Papp László

A fizika és a matematika néhány egyetemes törvényének és szabályának érvényesülése az emberi társadalomban (2.)

(folytatás előző számunkból)

Ahogyan két azonos frekvenciájú, de különböző fáziseltolódású rezgés összetevése (interferenciája) által egy más amplitúdójú rezgés keletkezik, ugyanúgy két vagy több ember viselkedésének egymásra hatása egy új viselkedési formát eredményez (a tudomány esetében egy új gondolat, tudományág vagy tudomány keletkezhet). Ezen esetekben az összhatás lehet egymást erősítő vagy gyengítő, egészen a megsemmisítésig.

A viselkedés és főleg a tudomány, a kultúra az emberi köztudat által integrálódik, elemei a tudatban egymásra tevődve is hatnak egymásra, új irányzatokat gerjesztve, leginkább a kultúra terén. Ez erőteljesebben történt a maradandó írás széles körű elterjedése óta, kialakítva a köztudatban különböző történelmi korokat, az addig összesített kultúraanyag mennyisége és minősége függvényében. Így az idő teltével e korok bonyolódtak, és az emberi társadalmak egyre tökéletesebbekké váltak a gazdaság és kultúra szempontjából. Az ősközösségi társadalmi rendben először főleg az ösztön irányította a családot. Ezért először a gyermeket gondozó anya lett a család irányítója, továbbfejlesztve az örökölt szervezési képességeket, kialakítva a matriarchátust. Később a férfiak fegyverfejlesztő és vadászatfejlesztő felfedezései által a köztudatban jobban előretörtek a logikus gondolkozás elemei. Ennek rendszerét a gyakorlat közvetlen közelségében élve a férfiak magasabb szintre emelték, kialakítva egy hathatós irányítási rendszert, akárcsak a vadászatban. Ezért ezek után ők vették át a társadalmi irányítást is, kialakítva a patriarchátust. Napjainkban, amikor a lányok és a fiúk azonos szintű képzést kapnak a kultúra minden terén, elmosódott a nemi szintű megkülönböztető vezetés, és mindkét nem képviselőiből lehet legmagasabb tisztséget vagy kulturális rangot elérő ember, ha a közéletben arra érdemesnek bizonyul. (Az őserdőkben a teljesen tradicionálisan működő társadalmi rendben szinte semmi történelmi korszaki különbség nem jelenik meg, mert a környezet biztosította szinte teljes ellátás kevésbé serkenti az embereket a tökéletesebb életmódra).

A fentiek jól mutatják a matematika egyik legösszetettebb műveletének, az integrálásnak (összegezésnek) a társadalmi kivetítődését, mely napjainkban is érvényesül. Ennek irányítottsága bonyolult többtényezős függvény, amely tényt sok vezető szerepre törekvő ember ki is használ, tudatosan vagy nem, jó vagy rossz irányba. Mindezzel már a matematika társadalmi kivetítődéséhez jutottunk, akárcsak a jóval előbb említett Gauss-elosztás (disztribúció) és a határérték-számítás által. E tudományhoz kacsolódva még megemlítjük az egyes társadalmi elemek jellemzői közötti egyszerű összefüggések matematikai megfelelőségét. Ezek közül sok kétváltozós (biner) összefüggés van. (Rövid szakértelmezés: Ha két adott halmaz elemei között egy bizonyos kapcsolat létezik, azt mondjuk, hogy a két halmaz ezen elemei egy adott biner relációban vannak. Jó példa erre a vegytanban tanulmányozott biner vegyületek csoportja, ahol a molekulák létrejöttében csak kétféle elem vesz részt, mint ahogyan a hidrogén és az oxigén vegyi kötése által létrejön a víz. Lényegében ez a reláció az összes olyan rendezett [x, y] elempár halmaza, amelyben x az első, y a második halmaz eleme, x és y között pedig fennáll az adott kapcsolat vagy megfeleltetési szabály. Ha ez a kapcsolat ugyanazon halmaz elemei között áll fenn, akkor az adott biner relációt homogénnek mondjuk. Ilyen például az egyváltozós valós függvény esete, amelynél a változó és a függvény értékei is a valós számok halmazához tartoznak. Ha az elempárok halmaza üres halmaz, akkor ennek 0 reláció felel meg.) Ilyen társadalmi összefüggések az ismerősség, a barátság, a szülő-gyermek, a rokoni, a fiatalabb-idősebb közötti kapcsolatok, a különböző nyelvű országok szavai közötti kapcsolat a közös megnevezésen keresztül, a diplomáciai kapcsolatok (ennek keretében bemutathatjuk a kiegészítő relációt, amely azon államok között jön létre, amelyek nincsenek diplomáciai kapcsolatban egymással, de ugyancsak a Föld államai, és kapcsolataik az összes államközi kapcsolat részhalmaza, kiegészítve a diplomáciai relációkat), a tisztelet, a szeretet, a kollegialitás, a kiegészítő relációk, amelyek nemcsak hogy léteznek, hanem életünket irányítják. Ezek között egyesek természetüktől függően lehetnek rendezési vagy ekvivalenciai összefüggések. Az utóbbi reflexív, szimmetrikus és tranzitív. A társadalomra vonatkoztatva például mennyire a jót gerjesztő hatású az, ha egy-egy értékes kapcsolat, mint például a tisztelet, szimmetrikus és tranzitív az emberek között! Ennek be nem teljesülése elkeseredést, frusztrációt okozhat. Ha a halmazok elemei közötti összefüggés keretében egyik halmaz mindegyik eleme a másik halmaz mindegyik elemével összefüggésben van, akkor az összefüggés egyetemes. Ez a társadalom esetében egy ideális helyzet lenne (jó kapcsolatok megvalósítása esetében). Viszont jó irányzatú homogén bináris összefüggések, amelyeknél a lehető öszszefüggések egy szűkebb körű halmaz elemei között jönnek létre, gyakran megvalósulhatnak (pl. intézményekben).

