Lipcsei Márta

Cirkuszi rálátás

Ott fönn a cirkuszkocsi apró rácsa

Szürkéskék égre néz, szeles az idő

Az ön ketrece úgyse való másra

Önnön helyére rálátás nyerhető

Jó gyakorlást! Ne vágjon már sértődött

képet, ideiglenes gyakorlóterep

még az is meglehet, hiszen érződött

tanulság nincs, nyakára tekeredett

bajkötél átugrását a haladó

terepen könnyűnek találom, tarka

konvojunkra még rutinos fuldokló

zöld hínárt fon, legyen tavaszi barka

Ott a cirkuszi kocsin szeles idő

Unalmas, félő megvilágosodás

Lesz bárány és farkas, a csapdába lő

mind ki a bölcsek kövéért mélyre ás.

Őszi úton

Őszi kék, kristálytiszta lég élesíti a táj-

egét, ökörnyál úszik, pókháló-rongy lebeg

egyre fakóbbak, fénytelenebbek a levelek

színeződnek, ezüstös szemfedőt hoz a szélcsend.

Kövek egymásnak vetett vállal szavakba szöknek

életet temetni, összezúzott remények

szájából ömlik-zuhog a jajongó ének

örökké éhes kőbe szövegek préselődnek.

Kerítésről varjú bámul ferde szemű napba

szürkül égbolt, fogy a fűszál, párák szállnak,

zúzmara hull sárguló, fonnyadt avarra.

Félelem ostora csapkod, hulló-didergő levél

csöndben ketyeg az Idő mint radioaktív szén

s pillanatképeken megérkezik a Vég kocsija.

Figyelmeztető szavak

Benned a rész s a fények szirma száll

újrakezdett nappalok oldalán a méz

visszafordít, majd sötét szemedbe néz

s a szárny madártalan száll s rád talál.

A szárny madártalan száll, távolság szavával

új életre kél s az idő előterében újra szólít

felismeri s megérti a gesztusok valóit

az életteli zizzenés szagát, s magával

ragadva megérzi a láb nyomát. Új dallam

a mélyből visszanéz, holt napokon időtlen

visszatér, s az eltűnő, sejthető hatalom

bolyhos, harmatszín érintések sima fénye

a megnevezhető kor zárt szirmai között

megjelenik mint figyelmeztető szavak reménye.

Szavak vihara

Ha visszahullna söpört levél a fákra

s az ismeretlen hívás helye lenne

a folyóvíz ringó szavakat cipelne

rím örvénylene, betű ragadna ágra,

mondatom eltalálna. Szirmok tükre

lenne ma fehér, illatok közé mártva

égi tó, a messze is közelre váltva,

felneszelne sok érő gondolat teste.

Mert összegyűl minden, a tompaság nyomát

szelídség s élet zizzenése hatja át

megérted hogy nem egy módszer csupán a szó.

Ha szemedbe süt a nap, szivárvány ível

szavak viharával a vízözön ér el

s árvízszavak jönnek idő esőivel.