Sall László költő, művelődésszervező (Nagyvárad, 1961). Versei antológiákban és magánkiadványokban jelentek meg. A Két Évszak svédországi magyar művészeti kiadvány készítője. Levélkihordóként dolgozik a Svéd Postánál.

Sall László

Esszé lájt

avagy megelégelve gittai visszaemlékezéseit
(azt, aminek többnyire én is tanúja voltam),
most kihívom magam ellen a sort és kort
és megírom azt, aminek gittai nem lehet(ett) tanúja;
ő nem haragszik

kultúra (landet runt)

éppen Ú. T.-nek és N. P.-nek mesélem, hogy ez a svéd gimnáziumi vizsgához talán igazán nem is kellett volna, de nekem nagyon is, a májamnak, hízott, pálinkára úgysem volt pénzem, hát hadd hízzon, mondja a tanárnő, hát mért, így (persze ezt svédül) mért mindig ez az ember jelentkezik (és tudja a választ, teszem hozzá), mert a kérdés egyszerűen az volt, hogy miért a tűlevelűek károsodnak jobban a levegőszennyeződéstől (ez pont olyan, hogy mért kaptad a pofont? mert már kaptam egyet!), s mondom, hogy miért; ezen aztán elgondolkoztam, miért kellett nekem megint elmesélnem ezt a történetemet; már megint csak egy történetmesélő (csak nehogy arról beszéljünk, ami van) periódusban, fázisban, helyzetben voltam, vagy volt-e valami értelme is ennek a(z újra) mesélésnek?

volt.

ugyanis azon gondolkodom most (már gondolkoztam, most jön a levonás!), hogy miért van az, hogy a magyar műholdas adók (és nyilván a nem magyarok is) éjjel, nappal sugároznak? nyilván így a legolcsóbb! a fenyőt azért éri a legtöbb károsodás, mert egész évben szívja (télen ráadásul a dupláját) a szennyeződést; az adóknak meg akkor a legolcsóbb, ha a nap mind a huszonnégy órájában sugároznak, hiszen a műhold amúgy is ott van és amúgy is fizetni kell érte.

így van ez a magyar kultúrával is itt Svédországban.

minden napra kellene egy kulturális programot szervezni; ha nem is Svédország minden városában, de legalább abban a 17-ben, ahol a smosznak tagegyesületei vannak.

____________

Alma

Ezt szeretem a legjobban, nem az almát, mert a feleségemet szeretem a legjobban, de ezt a témát, hogy alma. Mindazzal, hogy annyira lerágott. A legjobban a harapás pillanatát szeretem, nem amikor én harapom, hanem látni (ezt egyébként nagyon szépen megírja Traian ªtef), amint más harapja s fröccsen (spriccol?) ki a lé, az ajkak nem tudják lezárni az utat teljesen. (Szólásszabadság!) Azt szeretem! S akkor nagy élvezettel veszem magamra új és ószövetségesek haragját is, hogy e régi témát új (északi) megvilágításba helyezem! Hiába, ha szabadján van az ember – / a szépség háló, s a szabadság tenger. Mondja Goethe A napló c. versében Babits Mihály fordításában. S ebben már benne is van, lenne, lehetne (de akkor miről írnék én!) a válasz, a válaszom Gittai legutóbbi felvetésére, hogyan is van azzal az otthonitthonnal (Várad 2005/1). A szépség (nyelvünk, kultúránk) háló: értsd alma! S a szabadság tenger! A szépség (az alma: nyelvünk, kultúránk) felszabadítása: tenger! (Én benne a csepp.) Ha megkínálom az embereket (svédeket) az almámmal, s harapnak belőle, és fröcsköl az almalé (pl.: David Enemar a következőt mondja, miközben Esterházyról beszélgetünk: kétszer nem lehet ugyanazt a gulyást megenni! ) (vagy zeng a VKM egyik terme a megzenésített József Attilától svédül) (nem folytatom), akkor én otthon érzem magamat, és a kultúrám is szabad.

Egyéb lehetőségek: az almából befőttet csinálni, vagy valamilyen más módszerrel megőrizni azt.

Van még egy lehetőség, de az nem az én asztalom.

____________

nemzeti (ön)azonosság

nem sokat változtam, továbbra is a svenska dagbladet (mondjuk így: magyar nemzet) oldalait (vezércikk/kultúra) olvasom s uzsonnázom(k?)

a többiek nyomják a szöveget a pápától a pápáig meg vissza; egyszer csak azt mondja az egyik: csillagok háborúja, s mondja a másik is, de nem az, mondja az egyik, az, amikor az amerikaiak olyan pajzsot akartak építeni, mondom, az is egy magyar volt (a nevét nem mondtam), s erre ez az egyik azt mondja, na mi van, most megint magyar vagy? jävla rumän, mondja a másik (rohadt román)!

ám ha ez így van, akkor én svéd is vagyok, és akkor nekem ott is vannak kötelességeim/el- és kötelezettségeim/összeköttetéseim/összeseim.

kultúr-összes.

_______

levonás, avagy hogyan születik (az) egy ötlet?

éppen ott állok az utcán egy fölöttébb és feltűnően szép fiatal (erre érdemes volna visszatérni: fiatal?) teremtéssel (nő, erre nincs miért visszatérni), és meghatóan intim csevelybe merülünk, észre sem veszem és jön a feleségem (nem veszem észre, mert mindig ott van), és azt mondja, mi ez: mondom, á, ez csak egy levonás; levonok én mindjárt neked egy pofont, mondja (csak hadd mondja); á, nem érted; levontam a következtetést: ha te nem vagy a feleségem, szeretőm stb., legyen valami más (miért, mondja erre a feleségem, eddig én voltam minden?)

hát igen, ha eddig a magyar kultúra volt a mindenem, akkor ezután is mindent ehhez fogok viszonyítani, ebből fogok kiindulni és ide fogok visszatérni (majdan kukac formájában): valaki másnak a kezében alma (én meg benne a kultúra)

____________

mert hol állok én az igazságtól? hogy ilyenekről beszéljek?

hát jobbra; fene tudja, nem szereti, ha a bal oldalán megyek, ő csak baloldalt szeret menni; hát én meg annyira szeretek mellette lenni, hogy nekem ez így jó.

göte2005-05-04borg