Werner Aspenström

Szénabegyűjtés

A kaszálógép kattogása

szitává lövi a júniusi csöndet.

Asszonyok igyekeznek

a nagy zaj felé

kotyogó korsókkal, ebéd-kosarakkal.

Kékeszöld abrosszá

terül szét a táj.

Kövei közt a sikló

déli álmát alussza. Riadt pockok menekülnek vissza

szűkülő honukba, komócsinjaik közé.

Bajazzó

Összelibbennek az éj szárnyai,

s te még ki sem ittad a napot.

Lábadnál szegényes páncélzatod:

fa kardod,

hó koronád,

s ami kezdet lehetne,

afölött ott feketéllik a Múlt hegye.

Egyszer, kora reggel

Egyszer, kora reggel,

a világosság és a tudat reggelén.

Mikor nem úsztak szeszélyes ködök

közted s a világ között.

Akárcsak ma, éppoly felfoghatatlan volt az ég,

tán még magasabb, s valahogy mégse messze.

Emlékszel, milyen földhöz kötöttnek

tűntek a tanyák?

A kövek súlyosan hevertek helyükön.

A virág jobban megbújt a zöld burokban.

A lovak álmodozva álltak a fák alatt.

A vándor: a madár s dal számára

még akadt fészek a pihenéshez.

S a városok is nyugodtabban éltek

falaik védő karjai közt.

Négysoros

Mint borostyánkő, barna erekkel,

vagy kékeszöld árny a kedves vállán?

Segíts a színekkel: – júniusi este,

mikor a mennybolt a víz tükrére folyt.

Gyerekvers

Ideje aludni menni.

A szélkakas nagyot ásít,

körbepördül,

s leröppen fészkére a fűben.

A szitakötő szárnya

elnehezül.

Az anya harmadszor kiált

a küszöbről.

A gyerek felfut a partról.

Az erdőcsík egyre feketébb.

Hazafelé tart a

szarka,

csőrében a holddal.

Mervel Ferenc fordításai