Fried Noémi Lujza

A régi ház II.

A boldogság nem itt lakik,

Egy másik címre költözött...

S az új címét már nem leled,

Poros papírjaid között.

Kopott ruhában jött a nyár,

Kalapja félrecsapva;

Köpenye lassan ráborul,

Az alig múlt tavaszra.

És lázasabban keresed

Az ismeretlen utakon,

Melléd szegődik valaki,

Társaddá lesz a nyugalom.

Ott állsz a régi ház előtt,

Hol porrá omlott múltad.

Indulsz, hogy végre megkeresd

A címet... azt az újat...

Tündérrózsa

Fehéren ragyog.

Víz felszínén. Alatta

Mélység, sár, mocsok.