T. Szabó Edit költő, publicista (Gyergyószentmiklós, 1963). 1990 után került a romániai magyar sajtóba, a Bihari Napló, az Erdélyi Napló, a Krónika, a Duna Tv munkatársaként. Jelenleg a bukaresti rádiót tudósítja Nagyváradról. 1978 óta közöl verseket a romániai magyar lapokban, antológiákban.

T. Szabó Edit

Verspár

(József Attila: Reménytelenül)

1.

Az űzött vándor csatakos,

lucskos mocsár szélén ébred.

Szeme-szája híg-iszapos;

bár sokat látott, nem beszélhet.

Csalók lengetnek zászlót, fáklyát.

Sunyi szemű Attilák jönnek:

ha sín mentén nem lelnek zsákmányt –

gondolkodás nélkül leütnek.

A semmi ága dús hajtású,

gazdag, vad lombú erdővé lett.

Pőre szívek, vacogó lelkek

keresnek benne menedéket.

2.

Részvétlen, hóka csillagok

Tejút-álmokat dédelgetve

megfagyasztanak reményt, mosolyt.

Nincs Nap, nincs hang: matt, néma este.

Kín-gyöngyű meteoritok

kókadt egekből záporoznak.

Ima kéne. Sejlő titok,

jelzés, ígéret, hogy lesz még holnap.

Hernyók, férgek lakmározzák

a valaha-hitt szelíd világot.

Csupasz szavak csiganyomán

a Szép nem él meg, csak az Átok.