédve a belső vagy külső egyéni vagy csoportos spontán (pl. rossz szokás, terrorakció) vagy megfontolt (pl. külső gazdasági zavaró hatás, vámintézkedés) zavaró hatásokat.

Az is fontos, hogy egy társadalom ne más társadalom munkáját vagy természeti kincseit használja ki és úgy tartsa fenn látszólagosan a stabil belső egyensúlyt, mert ez hosszú távon nem biztosítható, és előbb-utóbb összeomlasztja e látszólag stabil rendet. Ez utóbbi nyersanyag-áremelkedés vagy erőteljes pazarlás esetében, nyersanyagkifogyás és környezetrombolás útján történhet meg (ritkábban esetleg a nyersanyagexport bojkottja is közbejöhet, ahogyan főleg a kőolajjal történt, különböző érdekek ütközése miatt).

A társadalomban is van egy fejlődési irány. Ez lehet pozitív, ha a társadalom egyre emberibb, környezetkímélőbb lesz, elősegítve az ember alkotó kibontakozását, és negatív, ha ennek fordítottja alakul ki. (Az elemi részeknél a bonyolultabb struktúra felé haladás pozitív, a szétbontó hatás negatív.) Itt megemlítjük, hogy a társadalmi korok és a fontosabb események idő szerinti megjelölését és sorrendezését a Föld Nap körüli keringési idejének (egy év) köztudatban rögzített sorszáma segítségével végezzük a történelemtudomány keretében.

A viszonylagosság is megnyilvánul (pl. idő, rang) a fejlődési szint esetében, míg az abszolút értékek főleg szellemi téren érhetők el.

(folytatjuk)