Magyari Barna

Kevés a sugárzás

a világegyetem lett iskolánk

a boldogságban a csók néma tan

naponta seftelünk s jellemünkben

a gazdagságnak trónbeszéde van

csillog pénz-őfelsége a csóró

utána csak nyálnedvekkel nézhet

s mint kisgyermek a krémest ruháján

elmaszatolja a szegénységet

mert kevés a szeretet sugárzás

szívem néhány ózonlyukat termel

születés és végzet e két pont közt

befejezetlen remény az ember

A költő infrastruktúrája

a költőnek jó az infrastruktúrája

az alany és az állítmány fesztelen ég

könnyen tisztítható nem gyűrődik nagyon

a hölgyekre fogalmazott meztelenség

az idillben nincsenek szerek csak szemek

testről testre anyajegy száll barna lepke

gyönyör lebbenti a valót két pislogás

között elvékonyodik a vágyak leple

de néha kialszik egy lámpa a lányban

a boldogságban is lehetnek zárlatok

sokan sétálnak este tíz óra után

agyamban ballag az egész s én fáradok

Magyari Barna költő, újságíró (Nagyszalonta, 1965). Nagyváradon érettségizett 1983-ban, majd szülővárosában az Arany János Emlékmúzeum munkatársa volt. 1988-ban Magyarországra települt. Pedagógusi diplomáját Békéscsabán szerezte. Jelenleg a Békés Megyei Hírlap szeghalmi szerkesztője. Négy kötete (Áthúzott hallgatás, A költők belevizeltek a Dunába, A szeretet szele, Esőre áll a csípőd) jelent meg.