Szintén a matematikához kapcsolódik az emberi megismerés határainak pontos megvilágítása. Mint ismeretes, az ember az őt körülvevő világot a különböző észlelt adatok, jellemzők, illetve a jelenségek és események törekvései alapján elemzi és értelmezi. Ezek közül egyesek általánosak, mint pl. a tömeg, vagy ellentétesek, mint a mágneses pólusok és egyes társadalmi jelenségek, melyek annak ellenére, hogy különböznek, egyszerre vannak jelen a megfelelő jelenségben. Ezenkívül az ember a megismerés folyamatában felhasznál régebbi adatokat és másokkal folytatott eszmecseréket. Ezután agyának elemző, alkotó összeállító képességével és a memória aktív segítségével modellálja a világ egyes jellemzőit. Majd gondolatilag tanulmányozza ezt a modellt, a képzelet segítségével módosítva egyes elemeit vagy értékeit, hogy új következtetéseket kapjon. Ezáltal egy bizonyos öntudat is kialakul benne. Jelenleg ezt a képzeletbeli modellálási tanulmányozási módszert széles körben használják. Így a nagy teljesítményű elektronikus számítógépekkel keresnek magyarázatokat bizonyos összetett jelenségekre, melyek a biológiára, a kozmikus térre, időjárásra, földrengésekre jellemzőek, azért, hogy előre láthassák jövőbeli viselkedésüket. Ugyanígy tanulmányozzák egyes autók, repülőgépek, rakéták tervei számítógépre átvitt modelljeinek viselkedését nagy sebességnél és baleseteknél (főleg ütközések esetében), axióma-rendszereken alapuló bonyolult matematikai eljárásokat használva. Annak ellenére, hogy ezek a módszerek nagyon hathatósak és gyorsan visznek egyre közelebb a valósághoz, a megismerés abszolút küszöbét nem érhetjük el, mert sem a rendelkezésünkre álló adatrendszer, sem a gondolatban és a számítógépen használt operációs rendszernek a matematikai alapjai nem lehetnek soha teljesek. Az első hiányosság abból származik, hogy nem tudhatunk egyszerre mindent az anyagról, mely nagyon sokféle változatban, formában és méretben jelenik meg mikro és makro mértékben is. A műszerek sem képesek abszolút pontossággal észlelni az anyagban történteket, a részecskék állandó mozgása miatt. Ezért mi csak kivonatolhatjuk a tárgyakat és jelenségeket, jellemzőik alapján, fogalmakat alkotva, melyek ezeknek egyszerűsített megfelelői az eszünkben. Ezek tartalmazzák az észleltek főbb jellemzőit és működési szerepeit az egyezményesen választott szempont szerint (pl. ajtó, szél, víz vagy elektromos áram). Emellett még megkülönböztetünk más mellékes jellemzőket (pl. szín, anyagféle stb.). A távolságot, felületet, térfogatot tartalmazó fogalmak esetében, mint pl. épületek, fák stb., az észlelt képek a valóság elvonatkoztatásait képezik, melyek méretei és kontúrjai egy átlagérték körül rezegnek állandóan, külső befolyás nélkül is, az azokat összetevő részecskék állandó rezgése miatt. Tehát gyakorlatilag, a mikroszkopikus léptéket is számítva, az összes tárgy állandóan változtatja alakját (még az úgynevezett statikus szerkezetek is, mint az épületek, nem csak a mozgásban lévő élőlények). Így az alak soha sem lesz azonos az azelőtt észlelttel, még ha nem számítanánk is azok időbeli megrongálódását. Ezért, főleg az elemi részek és a gázok fizikájában és az összetettebb gazdasági, társadalmi tanulmányoknál, ahol a részecskéknek vagy az embereknek nagyobb szabadságuk van, hogy megváltoztassák egyes jellemzőiket (a mozgási jellemzőiket, de főleg a viszonylagos helyzetüket, mivel állandóan más-más részecskék, molekulák vagy emberek kerülnek kölcsönhatásba egy adott pillanatban), csak a statisztikatudomány érhetett el eredményeket, mivel meg tudta magyarázni az összefüggéseket az egyének jellemzői és az általuk alkotott közösség jellemzői között. Ezeket az összefüggéseket a keleti gondolkodás nem tudta megmagyarázni, mivel nem uralta azokat a matematikai tudományos következtetéseket, melyek az állandó változásban lévő részecskék paraméterei és az egész rendszer paraméterei közötti összefüggést határozzák meg, ugyanúgy, mint az elszigetelt gáz makroszkopikus nyomása és hőmérséklete közötti összefüggést, melyet a molekulák négyzetes átlagsebessége határoz meg. Így sikerült uralni a fejlett matematika alapján az előbb említett tudománynak azt a kaotikus jelenséget, amely a tradicionális gondolkozás szemszögéből emberi ésszel felfoghatatlan volt. Később a mikroszkopikus és a makroszkopikus állapotok közötti összefüggések matematikai leírása még elmélyültebben fejlődött tovább a kvantumfizikában, sikert érve el az atom szerkezete, energetikai mechanizmusa és az általuk kibocsátott fény színskálája rendszerének matematikai leírásában, mely széles körű alkalmazást nyert a kémiában, elektronikában, az atom- és magfizikában. Konkrét eredményei az atomerőművek, a nukleáris hasadással vagy fúzióval működő fegyverek, a félvezető diódák, a tranzisztorok, az integrált áramkörök, melyeket széles körben alkalmaznak elektronikus készülékekben, főleg számítógépekben, a gerjesztett atomokkal működő, keskeny egyszínű fénynyalábot kibocsátó készülék (a lézer).

