Szűcs László

Az üzenetátadás mikéntjeiről

Miért kell izlandi költő verseit közölni a Váradban, kérdezte folyóiratunk egyik barátja, s miért kell a sokak számára a megérthetőség, a recepció határait át-átlépő képanyaggal illusztrálni a lapot? Érdeklődését azzal toldotta meg: Öregem, hát nincs elég szerző itt helyben, hogy új kézirataikkal ellássák a folyóiratot, s nincs annyi tárlat, hogy azok anyagaival töltsétek meg az oldalakat? Nos, hogy azonmód rögtönözve mit válaszoltam, azt aligha tudnám pontosan felidézni, valójában nem is lényeges, ám ehhez hasonló kérdések már a lapalapítás óta foglalkoztatják a szerkesztőket is, úgyhogy hacsak néhány mondat erejéig, mindezek megválaszolására nem hasztalan visszatérni.

Sorakoztassunk fel érveket a közzétett irodalmi anyagok térbeli, földrajzi, nyelvi, kulturális divergenciája, netán diverzitása – nem diverziója, nem disszonanciája, s nem is dilettantizmusa mellett, hiszen nem erről van szó. Ha visszagondolunk a szellemi elődnek méltán tekintett Kelet–Nyugat hetilap kilencvenes évek elején történt indulására, e többirányú nyitás iránti igény már akkor is egyértelmű volt, a korabeli kedvező fogadtatás egyik alapvető tényezője. S ha lehet azt mondani, a bezártság évtizedei után ez az elvárás, ez a lapcsinálási szándék akkor, abban a történelmi pillanatban nyilván a mainál is nagyobb intenzitású volt. Ma pedig érvként, netán időszerű közhelyként az európai egységesülés (lásd: integráció), avagy multikulturalitás igénye az, ami nem szorul különösebb magyarázatra. Annál inkább annak eldöntése, hogy miért lappang – generációktól függetlenül – a közlési vágy mindazokban, akik számára szellemi kifutópályaként ez a kéthavonta adódó megnyilvánulási lehetőség létrejött. Mert bizony, kedves olvasó, az irodalmi rovat szerkesztőit nem fenyegeti szűkebb pátriánk alkotói részéről a kézirat-dossziék túlárasztásának, vaskossá tételének veszélye. (Némi tiltás, csöppnyi diktatúra talán lendítene valamit a dolgokon, esetleg a kor szelleméhez hűen komolyabb és biztosabb honoráriumok.) Ugyanakkor nem alábecsülendő az a külső hatás, amely szemléletben, formában, gondolatban, nyelvi leleményben remélt befolyást gyakorol(hat) a Várad holdudvarára.

Ami kiadványunk képi világát illeti, abban azok a korszerű irányzatok, experimentumok, interdiszciplináris törekvések villannak fel, melyek a nyelvi, kulturális határokat átlépve világszerte polgárjogot nyertek, s hisszük, hogy megértésük, befogadásuk megfelelő közegéül szolgálhatunk, különösen akkor, ha e törekvésekkel a szöveganyagunk is kommunikálni képes.

Így festenek hát a bevezetőben említett kérdésekre adott válaszok, ha úgy tetszik, egy lehetséges koncepció elemeiként.