Fábián Sándor

Szorongás a Biblia fölött

Igék: szeretni, bízni, hinni.

Suta-szívű, ki mit se hisz.

Templom-térben a sokaság a dísz.

Ennél ám több, ha Bibiliára nyitsz

Nagy egymagadban önmagad leírni:

„Jaj nekem. Aki Isten egy fiát

Életem vége felé élem át.

Zord rossz, hogy most érzem a Golgotát.

Utolsó utolsók között...

Sok ráció-bilincs, lám megkötött.

SZembesülni most kell magammal.

Ezért e vers: kapkodó nyitottság.

Nem késő már a SZENTHÁROMSÁG

Talmi bensőmbe fogadása –

Lesz-é LELKES-HIT folytatása?

Énem fonnyasztván őszinte-szerényen,

Lehetek szent Karácsony-éjen

Egy apró fenyőgally a Nagy Fán?

Könyör-dísz: szent fuvallat száll rám?"