Az emberi társadalom esetében fontos szerepet játszanak a lelki tényezők is, ami még jobban bonyolítja a társadalom kaotikus jellegét. A társadalmi jelenségek kontroll alatt tartásának legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb módozata a modern demokrácia lenne, az emberek közötti kapcsolatok humánus harmonizálása által, tudatosítva a reális lehetőségeket, nevelés által biztosítva mindenkinek a megfelelő fizikai és szellemi felkészülést az összes tudomány eredményei alapján, tekintetbe véve az ökológiai követelményeket is. Itt megemlítjük, hogy a modern demokráciák Nyugat-Európában alakultak és fejlődtek ki az ókori görög demokrácia tökéletesítése által, összhangba hozva a demokráciát az egyetemes humanizmussal a döntő tudományos eredmények alapján. Ez a folyamat néha békés, néha kanyargós, sokszor konfliktusokkal, embertelen cselekedetekkel teli utakon és periódusokon keresztül valósult meg. A humanizmus és a tudomány Európa-szerte főleg a nyugat-európai latin keresztény egyházak támogatását bírta. Tanulási és alkotási feltételeket teremtettek, s ez a fejlődés felgyorsulását főleg szellemi téren elősegítette. Az elszigeteltség a felfedezések láncolatát lassította volna és időveszteséget okozott volna a fejlődésben. Mindezek által jutottunk oda, hogy az Európai Unióban egyik állam se legyen felsőbbrendű, és mindegyik egyénnek joga és lehetősége legyen optimálisan megoldani az őt esetleg ért sérelmet, melyet a társadalmi élet változatos jelenségei okozhatnak. (Az egyháznak a tudományra és technikára gyakorolt serkentő vagy fékező hatását az a kínai példa is jól bizonyítja, mely egy ottani 20. század eleji repülőgép-szerkezet feltalálójáról szól. Az illető által feltalált működő készüléket a kínai császár is megszemlélte, majd egyházi tanácsadóival a készülék összetöretését és a feltaláló kivégzését döntötték el, mert attól tartottak, hogy az ilyen új találmány kiszámíthatatlanul megzavarja a világ rendjét. Ott tehát még a modernebb technikai találmányokat sem engedték érvényesülni, nem úgy, mint Európában, ahol csak az egyházzal ellenszegülőket büntették meg, mint Galileo Galileit, akinek visszakoznia kellett az inkvizíció előtt, és Giordano Brunót, akit máglyán égettek el, míg Tycho Brachét és Johannes Keplert egyházi csillagászként még támogatták is munkájában. Kepler így kidolgozhatta heliocentrikus elméletét.)

