Pálfi Ágnes

Passió

nincs „visszajelzés"

csak mint a nyomtató ló

tapodod körbe-kör

a cirkusz húgyszagú homokját

és Kantor Tadeusznak ló(kupec) feje

fekete szén-szeme kigyúl:

„mit negyven év!"

– ostorral kelteget

s én sima és erős romlatlan gyermek-

testedet megmosdatom:

„íme az én húsom

vegyétek és egyétek!"

(és könnytelen elédbe térdelek

szeretlek és szeretsz

– tudod, hogy nincs hasonlat)

† 1975

„Szemétlapátra hajítnak" –

negyvenöt éves anyám

sorkatonája a gyilkos

békeidőnek

leterítve hanyatt

úgy zokogott

mintha csak állva vigyázzban

érte volna a vég

Mohazöld iszamos takarómon

a kar meg a láb kettős oszlopa

elnehezülve hevert

s az arc mint vízbe borult

kőszobor ázott

S tán ama néma tutaj

révészét hívogatva

nyíltak a szirmok a fáradt

sárga tapétán

De nem mozdult a halálos

nagy szerelem

csak a nyelv halovány

csigahúsa csak az

remegett –

Bölcsődal

az égen tintakék

ágyékunk négy folyója

s a két ikergyerek –

hajnalra – hűlt helyünkön

festetlen vásznainkon

vérüknek rozsdafoltja

Szabadulás

1.

gyermek a kinőtt ruhát

levetném húsomat

táncolnék csupa-csont

anyám árnyékában

2.

Az éj kihuny.

Áttetsző lesz a tested.

Mint roppant súly alatt a szén.

3.

Ha nincs erő, ne bántsd a lovakat.

Hűlő csikó egy óriás szemgolyóban

– hónál fehérebb most az ég.

4.

Éjszaka vörös hullámverésre ébredsz.

Senki se lát. – A sima víztükörben

mintha egy mozdulatlan zöld uszony.