Sántha Attila költő (Kézdivásárhely, 1968). A kolozsvári BBTE bölcsészkarát és a szegedi JATE doktorképzőjét végezte el. Kötetei: Münchhausen báró csodálatos versei (1995), Az ír úr (1999). Sziveri-díjas (1996). 1995-től az Előretolt Helyőrség című folyóirat, majd könyvsorozat szerkesztője. Az E-MIL ügyvezető elnöke.

Sántha Attila

A bihari bárdok

(játszódik Gyalu vajda udvarában)

Régen, mikor még a makkosokban

a malacból még a kurta farkú tura,

vacsorára hívta a gazdákat

Biharnak rettenetes fura:

hadd lám, Telegden terem még

tej, vaj, ananász és Kánaán,

s a jó halak válnak-e jó falat,

ha nem is él itt velszi bárd?

Ötszáz gazda bizony remegve ment,

s mind kimondta: éljen Gyaluárd,

merthogy ilyenek a bihari furak:

kínálta, hogy igyál, no, egy kupát.

S lett is ott, mondani nem kell,

nagy peszterkedés, mulatozás,

merthogy elfelejtém említeni:

P. mester is feldobta a borát.

Hej, hogy’ gyöngyözött a nedü,

hűtötte a székely gazdák torkát –

régen volt ez, mikor még

a makkosban a kurta farkú tura,

s Biharban volt Székelyország.

Aztán Péter is előálla,

János sem volt rest,

Máté sem tétlenkedett,

csapra verte mind

pincéjének legjobb évjáratát,

Biharnak fura meg csak ivott,

nem sértette senkinek

karóval a farát.

Ámde lassan az országban

kitöre a nyugtalanság,

s asszonyok jöttek hosszú sorban,

hogy a férjurat egy rabán1 hazatolják.

(mert, ahogy említettem,

akkor még a makkosban

a kurta farkú tura –

nem is értékelte az asszonyság).

Így esett, hogy az eset

csendes véget ére,

asztal alatt, budi mellett

feküdt, ki hol érte.

Epilógus

Ahogy a férjek hazamentek,

a jó bihari bortól

nem voltak másnaposak, restek,

hanem éppenséggel kemények.

Így lett, hogy egy kis segédlettel

megverte az Isten

Biharnak székely népét

áldással, népességgel.2

1 taligán

2 no meg Cséppel