Határolja a megismerést az is, hogy a matematikai axiómák rendszere nem zárt, így utólag kiegészíthető. Tehát gyakorlatilag a matematikai rendszer mindig hiányos, úgy, ahogyan ezt 1931-ben bebizonyította egy nagy matematikus, Kurt Gödel, David Hilbert ragyogó tanítványa. Ezért egyes matematikai kijelentéseket sok esetben nem lehet bebizonyítani, csak végtelen számú művelet által, végtelen idő alatt. Ez azt tükrözi, hogy a mi és számítógépeink gondolkozási rendszere mindig tökéletlen marad. Mindezek tudományos alapokból kiindulva jól megvilágítják, hogy bármennyire szélesítjük és elmélyítjük tudásunkat, ez csak abban segít, hogy némileg közeledjünk a világot jellemző abszolút igazságokhoz, de nem engedik meg, hogy azokat elérjük. E problémák megismerése segít abban, hogy ne hagyjuk magunkat elveszni az életben, amikor azok a jelenségek hatnak, melyek első látásra kaotikusaknak tűnnek, hanem használjuk bizalommal agyunk szellemi képességeit és annak minden lehetőségét. Így elkerüljük, hogy ama felfogás alá rendeljük magunkat, mely úgy véli, hogy az ember nem irányíthatja sorsát (nem értve a több test közötti kölcsönhatások mélyreható jellemzőit és törvényszerűségeit, a kezdetben nehezen észlelt, rejtett paraméterek szerepét, ezek uralását és hasznosítását).

Érdemes megemlíteni, hogy Constantin Noica egyetemes gondolkozású román filozófus, aki matematikában és fizikában is jól képzett volt, sikeresen felhasználta a két tudomány egyes elemeit a természet és főleg az általános emberi magatartások leírásának javítására. A Matézis vagy az egyszerű örömök és a De Caelo. Próbálkozás a megismerés és az egyén körül című munkáiban megjelölte a megismerés határait, jól megvilágítva a bonyolult átmenetet egyik felfogásból a másikba (ami azért jön létre, mert nem felejtünk el teljesen mindent, amit memorizáltunk), szépen kifejezve, hogy „ez az átmenet egyik felfogásból a másikba, egyik gondolati állapotból a másikba egy finom kényes anyag – mert mindegyik felfogás magával hordoz egy egész sor gondolatvilágot és ész-állapotot.” (Ami teljesen igaz, ha a szellemi bonyolultság mellett arra is gondolunk, hogy milyen erős kellemes vagy kellemetlen érzés hathat át bizonyos konkrét esetekben, mint amikor például megszabadulunk egy veszélyes helyzetből, vagy elveszítünk egy szeretett kedves személyt.) Noica nagyon jól integrálta például a fizikában használt vektor és a matematikában használt mátrix fogalmakat, sikerrel újítva meg a filozófia nyelvét. A természetet egészében szemlélve következtette Noica, hogy a jó a rosszal szemben egyirányúan integráló képességű a természet fejlődésére és önszerveződésére vonatkoztatva, megalapozva optimista szemléletű filozófiáját.

