Pusztai János

Nagy álomkönyv

149. (1149.) álom

18., kedd:

Robbantás Észak-Írországban; 27 halott, a szerbek Koszovóban elfoglalták Junik nagyközséget vagy mezővároskát; egyre megy, gondoltam abban a fürdőkádban, amellett a Monica Lewinsky-gumiflakon mellett, annak a fenekét tapogatva. VISSZAVÁLTHATÓ, tapogatták ki „megkérdőjelezhetetlen” biztonsággal az ujjbegyeim. A 20 („Húsz!”) literes M. L.-gumiflakon ezúttal is erőnek erejével akart velem valamit közölni, de ebben az ő szorosan becsavart kupakja „egyszer s mindenkorra” megakadályozta. És ami ugyancsak meglepő, kupakja előállítás közben „összevissza roncsolódott” bádogból készült. Nem lehetett volna sérülés nélkül srófolgatni; ezt még idejében belátom. Szerencsémre idejében, ámbár… ez is: „nézőpont kérdése”. Saját „sajátságosan” KÉSEI „nézőpontom” szerint ha akkor és ott LEGALÁBB próbálkozom, tünyölődésem nem… lódít át Budapestről Nagybányára. Viszont: átlódított, aminek azon nyomban „megittam a levét”. Budapesten ugye Bill Clinton amerikai elnök tisztította/tisztogatta nap mint nap a cipőmet, Kocsis István magyar író avatott/avatgatott be NaP mInT nAp alkotói titkaiba, Monica Lewinsky-gumiflakon rántott/rángatott nAp MiNt NaP a fürdőkádjába, míg Nagybányán NAP MINT NAP reggeltől estig közterületek megtisztításával kellett ribolnom magamat. Ribolnom; nincs azon mit takargatni, mert ne menjünk messzebb… Kínánál. Például Sanghaj boldog lakossága fél kilométer magas felhőkarcolókban gyönyörködhet, míg Nyugat-Kína falvainak boldogtalan gyermekei mezítláb mennek iskolába, állva tanulnak és porba írva gyakorolják a… betűvetést. Nagybányán a Kultúra utca („Strada Culturii!”) végében legalább fél méter vastag gombaföld eltávolítása hárult rám, a magyarra, miközben tőlem néhány lépésnyire jégbe hűtött Ursus-sörök oltyán vedelői simogatták egyre feszesebb bendőjüket. Most ne menjünk ebbe bele!, figyelmeztetett Ica ingerülten. Nem tudtam, honnan tudja, „mi jár a fejemben". A lótrágyával elkevert gombaföld félméteres rétege lassan vékonyodott, idegesítően lassan, ezért „felbiztattam" a feleségemet: menjünk cukrászdába. Lesz, aki nem hiszi, ám mi ketten Budafokon a Savoyai Jenő téren a Krémes cukrászdában „landoltunk", az az: „értünk földet". Kicsi a világ, mondta Ica, aztán „fogadta" a felhozatalt. Magabiztosan, „rezzenéstelen arccal fogadta” a… kelt tésztát, az… aranygaluskát, a… kuglófot, az… ízes buktát, a… diós-mákos kalácsot, az… élesztős-vajas tésztát, a… brióst, a… farsangi fánkot, a… diós csigát, a… túrós táskát, a… burgonyapogácsát, a… vajaspogácsát, a… töpörtyűs pogácsát, a… burgonyalángost, a… túrós palacsintát, a… csúsztatott palacsintát, az… omlós tésztát, a… pozsonyi diós-mákos tekercset, az… almás lepényt, a… cseresznyés lepényt, a… finom eperszeletet, a… vajas tésztát, a… krémes lepényt, az… almás tiroli rétest, a… vajas gesztenyekiflit, a… hájas tésztát, a… piskótatekercset, a… cseresznyés süteményt, a… csokoládés meggyes szeletet, a… mandulaszeletet málnával, a… rizsfelfújtat, a… habfelfújtat, a… vaníliafelfújtat, a… forgácsfánkot, a… tolófánkot, a… képviselőfánkot, a… császármorzsát, a… rántott almát, a… zserbó-szeletet, a… püspökkenyeret, a… somlói galuskát, a… Bőszen talpra pattantam. MEGYEK a bányába!, ordítottam kétségbeesetten.

