Müller Dezső költő, lelkipásztor (Zilah, 1953). A kolozsvári Protestáns Teológiai Főiskolán végzett 1979-ben. Jelenleg a vámfalui (Szatmár megye) református egyházközségben szolgál. Önálló kötetei: Törpe Hold (1996), Eleven áldozat (1999), Rimánkodó szívverésben (2003).

Müller Dezső

Szomorúfűz

A vörhenyes ég alatt

könnyzuhatagban

tengetem napjaimat

úgy hull rólam a verejték

mint korhadt fáról

a kéreg

valamikor

eget göngyölítettem

csontos könyökömre

s zokogva gyönyörködtem

fűben fában

villanypóznán gubbasztó

madarakban

az idő ormánya

összekaszabolt

megrökönyödött szívvel

hegyek árnyékába

kerülök majd

s élni fogok

szomorúfűzként

fénytelenül nesztelenül

Rémeket álmodom

Mint őszben a szél

úgy sistereg bennem

az élet

rémeket álmodom

s kéménybe

szorult fejjel

ébredek pirkadatkor

Tudta az Isten mit csinál

Tudta az Isten mit csinál

mikor megformálta a fákat

s hömpölygő vizek elé

élő kövekből vetett gátat

tudta az Isten mit csinál

mikor tavakat lehelt erdők közepére

hogy örök béke szálljon

izzó idegre vérre

s tudta az Isten mit csinál

mikor lomha sötét éjben

fényt csíráztatott

a gubbasztó emberek fejében.

Õszi ének

Ahogy szétszórja fáklyáit a hold

a szénfekete éjben

ahogy fölocsúdik az ég

a hajnali derengésben

ahogy süvöltve tombol a szél

kősziklák rideg peremén

ahogy a rózsák kelyhén fölcsillan a harmat

őszi napok fagyos reggelén

ahogy a természet csontvázai a fák

benépesítik a tájat

ahogy a jó pásztor aggódva

dédelgeti a nyájat

s ahogy a kék óceán

tündöklik nesztelen

életem is úgy ragyogjon

a nap alatt szertelen.