Lassító tényezők: a memória konzerválási tendenciája és a fennmaradási ösztön diktálta túlzott óvatosság, amelyek a régihez való ragaszkodást és általános ellenszenvet gerjeszthetnek az új iránt és más emberek iránt, még ha azok csak jó gondolatokkal közelednek is. Szorgalomhiány, különböző véletlenszerű okokból vagy pontossághiány miatt elkövetett hibák, a zavaró befolyások vagy a téves felfogások okozta sorozatos tévedések, a tényezők igen nagy száma, átláthatatlansága az ész számára, ami megnehezíti a követhetőséget, egyes tényezők, lehetőségek nem ismerése, csökkentett megfigyelési és követési lehetőségek. Az elnevezések, fogalmak pontatlansága, nem egyértelmű jelentése, a fogalmak tartalmának változása, a nyelvben bekövetkezett megegyezéssel megtörtént változtatások és egyes tárgyak átalakulása gyártás által (új technológia, találmányok). A rész-egész, sajátságos-általános bonyolult összefüggései. A helyes megoldás kiválasztásának nehézsége, ha egyszerre több hasonló megoldási javaslat fogalmazódik meg. A nem szándékos hibás gondolkozás, hiányos ismeretek, a tényezők nem alapos ismerete, a rossz helyzetfelmérés, a rendszertelenség. Az ellenségeskedés és gőg okozta felületes, hibás helyzetfelmérés, egyes fontos tényezők szándékos figyelmen kívül hagyása miatt kialakult gondolkodás, melyek zavarják a helyes következtetést.

Gyorsító tényezők: a létért való küzdelem és a fajfenntartási ösztön által gerjesztett egészséges kutatói, alkotói szenvedély és gondolkodás aktív jelenléte, amely megfelelő képességekkel, felkészültséggel és körülményekkel (természeti, gazdasági, kulturális), becsületességgel és jó munkaritmussal társulva új, jobb kigondolásokat, felfedezéseket eredményez. Hajlandóság a hibás és kevésbé hatékony módszerek gyors elhagyására és az igazolt jobb módszerek átvételére és kombinálására, jobb ötletekkel való kiegészítésükre. (Az utóbbi követelmények még jobban érthetők a mostani széles körű számítógép-felhasználás és jó alapprogramok korában.) Még fontos az alkotások összhangja a humanizmus, a környezetvédelem, az ember és a társadalom törekvéseivel és lehetőségeivel. A társadalom biztosítson minél kellemesebb munka-, kutatási és alkotási lehetőségeket, megfelelő, korrekt, ösztönző eredményértékeléssel.

Az érzések, érzelmek, a jó, szép és összhang iránti érzékenység, a szokások, a szorgalom, az alkotás és az adás öröme, az emberek közötti viszonyok és általában mindenféle emberi képesség és jellemvonás felsorolható pozitív vagy negatív tényezőként. (Pl. egy adott szorgalommal lehet szolgálni egy humánus vagy egy nem humánus célt.) Ezek soktényezős hatások, melyeket belső (egészség, munkabírás) és külső feltételek befolyásolnak.

Jelen lehetnek kényszerítő körülmények is. Közülük egyesek fejlődést gátlók, mások azt segítők. Így pl. gátlók az anyagi lehetőség, vezetői vagy szakemberi felkészültség, képesség hiánya, betegségek, természeti katasztrófák, környezeti ártalmak, rossz külső gazdasági vagy politikai tényezők. Segítő kényszerkörülmények: környezetvédelmi előírások alkalmazása, szabályok, amelyek kívülről hatnak, és néha lassítják a konkrét ipari-kulturális fejlődést, de elősegítik a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést.

