Mondott gondolatok

Vannak könyvek, amelyek úgy érlelődnek, mint a gyümölcs. Amikor elérkezik a szüret ideje, egyszerűen csak le kell őket tépni. Így volt ez Demeter Szilárd Mondolat című könyvével is. Az egész úgy kezdődött, hogy a Korunk főszerkesztője, Kántor Lajos 1999 telén megkérte, írjon olvasónaplót a Korunkba, és ő erre igent mondott. Az Erdélyi Híradó Kiadó (Kolozsvár) pedig az összegyűjtött írásokat 2004 tavaszán kiadta. A könyv négy fejezetbe rendezi a „mondott gondolatokat” hovatartozási szempont szerint.

Amikor az ember szembekerül a világgal, rádöbben, hogy mennyire fölszabdalt, föltizedelt, ellentmondásokkal, hihetetlenül bonyolult dolgokkal, problémákkal teli ez a világ. Az ábrázolás szintjén pedig annyi minden tolakszik az ember tolla alá, annyi különféle, elképesztően összekeveredett, összegomolyodott és zavaros dolog, amelyek állandóan változnak, mert a konfigurációk szüntelen átalakulásban vannak, hogy csakis a fragmentummal lehet operálni, a töredékkel, amely a világ összetettségének bizonyos aspektusait érinti, azokat próbálja jelezni, és ezt Demeter érzi, tudja.

Ma már nem jelent gondot az, hogy információhoz jussunk, vagy hogy a világ megértésére törekedjünk, és ha valaki meg akar birkózni az új világgal, annak a fragmentarista próza felel meg legjobban. A prózának ezt a válfaját műveli szerzőnk is, és az esszéizálás, vagyis az írói reflexiók irányába fejlődik tovább. A reflexió viszont mélyreható tudást követel, mellyel Demeter Szilárd ugyancsak rendelkezik.

Ma már nem elég csupán hallani vagy látni valamit, ez már kevés. Jelenleg annyira összetett és nehéz világban élünk, körülöttünk annyi minden történik, hogy szüntelenül ellenőriznünk kell, mit gondolnak az adott témáról mások, konzultálni kell, ebben segít Demeter könyve, a Mondolat.

Idézeteket használ és így jól érvényesíti Walter Benjamin nézetét, miszerint az idézetek könyve lenne a legtökéletesebb könyv. Úgy gondolom, hogy az, aki behatóan foglalkozik valamilyen területtel, köteles az ilyen gyöngyszemeket kihalászni. Normális esetben ugyanis elvesznek, ha azonban kiemeljük őket – életre kelnek, fölragyognak.

Hogy miről ír szerzőnk, vagyis a források kiválasztásánál mi segíti – azt hiszem, az intuíció és a tapasztalat, az, hogy nagyon sokat olvas. A könyv inspiráció számára, de tisztában van az irodalomból írt irodalommal is.

Üdítő a kötet, főleg ahol a huszadik századi ideológiai balekok, csalódások történeteit tárgyalja. Azok a művek fontosak számára, amelyek beleilleszthetők világképébe – még ha ez a világkép az egyes művek mozaikkockáiból áll is össze egészszé. Az élmény a kortárs irodalmi alkotásokból táplálkozik, az értelmezés szempontjait az egyéni elvárások szempontjai jelölik ki. Ebből következik a kötet szellemi konzisztenciája, ahogy az egységes, az egyes művek fölött álló nézőpont összefogja, egymás mellé rendeli a különböző – és e mostani kötet tanúsága szerint egyre különbözőbb – műfajú, stílusú, hagyományú, sőt technikájú alkotásokat. Deduktív megközelítésének ellentmondását azonban tetézi még egy másik, jóval érdemibb paradoxon, rendszerteremtő igyekezetének legfőbb célja, hogy a rendszer hiányát bizonyítsa, és ezzel profán, rendetlen, határátlépő műveket és művészeket emeljen piedesztálra. Noha nélkülözzük az átfogó, egységes narratívát, s értelmezésük kulcsszavai a töredékesség, az utalás, az irónia, a pszeudo-jelleg, mindez mégis a hiány, az egész-szerűség elvesztése, a valóság jelentésének – ha már a médián kívüli, reflektálatlan valóságról mindenképp le kell mondanunk – visszavétele szempontjából fogalmazódik meg. A kötet írásai alapvetően a kilencvenes évek új jelenségeivel foglalkoznak. Kétségtelenül az ideologikum, a filozofikus beágyazottság és a történelmi-politikai háttér megjelenítése – s ugyanakkor a magánélet, a szexualitás, ha úgy tetszik, a biologikum hangsúlyozása – a posztmodern letarolt vidékein jelöli ki Demeter Szilárd helyét.

A világ örök harmonikus rendje persze nem változik meg, éppen csak egy pillanatra kicsit összezavarodik a kép a mikroszkóp tárgylemezén, de aztán visszaáll a kéjes osztódás-szaporodás gyönyörűséges rendje.

Lipcsei Márta