150. (1150.) álom

19., szerda:

Élmény ébren, tehát a valóságban: önkormányzati bérlakást szerettem volna szerezni Budapesten. Erre Budán a tizenkettedik kerületben mutatkozott számomra lehetőség, méghozzá a Böszörményi úton, a polgármesteri hivataltól egy villamosmegállónyira. A Déli pályaudvar felől számítva, persze. „Indulási” licit: havi 10 856 (Tízezer-nyolcszázötvenhat!) forint, valamint 800 000 (Nyolcszázezer!) forint 3 (Három!) hónapon belül a kötelező renoválásokra, közölte velem valami éppen vedlésben lévő tik, azaz tisztviselőnő. Hozzátette: A bérleti idő 5 (Öt!!!!) év. „Igénylők” voltunk vagy 40-en (Negyvenen!!!!!). És öt év múlva mi lesz?, tettem fel önkéntelen kérdésemet vedlő tikunknak. Öt év múlva repül a madár, RePüL a MaDáR, rEpÜl A mAdÁr, REPÜL A MADÁR!, csapkodott „szárnyaival" az önkormányzati… SZÁRNYASJÓSZÁGocska. 40 (Negyven!!!!) „(lakás)igénylőnek” gyökerezett ott helyben földbe a lába, esett le az álla, maradt tátva a szája. Egyébként: licit = árverés, tik = tyúk, renoválás = tatarozás. A fára való visszamászásunk „küszöbén” nem lebecsülendő dolog ezek eszünkbe vésése, bár tegyük kezünket a szívünkre: minek? MŰANYAGfánkon csücsülve ugyan már (!), nem mindegy-e nekünk, hogy Budapest tizenkettedik kerületének önkormányzata végül is az ő LICITjével, ama teljesen lelakott, egyszobás lakásának 10 856 forintos „kezdő” havi bérletét 75 856 forintos „végső” havi bérletté „tornázta fel", plusz: az a 800 000 forint… ö-ö?! Na már most ezek után csoda volt-e, hogy tünyölődésemben Budafokon a Savoyai Jenő téren, a Krémes cukrászdában olyan „faragatlanul” elordítottam magamat? MEGYEK a bányába!, ordítottam. Olvasóim, ha vannak, talán még emlékeznek bizonnyal félreérthető hangoskodásomra, holott a… somlói galuskát az… almás rétesnek, a… cseresznyés rétesnek, a… túrós rétesnek, a… káposztás rétesnek, a… vargabélesnek kellett volna még követnie. KÖVESSE!, dühöngtem… Nagybánya irányába elpályázva. MAGAMBÓL „kivetkőzve” jártam a Bányavidék bányáit. Kereszthegyi bánya, veresvízi bánya, zazari bánya, ilobai bánya, herzsai bánya, felsőbányai bánya, kapniki bánya, erzsébetbányai bánya, láposi bánya; vadul csapongtam ide-oda bennük. Száguldoztam tárnákban, szuszakolódtam vájatokban, evickéltem emelkékben, és: valamennyi velem szembe kerülő bányamérnöknőnek félliteres műanyag flakonokban különböző üdítőitalokat osztogattam. Narancsos italt, limonádét, oranzsádot, málnalevet, cseresznyelevet, fűszeres kávét lángolón, puncsot szilveszterre, tejlevest, mandulatejet, madártejet, és… tovább. Akadtak bőven örvendező-hálálkodó bányamérnöknők, de akadtak elvétve finnyáskodó-undokoskodó bányamérnöknők is. Utóbbiak félliteres műanyag flakonjaimat ócskavassá minősített bányacsillékbe hajigálták. Ettől kezdve furcsa állapotba kerültem. Mindent és mindenkit félben láttam. Bill Clinton kutyájának az elejét, Bill Clintont deréktól lefelé. Monica Lewinsky aranyhalainak a farkát, Monica Lewinskyt köldökgödrétől felfelé, pucéron. Így voltam a csavargó macskákkal és a részeg utcaseprőkkel is. Oda jutott a világ, hogy mindennek minden mindegy lett, és mindenki mindenkire legyintett. Egyedül Tőrös Gábor szobrászművész maradt meg „megszokott medrében”. Ő ugyanis ugyanúgy félt és titkolózott, mint hajdan, a kommunizmusban.