Vannak véletlenszerű események is (pl. egy-egy kiemelkedő pozitív vagy negatív személyiség születése, találmányok, természeti jelenségek, az okozati láncok közötti kölcsönhatások). E pillanatokban szükséges a tényezőknek minél gyorsabb, figyelmesebb, elmélyültebb és felelősségteljesebb mérlegelése, a lehetséges okozati láncok kibontakozásának gondolati előremodellálása által, minél helyesebb fogalmi gondolkozás felhasználásával. Ezért még jobban kell hasznosítsuk saját képességeinket, valós felmérésük, tudatosításuk és fejlesztésük által, aktiválva a ritkán vagy egyáltalán nem használt szellemi és fizikai képességeinket is. Így kiválaszthatjuk a megfelelő pillanatot, amikor áttérhetünk egyik okozatláncról a másikra, vagy leállíthatjuk egyes, később pusztítóvá váló, véletlenszerű vagy szándékos tényezők hatását, felhasználva a tudományos ismereteket. A demokratizálási folyamat kiszélesedése, a szellemi és erkölcsi nevelés szintjének emelkedése, a helyes világfelfogás, az érdekek eltolódása a szellemi és mély pozitív erkölcsi értékek és megvalósítások felé (mely utóbbiak a központi idegrendszer közreműködése által javítva a lelki egyensúlyt, elősegítik az immunrendszer tökéletesítését és így az egész szervezet egészségének javítását), a legújabb tudás legszükségesebb részeinek állandó átvétele alapján. Ez irányba meg kell adni az alapos tudományos támogatást, jól kiemelve és tudatosítva a legfontosabb összefüggéseket és veszélyeket, az információ-áramlatrendszer felhasználásával. Így megfelelő döntésekkel kellemesebbé tesszük életünket és elősegítjük, hogy lehetőleg minél inkább a természet legkisebb hatása elvének igénye szerint cselekedjünk és jobban megvalósíthassuk a fenntartható fejlődést, melynek hosszú távú betartásával elkerülhetjük a környezet és az emberiség károsítását és a nyersanyagok idő előtti kiapadását.

A pozitív szellemi és erkölcsi értékek és a távlatokban való gondolkodás fontosságát jól szemlélteti a húsvét-szigeti civilizáció története. A sziget kb. 160 négyzetkilométernyi területű. Az első emberek Kr. u. 400 körül érkeztek, csónakokon. Itt gazdag növényzetet és madárvilágot találtak. A táplálékot főleg halászat és madarászat útján szerezték, kisebb mértékben mezőgazdasági termeléssel. 1200 körül 10–20 m magasságú és 2-300 tonnás szobrokat készítettek a szigeten található vulkanikus kőzetből. A szükséges szikladarabokat kemény pálmafatörzsből készített hengereken görgették egy közeli kialudt vulkán krátermaradványából. Így apránként kipusztították az erdőket, ami lehetetlenné tette a halászathoz szükséges csónakok készítését és a madarászást. Ezenkívül a felszíni vékony termőföldréteget is elmosta az eső, mivel megszűnt a fák gyökérzetének összetartó hatása. Kitört az éhínség, ami az arisztokráciát és a papságot elsodró lázadásokhoz vezetett. Az embercsoportok közötti harc és a kannibalizmus a lakosság további csökkenését idézte elő. Így az eredeti több ezer emberből alig néhány száz maradt akkorra, amikor 1722 húsvétján odaérkeztek az európai hajósok. Így okozta az önimádás jelenléte és a perspektivikus gondolkodás hiánya egy elég magas szintű kultúrát elért emberi közösség és civilizáció pusztulását.

Ilyen értelemben kell riasztani most az embereket, s ezt már megkezdték az ökológusok a „kölcsönkapott bolygó" megfogalmazás által, amivel jól hangsúlyozzák, hogy az utódoknak sérületlenül kell továbbadni Földünket, elkerülve azokat a cselekedeteket, melyek nincsenek összhangban a természettel. (A természet összhangját a különböző – elektromos, mágneses, elektromágneses, nukleáris, gravitációs – kölcsönhatások törvényszerűségeinek és egyes jellemzőknek – a fény állandó, 300.000 km/s sebessége a légüres térben, a proton és az elektron tömegaránya, melynek értéke kb. 2000 stb. – az egyetemessége valósítja meg.)

Sajnos ma is vannak olyanok, akik vezető szerephez jutva, elsősorban a büszkeség, az önzés és az ismerethiány miatt nem érzékelik, hogy jelenleg életképesebb, tartósabb és emberileg tartalmasabb célokat kell megvalósítani, birtokolva a korrekt tevékenységhez szükséges figyelmet, kitartást, türelmet, melyek nagyobb erőfeszítést igényelnek, de sokkal nagyobb elégtételt nyújtanak.

