László Ernő

A padka is járható

Hiába tudják, nem vagy útonálló,

mert úton vagy, gyakran útban vagy.

Gázolóknak mindenütt szűk a gázló,

ha előttük s szembe más halad.

De te ne azért tereld el nyájadat

előlük, hogy akadék ne légy!

A padka is járható, s van magasabb

szempontod s jobb okod: hogy túléld.

Félned van kiért, és van mit féltened:

messzi a rét, s a juhaid éhesek,

értük felelsz a Számadónak.

Gyenge bárány a remény, óvjad,

gazdátlanságban pusztulni ne hagyd!

Vigyázz rá, s őrizd meg magad!

Láttam országot…

Láttam országot, erdőt, fészket égni,

a sárkány torkát régóta ismerem.

Piromániák tanítottak félni,

de szeretni a pásztortűz szerelem.

Vakultam én már ívfénytől annyira,

Kis híján tisztán látásom veszett el.

Tudok napfogyást fényszűrőn látni ma,

de örülni csak csillagnak szemekben.

Mert láttam remények fundamentumát,

falát repedni s dőlni szennyes ártól,

jeges szélvihart bordákon fújni át,

se tűz, se víz hatalmát nem csodálom.

A szél csendje nekem többet, nyugtot ád,

s a szomjhalál előtti kortyot álmodom.

Kerítetlen reményen

Sosem vetkőztem spanyolfal mögött,

ajtóm éjjel nem zártam magamra,

bárki rám nyitott két álom között,

vihette, ha szívemet akarta.

Nem a lelkem fordult visszájára,

hamis neszekre lettem éberebb:

minden sanda szándék moccanása

felriaszt és szűkölök, mint az eb.

Génjeimbe házőrző programot,

félve-féltő hűséget olthatott

az Isten, mert e nemzethez kötött,

hol a vélt és valóban nagy bajok

ki-be járnak, akár a tolvajok.

Kerítetlen reményen őrködök.

Nomádok

Kopár határunkban nincs már mit keresned,

friss fű híján kórón szédeleg az állat.

Csordád idén újabb éhes csordát ellett,

ha itt hagynád, kettős bűn rína utánad.

Nomád élet, bizony, neked is menned kell.

Van még tipratlan rét, akad a nap alatt

erdő, melyben soha nem járt még senki sem,

terelésre hű eb, itatásra patak.

Mindőnknek menni kell csordástól, marhástól

inkább, semhogy mindent veszendőbe hagyjunk.

Amire megszoknánk, lemondunk e tájról,

nehogy úgy járjunk itt, ahogy nem akartunk.

László Ernő a Vas megyei Mesteriben született 1939-ben, Celldömölkön érettségizett, majd az ELTE bölcsészkarán végzett. Utána három évig idegenvezetőként dolgozott, majd 1965-től nyugdíjazásáig kollégiumi nevelőtanár volt. Fiatalon folyó- és napilapokban (Kortárs, ÉS, Új Írás stb.) közölt, később nem publikált. Első kötete csupán az idei könyvhétre jelent meg, Ropog az élet címmel.