151. (1151.) álom

20., csütörtök:

Szent István királyunk napja. Egy szervezett bűnöző gépkocsijának levegőbe röpítése Százhalombattán. Holmi égési sebeket szenvedő fiú halála nem tudom, hol. Németh Zsoltnak, a külügyminisztérium politikai államtitkárának, a Határon Túli Magyarok Hivatalát felügyelő „kormánytényezőjének” válaszlevele az Önéletrajz megjelentetéséhez „némi pénzmagot sürgető” kérelmemre; höm, höm, höm, param, param, param: majd segít, csak lessem, segítségével már jön is, csak még nem látszik a kanyartól. („A Budafoki út kanyarjától a mott n é, a 41-es villamos e lágazásának közelében; Elágazás Büfé, ne felejtse!") Magyar, ki honát megveti, És mindent, ami nemzeti, Mindegyre szid, mindegyre mar; Oh, az még nem nemzetközi, Csak rossz magyar. (Palágyi Lajos.) Győzelem Koszovóban. Boszniai horvátok pere Hágában. Ki felelős Dubcek haláláért? Romániában folytatódik a helikoptervita. Bolyai egyetem: érvek és lehetőségek. Mostoha sorsú ázsiai rokonunk, az ujgurok küzdelme fönnmaradásukért. Napi Magyarország-tudósítás: Kína nyugati tartománya, Hszincsiang a jelenleg többségi őslakos ujgurok nyelvén: Kelet-Turkesztán. A napokban szerkesztőségünkben járt a 78 éves Mukliszi Jaszupbek, az Egyesült Ujgur Felszabadítási Front Kazakisztánban élő elnöke, aki az (egyes történészek szerint rokon népnek mondható) ujgurok mai napig tartó függetlenségi harcáról és történelméről számolt be lapunknak. KÉT HŐS FIVÉR. 10 ujgur = az Európába vándorolt magyarság. 9 ujgur = az Ázsiában maradt ujgurság. 14 millió magyar, 22 millió ujgur = 36 millió nemzettestvér (…) Az ujgur nőket kínai nőgyógyászok sterilizálják, a magyar nők önként vetik alá magukat liberálbolsevista vagy milyen nőgyógyászok sterilizálási… rohamainak. VAN KÜLÖNBSÉG, mondta eszmecserénk végén a 78 éves Mukliszi Jaszupbek, azaz: álmomban a… 64 éves Tőrös Gábor… FÉLVE ÉS TITKOLÓZVA mondta, ezért nem tudtam vele mit kezdeni, különben is megjelent a színen Ica, hogy: vonattal sürgősen el kell utaznom valahova. Kikísért a… nagybányai vasútállomásra. Kifelé menet végig Latorczai János nemzeti-polgári politikusunk fiatalkori képmásai előtt haladtunk. Ott haladt velünk a mai Latorczai János is. Kérdeztem tőle: E fiatalkori képmásainak NEGATÍVJAIT eddig ugyan hol rejtegette? Amint azt „bizton" várhattam, L. J. a kérdésemet válasz nélkül hagyta. Elengedte a füle mellett. Kérdésemre „a füle botját sem hajtotta". Bolond volt a kérdésemet meghallani. NÉMETH ZSOLT nemzeti-polgári politikus legalább VÁLASZOLT nekem, mondtam Icának. Lányságomra mondom, nem értelek, bökött oldalba bal könyökével feleségem. E másodpercben a Dajka volt ő a Rómeó és Júliából. VONATOM persze éppen KIHÚZOTT az állomásból. „Halálos" fáradtság fogott el. Agyamban nevek kezdtek hemzsegni. Kiss Gy., Nagy Gy., Tóth Gy. Kissgyé, nagygyé, tóthgyé. KiSsGyÉ, nAgYgYé, TóThGyÉ. Agyamban ezekkel a nevekkel hirtelen egy kezdetleges lakatosműhelybe kerültem. Keresztneveket kezdtem kikalapálni horganyzott lemezből. Csaba, Bálint, László, kalapáltam. CsAbA, bÁlInT, lÁsZlÓ. Valaki rám ijesztett: még van két évem a nyugdíjaztatásomig. Ijedtemben majdnem – megfagytam. Télikabátot viseltem – augusztusban. Télikabátom zsebében hatalmas kapukulcsok voltak. Hazaindultam.