Szilágyi András költő, filozófus, művészeti író (Békéscsaba, 1954). Gépészmérnöki, művészeti menedzseri és filozófia szakon szerzett okleveleket, szellemi szabadfoglalkozású. Jelenleg esztétikát, filozófiát tanít főiskolán és egyetemen. Számos tanulmány, esszé, kritika és katalógus írója. Kötetei: Árvafelejtés, Némán hordott, Szájvédő-szív (versek), A képzőművészet szellemterében, Műérték – Műár, Képhántás (tanulmányok, esszék).

Szilágyi András

Némaság

Ez a némaság olyan volt,

mint a kifogott halak verdeső rémülete,

a gerincen perdülő légszomjas balett.

Még nem vált üvegessé a magamra vont szem,

de nézésem mögött már pattogott a rozsda,

kopoltyú csontom ékszerekre vonva.

Ez a némaság már otthonlakó,

csend mögé zuhant vándor.

S bizony eltévedtem,

ez test nem az én testem

csupán egy könyörtelen

ragadozó, egy fogoly

befejezetlen.

Credo

Állunk a térben,

Testünk és fejünk egymáshoz simul;

Nem vet árnyékot a lámpa,

Szavak úsznak lomhán akár a bál,

Gyöngéden a némaság vizén,

Megváltás a lassú tánc.

Párkányon a virágok alig locsolva!

Üres termeiben félszegen

Rebbenő csókot váltunk, majd

Vágyakozó, reszkető áhítatot.

Átmeszelt arcunk

Azt a házat, azt az utcát, azt a várost,

Ahol laksz, azt az elsüllyedt követ,

S a falba beépített szilvalekvárt,

Amikor végre beállítottam a pontos időt,

Hogy lássam, éltél. Mit reméltél?

Megállnék, hogy szemed mutassa meg

Átmeszelt arcunk messzi üresét.

A kiürült szem

Ahogy az a kiürült szem megtalált,

azonnal tudtam, nem valódi ez a világ.

Talán az időtlenség lesz ilyen:

melléklet, miként a hibákért

jóvátett könyörgés,

az újraírt akarás,

a selejtté vált kétely,

a rejt-jelzett tudás,

jelezve, hogy semmi baj…,

mert minden betűben néma dal van,

s a változó szövegben

örök a dallam,

mint lelassult pusztulás.

Zöld

Lassan rászárad pupillámra

e romlatlan mélyülő zöld.

Mérgesen át a sétatéren,

szemem tégelyében

savanyú sárga keveredik

s halványuló derengő fény

a levelek erezetén.

Rajtam az égre néző lombok

Hervadása, az elgurult

Villogó fény briliáns.

Félni, égni, felélni

a szövegfoltok földi idejét:

a körkörösen remegő,

ritmusra koccanó,

fürtökben sétáló

ringó csipkemintád.

Kitömött madár

A festő olyan, mint a kitömött madár,

könnyedén flörtölni kezd az éggel,

belekeveredik William Turner viharaiba,

majd ha elfogy az azúr, boldogan remeg

a rárakódó fényben. De a jelek céltáblája

megtévesztő, a kéz is dühbe gurul, s a vásznat

hamuval szórja az elkent érdes északi hidegségben.

Váratlanul egy felkarcolt arcú nő kihajol

a keretből, s mint a sebzett madár,

kéket vörössel színez.