Gittai István költõ, újságíró (Tóti, Bihar m., 1946). 1990–1991-ben a Kelet–Nyugat, késõbb a Bihari Napló munkatársa. Számos vers- és rövidprózakötete jelent meg erdélyi és budapesti kiadóknál.

Gittai István

Filmek filmje

Képernyõ sok-sok rossz hírét,

temérdek kacatmûsorát

feledtette minap

ama csecsemõvirág,

ki magzatvízben

olyanszerûen lebegett,

mint ûrsétáján az ûrhajós.

Köldökzsinóros Csöppség

a felcsendülõ zenére

kinyitotta szemét,

mozgatni kezdte ajkait,

mint aki énekel.

Kezecskéivel pedig

a dallam ritmusára

bûbájosan, pillangókönnyen

röpködött, röpködött.

Mintha egy kellemes emlék

újravirulna bennem.

Akárha én lebegnék

õstenger-anyaméhben

Énekek énekében.

Utódal

Mintha isteni hívást

hallottam volna.

Az álmos, menetrendi,

szürke homályból

megilletõdve-riadva

kaptam fel fejemet,

s máris ott evickéltem

napkeleti mosolyában,

mint légy a tejben,

mint lámpa fényében

az éjjeli lepke.

Cigánylányszemébõl

tíz méterre pulzált

a hipnotikus, hívogató

tüzes ármány.

Fertályórán át

néma súlytalanság,

örökélet nábobja lehettem.

Leszállt, elillant,

mint a Tisza virága.

Annyira hiányzott,

hiánya annyira fájt,

hogy átültem oda,

ahol imént még õ ült,

ahol teste melegét hagyta.