Főbb vonásokban és távlatilag is áttekintve az emberi társadalom történetét, számítva a környezet makrokozmikus méreteit, nagyon erősen eszünkbe kell véssük, hogy szinte egyedüli alkalmunk és esélyünk van arra, hogy életben tartsuk az emberi civilizációt bolygónkon, megóva főleg az emberi tevékenység veszélyes ökológiai következményeitől, teljesítve a fenntartható fejlődés követelményeit a társadalom demokratizálódása és az emberek érdeklődésének pozitív szellemi és erkölcsi értékek felé irányítása által.

A mai korban a széles körű oktatási és nevelési lehetőségek jelenléte miatt a legtöbb emberre pozitív befolyást lehet gyakorolni, valós alapon, felhasználva bizonyos tudományos eredményeket és magyarázatokat, megfelelő nevelési és oktatási eljárásokkal.

A hathatós iskolahálózatnak köszönhetően a társadalom egyre képzettebb emberekből tevődik majd össze (bár az emberi agy az ókor óta nem, vagy alig valamennyit fejlődött). Lehetőség nyílik az átlag-intelligenciahányados fejlesztésére, mely mint pozitív tényező a jövőben az emberek közötti kapcsolatok javítását, valamint a társadalom tökéletesítését biztosíthatja. Ez optimizmussal tölthet el minket, mivel elősegítheti az emberi méltóság és boldogság szintjének magasabbra emelését a Földön.

A fontosabb mutatók értéke az 1950., 1972., 1997. évben

A Föld összlakossága

(milliárd ember) 2,5 3,8 5,8

Megalopoliszok

(több mint 8 millió lakossal) 2 9 25

Évi vízfogyasztás

(milliárd köbméterben) 1300 2600 4200

Évi halászat

(millió tonna) 19 58 91

Széndioxid-kibocsátás

(milliárd tonna) 1,6 4,9 7

Trópusi erdő összesen

(az 1950. évnek megfelel 100) 100 85 70

Elefántok

(millió) 6 2 0,6

A légkör freonkoncentrációja 1997-ben megkétszereződött 1972-höz viszonyítva.

Líbiában 1 liter víz ára = 4 liter benzin árával!

Irodalom

Sarka Endre: A biner összefüggésekről. Előadás a Gazdasági Szaklíceumban. Nagyvárad, 2002.

Barrow, John D.: A művészi világegyetem. Budapest, 2000, Vince Kiadó.

Hawking, Stephen: Einstein álma. Budapest, 2000, Vince Kiadó.

Rees, Martin: Doar şase numere. [Csak hat szám.] Bukarest, 2000, Humanitas.

Rees, Martin: A kezdetek kezdete. Világegyetemek titkai. Budapest, 2000, Atheneum Kiadó.

Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest, 1997, Akadémiai Kiadó.

Feynman, Richard P.: Mai fizika. Budapest, 1970, Műszaki Könyvkiadó.

Végh László: Fenntartható fejlődés. Debrecen, 1999, EP Systema Bt.

Andone, Gh. Şt.: Varia matematica. Bucureşti, 1977, Albatros.

Noica, Constantin: Mathesis vagy az egyszerű örömök. Nagyvárad, 1996, Familia Kiadó. Papp László fordítása.

Noica, Constantin: De Caelo. Próbálkozás a megismerés és az egyén körül. Nagyvárad, 1996, Familia Kiadó. Papp László fordítása.

Végh László: Természettudomány és vallás. Budapest, 2002, Kálvin Kiadó.

Papp László fizika szakos tanár Nagyváradon (Szatmárnémeti, 1943). A kolozsvári Babes– Bolyai Tudományegyetemen végzett 1967-ben, a fizikán kívül a filozófia és a társadalomtudományok iránt érdeklődik. Két román nyelvű filozófiai munkát fordított magyarra és jelentetett meg: Constantin Noica: Mathesis vagy az egyszerű örömök (1996), C. Noica: De Caelo. Próbálkozás a megismerés és az egyén körül (1996), írásait a Familia folyóirat közli.