Matolcsy Kálmán

Matolcsy Kálmán költő, zenész, tanár (1977). PhD-hallgató a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Programjában. A Kutak az égből a TÁG Ethosz Füzetek egy darabjaként jelent meg Debrecenben, 1996-ban. Zenei karrierjét Dark Water Memories név alatt megjelent lemezei jelzik.

A Sápadt Kutya sarkában voltál

Szabó Máténak

Aztán bekapott a homály

És kettőnk véres napja megszakadt

És te felemelkedtél most ismét

A Nagy Fekete Időből

Töprengőn és menekülőn

A szemeidben két emlékezés

Forgott és nyüszített,

Mint két apróra szűkült, gyűrött fénykép

Lábaidban az ólom túl nagyra nőtt

És csont-fehéren jártál

Megdagadt bánatodban

A Sápadt Kutya sarkában voltál

Buja képpé sűrűsödött szobád

A falakon hullámok, mint haj

Míg én szívemet jeges

Lepedőbe csavartam,

S felfeküdtem a vizek tetejére

És amint új árnyékok várnak

Hogy megemésszenek

És amint a kedves föld szólít

Hogy körülsimítson

Én

Nem tudom,

Hogyan simíthatom végig arcodat

És lángoló haragod előtt

Miként boruljak térdre

Hogy elijesszük együtt a Halált

És te felemelkedtél most ismét

A Nagy Fekete Időből

Töprengőn és menekülőn

A szemeidben két emlékezés

Forgott és nyüszített

Mint két apró fénykép

Mert szívünkre rátenyerelt

A Nagy Fekete

Idő.

Gesztenyebarna hajad

Gesztenyebarna hajad arcomba omlott

A tincsek végén finom szellem-kezek

Cirógatták bőrömet

Fogaid alabástrom-kerítését

– csábos rendszertelen nedves gyöngyével –

Nyelvem járta végig, s tiéd barlangász-kutatón

Régi, gyerekkori szokás: gyermekek voltunk még

Sorsunk közös örvény; vektoraink összecsomózódott

Tánca, vonatok, melyek egy irányba közlekednek csupán

A visszatérés mindig nélküled; mindig lúg-fehér bánat vákuumában

A káosz ritmusát az álomnak adtad át, kulcsaid a fejemben

Olyan ajtókat nyitottak, melyek kivezettek házadból,

Egyirányú utcádból, családod túláradó életéből,

Vakon tapintott rajzaid vonalán visszafelé, üveg és

Illat, édes női formák erdején át. Ártatlan tragédiák partján

Jéghideg tengerbe merültünk alá.

Nem bánom már…

A csillagokba hulló átmeneti szobát

Rég nem járta át izgató illatod.

De Heléna skizofrén unokája, vágyaid szellemalakja

Még nem tette le a gitárt, és képzeletbeli

Grafikák rajzolódnak ki az éterben.

Arcod, alakod, csodás ígéretek, és a nyári eső

Krisztus bűvös sebei

Krisztus bűvös sebei

Feltárulnak és záródnak

Ahogyan hóba verve fekszem

Összetörten.

A fagyott vizek akkor

Hullámzani látszanak

És Ő a jég tetején villan

Mint gyors fény,

Homályos csarnok sarkából szól

Vagy a föld rögei közül suttog

Ahol a holtak testét takarja

Lepelként.

És bűvös sebei kinyílnak

Majd zárulnak halkan

Ahogy felkelek

Acélosra fagyott arccal

És menetelek tovább

Karácsonyváros felé.

Húsból szakajtottan

Húsból szakajtottan

Két apró gép

Nevetnek, sírnak,

Fogaik gyémántok.

A szív elporlad és

A porból apró kígyók és

Virágok lesznek újra.

Köszönöm tehát

Neked nővérem.

Ne sírj:

Mindez csak a kezdet.

Vörös lovak

Vörös lovak szaladnak

Fehér égbolt előtt.

Só a sörényük

Patájuk márvány

Fejükben drágakő.

Ha azt megdörzsölöd

Meglátod te is, hogy

A tiszta víz

Milyen

Mélyfekete valójában.

Vörös lovak

Szemükben

Az éjszaka

Csöndje.